Teleki Sámuel (utazó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teleki Sámuel
Született1845. november 1.
Sáromberke
Elhunyt1916. március 10. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiBethlen Erzsébet
Teleki Sámuel
Foglalkozásageográfus, felfedező, etnográfus, országgyűlési képviselő
Tisztsége
  • a magyar főrendiház tagja (1881 – 1916. március 10.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1881. szeptember 26. – 1887. május 25.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1901. szeptember 5.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1901. október 26. – 1905. január 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1916. március 10.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Sámuel témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Széki gróf Teleki Sámuel (néhol Teleki Samu) (Sáromberke, 1845. november 1.Budapest, 1916. március 10.) magyar felfedező, afrikanista, fotográfus, országgyűlési képviselő, a Kenya északi részébe indult első európai expedíció vezetője. Ő fedezte fel és nevezte el (Rudolf trónörökösről) a Rudolf-tavat és (Rudolf feleségéről, Stefánia belga hercegnőről) a Stefánia-tavat.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

A főnemesi származású gróf széki Teleki család református ágának a sarja. Apja, gróf széki Teleki Sámuel (1819-1882), anyja, gróf bethleni Bethlen Erzsébet (1818-1860) volt. Nagyszülei gróf széki Teleki Ferenc (1787-1861) és báró losonczi Bánffy Erzsébet (1794-1853) voltak. Dédapja, gróf Teleki Sámuel (17391822) erdélyi kancellár, aki 50 ezer kötetes könyvtárának átadásával megalapította a marosvásárhelyi Teleki Tékát, az egyik első magyar közkönyvtárat.

Az ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot tanult Teleki Sámuelt 1881-ben az országgyűlés felsőházának tagjává választották. A politikai pályán ismerkedett meg Rudolf trónörökössel a Magyar Földrajz Tudományok Társaság elnökével, és annak feleségével, Stefánia hercegnővel, II. Lipót belga király leányával, a társaság fővédnökével.

1886-ban Rudolfék ösztönözték arra, hogy tervezett afrikai szafarija helyett inkább szervezzen expedíciót Baringo-tótól északra elterülő vidékre, túl azokon a területeken, amelyeket Joseph Thomson (1858–1895) skót utazó feltérképezett, hogy megtalálja a sivatagi tavat, amelynek létezését helyi legendák sugallták. A legendák szerint a sivatagban tenger van, amely körül óriások törzsei élnek, szigete pedig szörnyetegek és kísértetek otthona.

Az első út[szerkesztés]

Teleki gróf és útitársa, Ludwig von Höhnel osztrák tengerészhadnagy 1887 februárjában hagyta el Panganit (Tanzánia) 400 teherhordóval, a Ruvu folyót követve.

Ők lettek az első európai utazók, akik feltérképezték a Nagy-hasadékvölgy egy jelentős szakaszát. Teleki elsőként érte el a Kilimandzsáró hegy 5310 méter magasan húzódó hóvonalát, az első felfedező volt, aki a Kenya-hegyre lépett. Ez utóbbi hegyen 4300 métert haladt felfelé, és ezután északra fordult, hogy felmérjen egy folyórendszert.

A folyókat követve jutott el 1888. március 5-én az először Jáde-tengerként említett tóhoz, amelyet Teleki a trónörökösről később Rudolf-tónak nevezett el. 1975-ben átkeresztelték, a turkana törzsről nevezve el, amely a partjain él.

Az expedíción felfedezett egy kisebb tavat is, amelyet Stefánia-tónak nevezett el. (Mai neve Csev-Bahir, Etiópia déli részében.)

Gyűjtemények[szerkesztés]

Az utazók megfigyeléseket végeztek a feltárt területek klímájáról, állat- és növényvilágáról is. Növények és állatok mellett több mint 400 néprajzi tárgyat is gyűjtött, a legtöbbet a maszai és kikuju törzsektől. Túlélve a bennszülöttek számos támadását és az éhezést, az utazók végül gazdag gyűjtéssel tértek haza és megalapozták a Néprajzi Múzeum Kelet-Afrika gyűjteményét. Számos fotót is hoztak magukkal, ezek a Kolozsvári Állami Levéltárban vannak, nagy részüket még azóta sem publikálták.

A Kenya-hegyen élő egyik óriás Lobelia fajt a grófról Lobelia telekii névre keresztelték. Egyéb, Teleki nevét őrző növényfajok: Plagiochila telekiana moha, Dorstenia telekii, Erigon telekii, Conyza telekii, Aeschynomene telekii, Triumfetta telekii (a Telekia speciosa vagy telekivirág a másik Telekiről kapta a nevét). Höhnelről egy kaméleonfajt (Trioceros hoehnelii), egy növénynemzetséget és tizenegy növényfajt neveztek el.

A Teleki-vulkán felfedezése[szerkesztés]

A róla elnevezett érem

A Turkana-(Rudolf-)tótól délre, Teleki a Suguta kiszáradt folyó völgyében felfedezett egy aktív vulkánt, melyet Höhnel Telekiről Teleki-vulkánnak nevezett el, melyet mind a mai napig így hívnak. Hazafelé menet 1888 októberében Mombasa mellett elérték a kelet-afrikai partvidéket.

A második, sikertelen út[szerkesztés]

Továbbhaladva megálltak Ádenben, ahol Telekiben megszületett az elhatározás, hogy egy későbbi expedíció során az Etióp-magasföldet utazza be és északról közelíti meg az Afrikai Nagy Tavakat. Erre azonban már nem került sor. 1895-ben a gróf még egy utolsó sikertelen próbálkozást tett, hogy megmássza a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsát.

1886 és 1895 között írta meg a Kelet-afrikai napló című művét magyarul. Von Höhnel szintén írt egy hosszú beszámolót az utazásról.

Hosszú betegség után Budapesten halt meg.

A nevét viselő intézmény[szerkesztés]

  • Teleki Sámuel Általános Iskola, Érd.[1]

Magyarul[szerkesztés]

  • Höhnel Lajos: A Rudolf és Stefánia tavakhoz. Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban, 1-2.; Ráth, Bp., 1892 (A XIX. század nagy felfedezői)
  • Ludwig von Höhnel: Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban, 1-2. Leírta kísérője, Höhnel Lajos; sajtó alá rend., utószó Véber Károly; Magvető, Bp., 1984 (Magyar Hírmondó) ISBN 963-14-0181-2

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Érdi Teleki Sámuel Általános Iskola. www.erd-telekisamuel.hu (Hozzáférés: 2014. december 11.) arch

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Csányi Károly–Térey Gábor: Gróf Teleki Sámuel hagyatéka, valamint Bakonyi Károly gyűjteményéből és más magánbirtokból származó festmények és műtárgyak / Nachlass des Grafen Samuel Teleki; Légrády Ny., Bp., 1926 (Az Ernst-Múzeum aukciói)
  • Cholnoky Béla: Gróf Teleki Sámuel útja Kelet-Afrikában; Franklin, Bp., 1937 (Világjárók. Utazások és kalandok)
  • Erdélyi Lajos: Teleki Samu Afrikában. Az Afrika-kutató eredeti fényképfelvételeivel; Kriterion, Bukarest, 1977
  • Kubassek János: Zanzibártól a Stefánia-tóig. Teleki Sámuel nyomában; szerző fotóival; Bembo, Bp., 1989
  • Borsos Balázs: Szafari a pále, pále. A gróf Teleki Samu vezette expedíció (1887–1888) szerepe és jelentősége Kelet-Afrika néprajzi feltárásában; MTA Néprajzi Kutató Intézet, Bp., 1998 (Magyar etnológia)
  • Pálffy Lajos: Erdélyi gróf Afrika legmélyén. MaNDA. 2016. március 10. Hozzáférés ideje: 2016. március 12.
  • Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban Höhnel Lajos könyve a MEK-ben
  • Életrajza az 1910-1915-ös Országgyűlési Alamanachban
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság–Tarsoly Kiadó, 2002
  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990–1999
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967–1969
  • Miklósi-Sikes Csaba: Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839–1916. Tanulmány és okmánytár. Székelyudvarhely, Haáz Rezső Alapítvány, 2001 (Múzeumi füzetek 18.)
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–1973. Összeáll. Fekete Gézáné. Bp., Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1975
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better–MTESZ–OMIKK, 1997
  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893–1904
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848–1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub