Teleki Sándor

Teleki Sándor portréja. Pollák Zsigmond metszete

Széki gróf Teleki Sándor (Kolozsvár, 1821. január 27. – Nagybánya, 1892. május 18.) 1848-49-es honvédezredes, főrendiházi tag, a Petőfi Társaság tagja.

Élete

Korai évei

Tíz éves koráig falun, az erdélyi Nagysármáson nevelkedett; 1830-ban szülei beadták a kolozsvári piaristák konviktusába, ahol öt évet töltött. 1835-ben Táncsics Mihály lett a nevelője. Iskoláit végezve Marosvásárhelyre ment a királyi táblához jurátusnak, ahol az ügyvédi vizsgát is letette. Innét azután családi szokás szerint német egyetemekre ment Berlinbe, Halléba, Jénába és Breslauba.

1841-ben megismerkedett Felix Lichnowski herceggel, aki karlista generális volt Spanyolországban. Teleki ezután részt vett a karlista harcokban. Barcelonában elfogták és csak Ferdinand de Lesseps francia főkonzul közbenjárására menekült meg a halálbüntetéstől. Franciaországon keresztül jutott vissza Berlinbe, ahol folytatta egyetemi tanulmányait és baráti viszonyba lépett az akkor már ünnepelt Liszt Ferenccel; akinek társaságában Oroszországba, majd onnan Párizsba ment. Hazatérése után Kővár vidéke megválasztotta egyik követének.

1846-1847-ben – a „vad gróf” vendégeként – három alkalommal is megfordult koltói birtokán a kor híres költője, Petőfi Sándor. Ezek közül a látogatások közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. – október 19. közötti időszak, amikor az ifjú író hitvesével, Szendrey Júliával, itt töltötte a mézesheteket, miközben 28 új verssel gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme a híres somfa alatti kőasztalon íródott.

1848-49

1848-ban Kővárvidék főkapitánya lett; a rajongó ifjú azonban beállt közhonvédnek a 10-ik honvédzászlóaljba, ezzel ment le Becskerekre a szerbek ellen harcolni, ahonnan Kossuth Lajos felhívta Pestre, majd annak kérésére újra Erdélybe ment mint kővári főkapitány és kormánybiztos, ahol Bem tábornok előbb őrnaggyá, majd ezredessé nevezte ki, majd az erdélyi hadsereg felügyelőségét bízta rá. Több csatában is részt vett. Kissajónál negyed magával háromszáz fegyveres románon törte magát keresztül. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, ahonnan az aradi várba börtönözték be, onnan azonban sikerült megszöknie, ekkor az aradi, békési és csongrád vármegyei tanyákon bujkált és mint Knicsanin szerb tábornok kocsisa jutott Belgrádba s onnan Konstantinápolyba. Ez alatt itthon a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte s „in effigie” föl is akasztatta.

A szabadságharc után

Teleki Sándor olasz tábornoki egyenruhában

A török fővárosból Franciaországba ment, de III. Napóleon államcsínye után onnan is kiűzték. Londonba, majd Jersey szigetére távozott, ahol megismerkedett és barátságba került Victor Hugoval. Innen Hugo híres nyilatkozata miatt távoznia kellett a nagy költővel és a többi száműzött társával, és Guernsey szigetén települtek meg. A krími hadjárat után ismét Törökországba, onnan Svájcba költözött. 1856-ban, más források szerint 1857-ben Londonban házasságra lépett Jane Frances Bickersteth-tel (1836-1870), Lord Langdale egyetlen leányával, aki Spanyolországból úti képeket írt a Hölgyfutárba. A házasság 1858-ban válással végződött.

Az 1858-as mozgalmak idején Nizzában megismerkedett Giuseppe Garibaldival. Az 1859-es hadjáratban azután Szicíliában, Calabriában és Nápolyban harcolt Garibaldi oldalán, ezalatt az egyik legkedveltebb tábornokká válva. 18 évi száműzetés után került vissza Magyarországra, és a koronázás alkalmával kihirdetett amnesztia folytán a korábban elkobzott vagyonát is visszanyerte. Ezután többnyire koltói birtokán és Nagybányán, időnként Kolozsvárt, Debrecenben és Budapesten élt. Gazdálkodott és írogatott.

A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagjukul választották. A Történelmi Társulatnak alapító tagja volt.

1860-ban Párizsban nősült meg másodszor. Felesége a francia Mathilde Litez-Tiverval (1836-1910). Négy felnőttkort megért gyermekük ismert: Sándor (1861-1919), László (1863-1929), János (1868-1937) és Blanka (1871-1920).

Írásai

Cikkei a Honvéd-Naptárban (1874. Első találkozásom Bem apóval), a M. Polgárban (1877. 248. l. Egy az Isten. Jókai Mórnak szíves köszönet), a Pesti Hírlapban (1879. 150. sz. Petőfi Koltón, székfoglaló a Petőfi Társaságban), a Koszorúban (III. 1880. Petőfi mint koma Koltón, V. 1881. Egy karácsony estém Hugó Viktornál), a Fővárosi lapokban (1881. 123. sz. Lendvay Marciról), a Vasárnapi Újság-ban (1881. Sámi Lászlóról, Visszaemlékezés Mészáros Lázárra ), a Budapesti Hírlapban (1882. 203., 206. sz. Horay Viktor honvéd százados, 248. Levél Petőfi Sándorhoz, 296. Koszorú-zápor, 298. Morzsák Petőfiről, 1883. 3. sz. Sámi László arcképe előtt, 1884. 268. Találkozásom George Sanddal, 316. Lónyay Menyhértről, 1885. 56. Hugo Viktor születése napján, 1887. 26. Mikor engem fölakasztottak, 57. Utolsó találkozásom Petőfi Sándorral, 1888. 327. Garibaldi mint költő); levelei: K. Papp Miklóshoz, Koltó szept. 26. 1876. (Hölgyfutár 1876. 2. sz.); Feleki Miklósnak szives üdvözlet (M. Polgár 1877. 82. sz.); Koltó máj. 22. 1879. (Szabadság, Nagyvárad, 1879. 133. sz.); Prielle Kornéliának, Kolozsvár ápr. 14. 1881. (P. Hírlap 1881. 105. sz.).

Művei

• Emlékeim. Kiadta a Petőfi Társaság. Budapest, (1879–1880. Két kötet.
• Egyről-másról. Ujabb emlékeim. Budapest, 1882. Két kötet.
• Garibaldi alatt 1859-ben. Budapest, 1883.
• Természet után. Humoros elbeszélések. Budapest, 1884.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  Online hozzáférés

További információk

• Dávid Lajos: Teleki Sándor és a Teleki-ház, muvelodes.ro