Tebain
| Tebain | |
|---|---|
 |
|
| IUPAC név | 6,7,8,14-tetradehydro-4,5a-epoxy- 3,6-dimethoxy-17-methylmorphinan |
| Más nevek | paramorfin |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [115-37-7] |
| PubChem | 5321926 |
| SMILES | CN1CCC23C4C(=CC=C2C1CC5 =C3C(=C(C=C5)OC)O4)OC |
| Tulajdonságok | |
| Molekulaképlet | C19H21NO3 |
| Moláris tömeg | 311,37 g·mol−1 |
| Olvadáspont |
193 °C |
| Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan |
| Oldhatóság | alkohol, kloroform, benzol |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Nagyon mérgező (T+)[1] |
| R mondatok | R26/27/28[1] |
| S mondatok | S22, S36/37/39, S45[1] |
| LD50 | 54 mg/kg (egér, szájon át) 114 mg/kg (patkány, szájon át)[2] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A tebain az ópium-alkaloidok közé tartozó vegyület, összegképlete C19H21NO3. 1833-ban fedezte fel Pelletier, nevét Thébé óegyiptomi városról kapta. Vékony, fehér kristályokból álló anyag, 170–180 °C-on szublimál. Kémiailag a kodeinnel és a morfinnal rokon, a mákban található több mint 40 alkaloiddal együtt. A mákszalmában 0,005–0,5% tebain fordul elő,[3] a mákgubó mintegy 0,05%-ot[4] tartalmaz. Az ópium tebain-tartalma – a gyűjtés idejétől függően – 0,2–3%[3] (általában 0,2–1%[4]) közötti. Kábítószernek minősülő anyag,[5] nem okoz függőséget.[6] Toxikus,[7] nagyobb mennyiségben a sztrichninhez hasonlóan görcsöket okoz. Elsősorban intermedierként használják.[8] Tebain-származék például a buprenorfin.
Forrás [szerkesztés]
Römpp vegyészeti lexikon, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1984.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ^ a b c Biztonsági adatlap (Sigma-Aldrich)
- ↑ ChemIDplus
- ^ a b http://epa.oszk.hu/00200/00220/00012/pdf/00012.pdf
- ^ a b http://www.focikornytan.extra.hu/tananyagok/archiv/Biokemia/kabitoszerek.doc
- ↑ http://www.toxinfo.hu/docs/hunjog/142_2004.pdf
- ↑ http://www.okbi.hu/kiadv/kabszer_teljes.swf
- ↑ [1]
- ↑ http://aktweb.chem.u-szeged.hu/Mindennap/6ora.pdf
