Taxis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A taxis egyfajta viselkedési reakciót jelent, amikor egyes élőlényekre egy adott irányból érkező hatás valamilyen irányult mozgást vált ki (például valamilyen hatásra mozognak egy adott irányba, stb.). A taxis szó eredete ógörög, ahol elrendezést, intézkedést jelentett.

A taxis nem egyenlő a tropizmussal, mely helyzetváltoztató mozgás, inger, vagy annak hiánya miatt, az inger irányában. Főleg növényekre jellemző. [1][2]

A kinézis sem taxis. A kinézis a térbeli orientáció legegyszerűbb formája, amelyben az állat válasza arányos az adott inger erősségével, de független annak térbeli tulajdonságaitól. [3]

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Például az egysejtűek, protozoa a fény irányába mozognak. Itt a közvetlen stimulus a fény, és a mozgás iránya a fény forrása. Ezt a reakciót (mozgást) fotótaxisnak hívják, és pozitívnak, mert a fény felé mozog. Ha a stimulussal ellenkező irányú a mozgás, akkor negatív taxisról beszélünk. Ezen kívül még sokféle taxis létezik, és ezeket a taxis szó elé csatolt előtag jelzi. Ilyenek a aerotaxis, anemotaxis, barotaxis, energiataxis, phonotaxis, kemotaxis, galavanotaxis, gravitaxis, hidrótaxis, magnetótaxis, fotótaxis, rheotaxis, termotaxis, tigmotaxis, stb. Az élőlény érzékszervétől függően megkölönböztethető klinotaxis, tropotaxis, és telotaxis.

Aerotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aerotaxis az élőlény reakciója az oxigén koncentrációjára, ez főleg aerob baktériumokra jellemző. [4]

Kemotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kemotaxis esetén az élőlény egy vegyianyag hatására reagál mozgással. Például az E.Coli baktérium a cukor gradiensre reagál így. [5]

Energiataxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Energiataxis tapasztalható egyes baktériumoknál, melyek érzékelik a sejt energia állapotát, és ennek hatására mozognak. [6]

Fotótaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fotótaxist mutató élőlények a fény hatására mozognak,a fény intenzitásától és iránytól függően. Pozitív fotótaxis: amikor a mozgás iránya a fényforrás. Például fotótaxist mutatnak a fotótropikus organizmusok, melyek így orientálják magukat a fény felé fotoszintézishez; negatív fotótaxis: a fény forrásától ellenkező irányú a mozgás.(például ilyen a svábbogár). [7]

Termotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termotaxist mutató élőlények a hőmérsékleti gradienst követik mozgásaikban. [8] Ezt a képességet arra használják, hogy elérjék a talajban az optimális szintet.[9] [10] Például: penész spórák.

Gravitaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más néven geotaxisnak is hívják. Itt a mozgást a gravitáció érzékelése okozza. Például, a király rák lárvája a pozitív fotótaxis és a negatív gravitaxis kombinációját használja.[11] ,[12]

Rheotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rheotaxis a folyadékok áramlására adott válasz-viselkedés. Pozitív rheotaxist mutatnak halak, melyek az áramlással szembe fordulnak, és ezzel megtarthatják helyzetüket. Más halak a negatív rheotaxis szerint mozognak, és így el tudnak kerülni számukra nem kívánatos áramlatokat.

Magnetotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magnetotaxis, a mágneses mező által kiváltott mozgás, a mágneses mező irányába. Ennek ellenére, a fogalmat egy bizonyos baktériumra alkalmazzák, mely mágnest tartalmaz, és forgómozgást végez a mágneses tér hatására. Pontosabb leírása: mágneses baktérium. [13]

Galvanotaxis / elektrotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galvanotaxis, vagy elektrotaxis irányult mozgás az elektromos tér hatására.

Phonotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Organizmusok hang hatására történő mozgása

Polarotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élőlényeknek, a fény polarizációja által irányított mozgása. (Példa: bögöly, kérészek)

Thigmotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thigmotaxis esetén az organizmus érzékeli közvetlenül a fizikai kontaktust, vagy a környezet fizikai változását/hiányát. (például, a patkányok előnyben részesítik a csatornák széle melletti úszást).

Klinotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klinotaxis olyan organizmusoknál tapasztalható, melyeknek van érzékelő sejtjeik, de ezek nem párosan fejlődtek ki. Az organizmus érzékeli a stimulusokat, és összehasonlítja a stimulus erősségét. Ha úgy érzékeli, hogy kiegyenlített a hatás, akkor egyenes irányba halad tovább. (Például: lepke lárvái).

Tropotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tropotaxist páros érzékelővel rendelkező organizmusok mutatják. A páros érzékelőszervekkel el tudják dönteni, hogy mely irányba folytassák a mozgást. (példa:haltetvek, szürke pillangó).

Telotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Telotaxishoz szintén páros érzékelő szerv szükséges. A mozgást az befolyásolja, mely oldalon erősebb a hatás. (példa: méhek élelelem kereséskor elhagyják a kaptárt, és a nap, valamint a virágtól jövő stimulusokat hasonlítják össze, és ez alapján döntenek az irányról.

Mnemotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az emlékezeti válasza az organizmusnak. A hazataláláshoz a korábban memorizált stimulust használják fel.

Haptotaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A haptotaxis jelensége a sejtek irányított mozgása vagy térbeli növekedésük részjelensége, melyet a vándorlás/növekedés felszínén elhelyezkedő adhézió molekulák vagy egyéb kötött kemoattraktánsok változó gradiense irányít.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kendeigh, S. C: Animal Ecology. (hely nélkül): Prentice-Hall, Inc., Englewood Cliffs, N.J. 1961. 
  • Dusenbery, David B: ). Sensory Ecology. (hely nélkül): W.H. Freeman, New York. 1992. 
  • Dusenbery, David B: Válogatott fejezetek a matematika történetéből. (hely nélkül): Harvard University Press, Cambridge, Mass. 2009. ISBN 9780674031166  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kendeigh, S. C.. Animal Ecology. Prentice-Hall, Inc., Englewood Cliffs, N.J., 468 pp. o (1961) 
  2. Dusenbery, David B. (2009). Living at Micro Scale, Ch. 14. Harvard University Press, Cambridge, Mass. ISBN 978-0-674-03116-6.
  3. http://mlmhogyan.com/pszichologia/tag/kinezis/
  4. szerk.: Martin, E.A.: Macmillan Dictionary of Life Sciences, 2nd, Macmillan Press (1983). ISBN 0-333-34867-2 
  5. Blass, E.M.szerk.: Dobbing, J: Opioids, sweets and a mechanism for positive affect: Broad motivational implications, Sweetness. Springer-Verlag, 115–124. o (1987). ISBN 0-387-17045-6 
  6. Schweinitzer T, Josenhans C. Bacterial energy taxis: a global strategy? Arch Microbiol. 2010 Jul;192(7):507-20.
  7. Menzel, Randolf.szerk.: H. Autrum (editor): Spectral Sensitivity and Color Vision in Invertebrates, Comparative Physiology and Evolution of Vision in Invertebrates- A: Invertebrate Photoreceptors, Handbook of Sensory Physiology. New York: Springer-Verlag, 503–580. See section D: Wavelength-Specific Behavior and Color Vision. o (1979). ISBN 3-540-08837-7 
  8. Dusenbery, David B. (1992). Sensory Ecology, p.114. W.H. Freeman, New York. ISBN 0-7167-2333-6.
  9. Dusenbery, D.B. Behavioral Ecology and Sociobiology, 22:219-223 (1988). Avoided temperature leads to the surface:…
  10. Dusenbery, D.B. Biological Cybernetics, 60:431-437 (1989). A simple animal can use a complex stimulus patter to find a location.
  11. C. F. Adams & A. J. Paul (1999.). „Phototaxis and geotaxis of light-adapted zoeae of the golden king crab Lithodes aequispinus (Anomura: Lithodidae) in the laboratory”. Journal of Crustacean Biology 19 (1), 106–110. o. DOI:10.2307/1549552.  
  12. T. Fenchel & B. J. Finlay (1984. május 1.). „Geotaxis in the ciliated protozoon Loxodes”. Journal of Experimental Biology 110 (1), 110–133. o.  
  13. Dusenbery, David B. (2009). Living at Micro Scale, pp.164-167. Harvard University Press, Cambridge, Mass. ISBN 978-0-674-03116-6.