Tatay Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tatay Sándor
Élete
Született 1910. május 6.
Bakonytamási
Elhunyt 1991. december 2. (81 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Tatay Lajos
Varga Teréz
Pályafutása
Jellemző műfajok elbeszélés, regény
Első műve Az eke (1931)
Fontosabb művei A Simeon-ház (1955)
Kinizsi Pál (1955)
Puskák és galambok (1960)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1957, 1961, 1979)
Munka Érdemrend ezüst fokozata (1970)
A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1981)
Az Év Könyve Jutalom (1986)
SZOT-díj (1987)
Kortárs-díj (1990)
Kossuth-díj (1991)

Tatay Sándor (Bakonytamási, 1910. május 6.Budapest, 1991. december 2.) magyar író.

Életút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tatay Sándor 1910-ben született egy kis hegyvidéki faluban, Bakonytamásiban Tatay Lajos és Varga Teréz gyermekeként.[1]

Apja evangélikus lelkész volt. Gyermekéveit hat testvérével együtt szülőfalujában töltötte el. Gimnáziumi éveit már Tatán, Pápán és Szarvason töltötte el. Ezután a soproni evangélikus hittudományi karra iratkozott be, de pár év után tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–német szakán folytatta. Ifjúkorában bejárta Európa híres városait. Csavargásaiból hazatérve többféle munkát is vállalt.

Az 1930-as évektől jelentek meg írásai. 1944-től Badacsonyban élt. Az írást 1954-től tekintette fő hivatásának. Az egyik legismertebb könyve a Kinizsi Pál (regény) volt, amellyel már elismert író lett. Művei Badacsonyban születtek, de minden télen a fővárosba költözött vissza. Kilenc nyelvre fordították műveit: németre, oroszra, csehre, eszperantóra, lengyelre, litvánra, grúzra, kirgizre és ukránra.

1991-ben halt meg Budapesten.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az eke (regény, 1931)
  • Jelek a porban (elbeszélés, 1939)
  • Zápor (regény, 1941)
  • Csipke (elbeszélés, 1942)
  • Húshagyókedd (regény, 1943)
  • Ludas Kata (kisregény, 1943)
  • Ludas Kata és más elbeszéléek (elbeszélések, 1944)
  • Ének a szőlőhegyről (válogatott elbeszélések, 1955)
  • Kinizsi Pál (ifjúsági regény, 1955) (1960)[2]
  • Vulkán (kisregény, 1958)
  • Üvegcsengő (mese, 1960)
  • Puskák és galambok (ifjúsági regény, 1960)
  • Fehér hintó (regény, 1960)
  • Kelj fel és járj! (elbeszélés, 1961)
  • Szülőföldem, a Bakony (útirajzok, emlékezések, 1967)
  • Bujdosásunk története (ifjúsági regény, 1967)
  • Diszharmónia (regény, 1968)
  • A táltos autó (mesék, 1968)
  • A szerelem szőnyege (regény, 1970)
  • Eszter és a fajdkakas (regény, 1971)
  • Hej, asszonyok, asszonyok (elbeszélés, 1972)
  • Meglepetéseim könyve (önéletrajzi regény, 1974)
  • Lődörgések kora (önéletrajzi regény, 1977)
  • Lyuk a tetőn (önéletrajzi regény, 1977)
  • Hét szűk évtized (1983)
  • Bakonyi krónika (elbeszélés, 1985)
  • Palacsinta apróban (elbeszélés, 1986)

Simeon-család sorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Simeon-ház (regény, 1955)
  • A második leány (regény, 1956)
  • Kenyér és virág (regény, 1959)
  • A nyugati Kapu (regény, 1962)
  • Az ítélet napja (regény, 1964)

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Puskák és galambok című regényéből 1961-ben Keleti Márton rendezésében fekete-fehér, magyar ifjúsági film készült.[3]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Székesfehérváron róla neveztek el egy alapítványi gimnáziumot, melynek tanulói büszkén tekintenek híres mondására, amit az iskola udvarán található szobor felirata őrzi: „Mestert szerettem volna, akiért érdemes jó tanítványnak lenni!”

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Születési anyakönyvi kivonata
  2. MEK (1955) Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6807-1 (1960)
  3. A Puskák és galambok című film adatlapja a PORT.hu oldalán
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatay Sándor témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]