Tatabánya Carbonex KC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grundfos Tatabánya KC
0 6.jpg
Csapatadatok
Székhely Tatabánya,  Magyarország
Alapítva 1942
Klubszínek kék, fehér
Stadion Földi Imre Sportcsarnok, 1 000 fő
Vezetőedző Debre Viktor Magyar
Elnök Marosi László Magyar
Bajnokság NB I
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Jelenlegi szezon
Soccerball current event.svg 2012–13
Hivatalos honlap
Grundfos Tatabánya KC honlapja

A Grundfos Tatabánya KC (korábban Tatabányai Sport Club, Tatabányai Bányász Sport Club, Tatabányai-Tatai Kézilabda Club, Tatabányai-Tatai Cserép Kézilabda Klub , Tatabánya Carbonex KC) egy profi kézilabdacsapat, amely négyszer nyert Magyar Bajnokságot, kétszer Magyar Kupát, és bejutott a hajdani KEK elődöntőjébe. A csapat székhelye Tatabánya.

A megalakulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tatabányai Bányász Sport Club címere

Tatabányán a kézilabda nagy múlttal büszkélkedhet. 1942-től szervezett formában, a Tatabányai Sport Club (TSC) keretein belül folyt a játék. Az első játékoskeret: Hömöstrei István, Jakovácz József, Gross Flórián, Tóth Vladimir, Lovassy György, Kostály István, Marczis József, Klespitz György, Friedmann István. A szervezőjük Cserfai Lajos volt.

A gyorsan terjedő terembajnokságba szintén belekóstoltak: 1950-ben Tatán megnyerték Dunántúl bajnokságát. Utána ezt kétszer megismételték. Nagy pályán a Bányász Kupát hozták haza. A szakszervezet égisze alatt folyó bajnokságban már természetszerűleg ők adták a szakmai válogatott gerincét. Kezdetben a különböző munkahelyi előnyök szintén megoldhatatlanok voltak, előfordult, hogy munka után, alvás nélkül siettek a mérkőzés színhelyére. Az utazás sem volt egyszerű, legtöbbször a klub sportolói által vásárolt, "Bogárkának" becézett kisbusszal mentek a meccsekre. (A sportolók föld alatti műszakokon gyűjtötték össze az árát, a kézilabdások is.) Bogár nem volt mindig hűséges; megtörtént, hogy több kilométeren át tolni kellett. Vagy a "kalóriaként" kapott kenyér belével tömték be a kipufogónál támadt lyukat. Annyi biztos, elnyűhetetlen, összetartó, vidám társaság volt. Részben ennek egyenes következménye, hogy az eredmények sem maradtak el. A területi respekt megteremtése után előretörtek, és 1955-ben elsők lettek az NB II-ben. Feljutottak tehát az élvonalba, ahol először a bennmaradás volt a céljuk, aztán már felfelé lépkedtek a nyolcadik, majd a hatodik helyre. A Balaton Kupában ezüstérmet szereztek. Ezeknek az éveknek standard játékosai (természetesen változó összeállításokban): Faragó János, Seeler János, Mohácsi János, Polonyi Géza, Bogár Bulcsú, Drobnits Vilmos, Kovács Ferenc, Hegedűs Sándor, Hömöstrei István, Lantos András, Turák Lajos, Szautner József, Koós János, Skrinyár István, Kovács Pál, Bolla Imre, Kovács István. 1956 végén nagy szakmai veszteség volt Oláh Tibor külföldre távozása. Az edzői szerepet néhány évre Bogár Bulcsú vette át.

Áttérés a kispályára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapvető változást azonban nemsokára a nagy pályáról a kispályás kézilabdára való áttérés jelentette, melyet a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) 1959 végén rendelt el. A több gólt hozó, a technikai és taktikai elemek villámgyors alkalmazását követelő kispályás játék térhódítása ugyanis feltartóztathatatlan volt. Ezen a nagy pályás újítások sem segítettek, bár a régi játékosok sokáig emlegették a tért ölelő nagy "suhintásokat", a "portások" a nem akármilyen védéseiket a hatalmas futballkapuban. A szövetség a nagy pályán elért eredmények szerint osztotta be a csapatokat. Mivel a Bányász hetedik helyen zárt, és a kis pályán az NB I-be az első hat került, az NB II. Nyugati csoportjában kezdhette el új szereplését. Előkelő társaságban, hiszen ide sorolták Pécset, Szegedet, és a Komlót. Azok a csapatok, ahol megfelelő terem volt, előnybe jutottak, és már előre felkészülhettek a tavaszi-őszi rendszerű bajnokságra.

Faragó János már 1959 novemberében megkezdte az új csapat szervezését, többnyire a volt nagy pályásokból. Csatlakoztak olyanok is, akik más együttesekben már szerepeltek kispályán. 1960 tavaszán az új versengésben a "Bányász" így állt fel: Seeler János és Hegedűs Sándor kapusok, Bogár Bulcsú, Faragó János, Drobnits Vilmos, Kovács Ferenc, Polonyi Géza, Turák Lajos, Kisfaludi Sándor, Skrinyár István, Szauter József, Bognár Tibor, Antalóczy Alfréd, Nagyberki József, Lengyel István. Az edző előbb Bogár Bulcsú volt, majd helyét játékos-edzőként Faragó János vette át. Miután a téli teremtornákon már szereztek némi rutint, első kispályás bajnokságukon jó középcsapatnak számítottak az NB II-ben. Ahogy fokozatosan lépkedtek előre a tabellán, hasonló társak csatlakoztak hozzájuk: Bellér János, Neukum János, Hernádi József, Szám Ferenc, Korponai István, Kaló Sándor, Szurdi József, Gulyás István, Jagicza István, Gutai Ákos, Vörös László, Drobnits Tamás, Előd Béla, Sípos Gábor, Schmölcz Márton, Balogh József, ifj. Baumann József, Németh György, Brugós András. Az 1962/1963-as (már őszi-tavaszi) bajnokságra egy rutinos kispályás edzőt, Hajas Kálmánt szerződtetett a klub, aki Budapesten gólkirály is volt. Utána ismét Faragó János dirigált. Ekkor már az első osztály küszöbén állt a csapat. A Békéscsabán rendezett osztályozón csak egy góllal maradt le erről a "Bányász". A jó szakmai munkát bizonyította, hogy Drobnits Vilmost 1964-ben beválogatták a csehszlovákiai világbajnokságon szereplő csapatba. 1965-ben Kaló Sándor is a válogatott tagja lett. Nagy dolog volt, hiszen az NB II-es csapatból kerültek a válogatottba. A volt nagy pályás gólkirályt, Faragó Jánost szintén többször meghívták a válogatott keretébe. 1966-ban az NB II. Nyugati csoportjában bajnok lett a TBSC, és ezzel alanyi jogon indulhatott az élvonalban. Az NB II-es bajnokcsapat: Bellér János, Seeler János, Kovács Ferenc (kapusok), Drobnits Vilmos, Kaló Sándor, Antalóczy Alfréd, Bognár Tibor. A Központi Műhely dolgozói társadalmi munkában elektromos eredményjelzőt is készítettek a sportcsarnokhoz. Korábban a salakos labdarúgó-edzőpálya végénél is épült új bitumenes pálya, ahol egy-egy meccsen több százan buzdították a csapatot. Első NB I-es mérkőzésükön, hazai pályán, a Martfű ellen léptek a bitumenre Kalóék; a sokszoros válogatott Kesjár által irányított vendégek győztek. Ezután fokozatosan lendült játékba az újonc, ám erőfeszítéseik nem jártak sikerrel: csupán rosszabb gólkülönbséggel ugyan, de kiestek az NB I-ből. Kaló viszont 160 góllal gólkirály lett. A szövetség (MKSZ) 1968-ban írta ki először az egycsoportos NB I/B-s bajnokságot, ebben már megerősítve indult a TBSC, mivel Tatabányára igazolt a Győri Textilesből a válogatott Simó Lajos , a Szondi SE-ből Katona László és az Oroszlányi Bányászból Fekete László. Idény közben befejezte az aktív kézilabdázást Drobnits Vilmos, aki egyetemi tanulmányai után vezetői beosztást kapott a bányánál. Az NB I. B-t nagy fölénnyel nyerte a TBSC, és újból az NB I-ben szerepelhetett. Ekkor már a labdarúgás mellett ez lett a legnépszerűbb sportág: a bányászok és a vállalat vezetői megszerették, segítették. Innentől számítható a Bányász férfi kézilabdacsapatának több mint húsz évig tartó "aranykora". Tatabányára igazolt a Budapest Spartacusból Bakonyi Ernő, a TF-ről Sándor Ferenc, Debrecenből Molnár Imre és a Ferencvárosból a válogatott kapuvédő, Szabó László. Saját nevelésű csapattag lett Schalkhammer Antal. A megerősödött újonc a 14 csapatos élmezőnyben a negyedik helyet szerezte meg, 33 ponttal. Csak az Elektromos, a Budapest Honvéd és a Csepel előzte meg. Ebben az évben történelmet írt a magyar kézilabdázásban a TBSC, hiszen a vidéki csapatok közül elsőként nyerte meg a Magyar Népköztársasági Kupát. Egész évi jó teljesítményére a koronát azzal tette fel, hogy karácsony előtt az elődöntőben kiverte a Bp. Honvédot, majd a két ünnep között nagy küzdelemben Budapesten legyőzte a Budapest Spartacust. A kupagyőztes csapat tagjai: Szabó László (őt az FTC csak akkor adta ki), Sándor Ferenc kapusok, Kaló Sándor, Simó Lajos, Katona László, Bakonyi Ernő, Bognár Tibor, Fekete László, Szám Ferenc, Schalkhammer Antal, Molnár Imre, Antalóczy Alfréd, Vörös László. Edző: Faragó János. Szakosztályelnök: Rigó Pál. Időközben több fiatal játékos került a TBSC-hez: Flasch Jenő, Pánovics Lajos, Kurilla Lajos, Bognár József, Hegedűs Mihály, Mészáros Lajos.

A Klub fénykora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974 elején Albrecht Miklós, volt szövetségi kapitányt szerződtették főfoglalkozású edzőnek. Leigazolták a Szondi SE-ből (katonai idejének letöltése után) Gubányi Ernőt. Egy év kihagyása után ismét Szabó László védett. Nagy csatát vívott a csapat a bajnoki címért. Két mérkőzésre mindegyik játékos még nagypapa korában is emlékezni fog. A hajrához közeledve Ózdra utazott a "kék-fehér" gárda, a kiesés ellen küzdő Kohászhoz. Két napon át szakadt az őszi eső, bokáig érő latyakos, agyagos-salakos pályán kellett játszani, amihez a nyíregyházi játékvezetői páros csak hosszú rábeszélés után adott engedélyt. Az ózdiak mindent elkövettek, de a "sárcsatát" a tatabányaiak fölényesen nyerték. Az utolsó fordulóban hazai pályán a Budapest Spartacus ellen már egy pont is elegendő volt a bajnoksághoz. Szakadó esőben, a tévéközvetítés ellenére telt ház várta a két felet. Kitűnő játékkal 18:13-ra győzött a TBSC. Utána kétnapos ünneplés következett, hiszen a férfi kézilabdázás történetének első vidéki kispályás bajnoka lett a Tatabánya, megtörve a fővárosi hegemóniát. A bajnokcsapat tagjai: Szabó László, Sándor Ferenc (kapusok), Gubányi Ernő, Katona László, Simó Lajos, Kaló Sándor, Fekete László, Pavelka Pál, Mészáros Lajos, Bognár József, Hegedűs Mihály, Szigeti Ottó, Bakonyi Ernő, Flasch Jenő. Edző: Albrecht Miklós, szakosztályelnök: Antalóczy Alfréd. 1975-ben is végig harcban volt a TBSC a dobogós helyért, de sérülések miatt negyedik lett 34 ponttal, egy ponttal lemaradva a második és harmadik helyezett Budapest Honvéd és Budapest Spartacus mögött. 1976-ban a felkészülést új edzővel, Kiss Ferenccel kezdték, mert Albrecht az Elektromoshoz "igazolt". Kitűnő képességű játékosok érkeztek: Bábos László, Kontra Zsolt, Pál Árpád. Nagy csatát vívott egész évben riválisaival a TBSC (Budapest Honvéd, Debrecen, Szondi SE, Budapest Spartacus), és az ezüstérmet szerezte meg. Albrecht Miklós visszajött, Bábos, Kontra, Pál csatasorba állásával bajnokesélyesként indult a "Bányász". Nagyon izgalmas bajnoki hajrában egy ponttal maradt le az aranyéremről a Budapest Honvéd mögött. Az 1978 elején befejeződött a Magyar Kupa, amit megnyert a TBSC, és másodszor indulhatott a Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK). 1978 tavaszán ismét igazolások történtek: a Szondi SE-ből a sokszoros válogatott Bartalos Béla kapus (a visszavonult Sándor Ferenc helyére) és Keszthelyről Básti Gyula jobbszélső. Az utánpótlás nevelése is megfelelően folyt, a felnőttekhez került Hernicz József, Kanyó Antal, Hegedűs Ferenc, Skuba József, Bencsik János, Katona János, Kléber Ottó, Popovics János, Wittmann Géza. Ebben az évben szabad téren és teremben folytak a bajnoki mérkőzések: Tatabányán mindig "telt ház" előtt. Húsvétkor Budapesten, a Körcsarnokban magabiztosan győzött a TBSC a Kovács Péter által vezérelt Budapest Honvéd ellen. Izgalmasan alakult egész évben a versengés, a bajnoki cím sorsa az utolsó előtti fordulóban, Debrecenben dőlt el. Egy pont volt a "Bányász" előnye, a hazaiak Vargával, Süvöltőssel, Sárközivel kiállva biztosak voltak abban, hogy a tizenkétezer vérmes szurkoló előtt ezt behozzák és nagy ünneplést rendezhetnek. Magyarországon kézilabda-mérkőzésen ennyi szurkoló sem azelőtt, sem azóta nem volt. A mérkőzés előtt fél órával a szabadtéri stadionnál félre kellett rakni az útból az ott parkoló autókat, hogy az öltözőbe jussanak. A feszült hangulatú mérkőzésen a nyugodtabban és jobban játszó tatabányai fiúk végig irányítottak, a kapuban Bartalos és Szabó egymást múlta felül. Repültek a szotyolás zacskók a pályára. A Debrecen csak egy időn túli szabaddobásból egyenlített, a döntetlen azonban a Tatabánya újabb bajnoki címét jelentette. Megjegyezzük: a debreceni játékosok nagyon sportszerűek voltak, mert az előre behűtött pezsgőből egy-két rekesszel átvittek a TBSC öltözőjébe. Kézilabdaberkekben hosszú ideig beszédtéma volt a tatabányaiak tizenkétezer néző előtt aratott győzelme. A bajnokcsapat tagjai: Bartalos Béla, Szabó László (kapusok), Kaló Sándor, Bognár József, Básti Gyula, Katona László, Mészáros Lajos, Gubányi Ernő, Flasch Jenő, Pál Árpád, Pánovics Lajos, Kontra Zsolt, Bábos László, Hernicz József. Edző: Albrecht Miklós. Szakosztályelnök: Schalkhammer Antal, szakosztályvezető: Antalóczy Alfréd. Ez a csapat nyerte a Magyar Népköztársasági Kupát is. A Dániában rendezett férfi világbajnokságon Bartalos, Gubányi és Kontra szerepeltek. A magyar válogatott nyolcadik lett. A Bányász a KEK-ben sikeresen vette az akadályokat, és márciusra eljutott a legjobb négy közé. A döntőben az NSZK világbajnokságot nyert csapatának gerincét adó Gummerscbach volt az ellenfél. Március 23-án este Dortmundban újból tizenkétezer néző előtt léphetett pályára a TBSC. Az első félidőben nem szeppentek meg, kitűnő játékkal 7:6-ra vezettek. A második játékrészben Kontra megsérült, és végül 18:10-re győzött az NSZK kupagyőztese. Óriási volt az érdeklődés a március 30-ai visszavágó iránt. A Gummersbach utazási iroda 2000 db jegyet igényelt. (Kapott 200-at.) Ez volt az a mérkőzés, amelynek az eseményei és eredménye (21:21) éveken át foglalkoztatta a szurkolókat. A mérkőzés 22. percében Pánovics Lajos egy ártatlannak induló támadás befejezésénél összeütközött a német válogatott Joachim Deckarmmal, aki életveszélyesen megsérült. Az életét megmentették, de sérülése maradandó nyomot hagyott. (Pánovics Lajos a sérülés után tíz évvel találkozott Deckarmmal, amikor a volt világklasszis kézilabdázó is elismerte, hogy a sérülés véletlen volt. A húszéves évforduló alkalmából Deckarm kéthetes gyógykezelésen vett részt Komáromban, és a BDSZ segítségével Hévízen.)

A Klub fénykora 2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1984-es Magyar bajnok csapat

A Gummersbach nyerte a KEK-et, a TBSC a harmadik lett, de a tatabányai mérkőzés évtizedekre emlékezetes maradt. A tragikus eset szerencsére nem viselte meg a játékosokat a bajnoki rajt előtt. Albrecht mester egyre többször szerepeltette a 18 éves Kanyó Antalt és a fiatal kapust, Vincze Lajost. A Tatabánya, fénykorának egyik legjobb évét zárva, 37 pontot szerzett, és harmadszor lett bajnok. Kontra Zsolt 188 találattal a második helyen végzett a góllövőlistán. Kaló Sándort 35 évesen az év kézilabdázójának választották. Az MNK-ban a Budapest Honvéddal vívott nagy csata után (összesítésben Budapest Honvéd - TBSC 59:58) a negyedik lett a TBSC. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) a legjobb négy közé jutásért a későbbi BEK-győztes Dukla Prágával került össze a "Bányász". Az első mérkőzésen, Prágában, kitűnő játékkal (Szabó László volt a mezőny legjobbja) minimális, kétgólos vereséget szenvedett. A visszavágón, Tatabányán, zsúfolásig megtelt a sportcsarnok. Szinte az utolsó másodpercig továbbjutó volt a "Bányász", de Kaló Sándor kezéből kiperdült a labda, és a prágaiak gólt lőttek. Ezzel a Dukla jutott tovább, pedig akár a végső győzelemre is esélyes volt a Tatabánya. Az 1980-as év befejeztével Kaló Sándor és Katona László visszavonult, tavasszal Albrecht edzőt Kaló Sándor váltotta fel. A BEK-ben sikeresen vette az akadályokat a TBSC, a török Besiktas legyőzése után az izlandi Vikingur Reykjavik lett az ellenfél. A tatabányai mérkőzésen végig vezetett a "Bányász", és már továbbjutó volt, de még egy időn túli szabaddobás következett. Az izlandi játékos ellőtte a labdát a sorfal fölött, Bartalos (aki pedig kiválóan védett) két kézzel megfogta, de az kiperdült a kezéből, és a hálóba esett. Így idegenben lőtt több góllal a Vikingur jutott a következő fordulóba. Tavasszal Bartalos Veszprémbe igazolt, a távozó játékosok helyére az ifjúsági csapatból Marosi Lászlót, Nagy Antalt és a már felnőtt Bényei Lászlót állította az edző. 1981-ben is meghatározó szerepet játszott a "Bányász", a változásokat figyelembe véve a harmadik helyezése reális volt. Harmadik helyével az IHF Kupában indulhatott a TBSC. A második fordulóban az ellenfél az SC Leipzig volt. Lipcsében 27:20-ra győzött a német csapat. Egy héttel később a visszavágón Szabó László parádés védéseivel a mérkőzés vége előtt 30:22-re vezetett a "Bányász", és továbbjutó volt, a végeredmény mégis 30:23 lett, és így az idegenben lőtt több gól döntött. Harmadik alkalommal is így kiesni, ez már több, mint balszerencse volt. A Líbiából hazatért Simó Lajos lett két évig (1982 és 1983) az edző. Szabó László kapus Németországba igazolt, Nagy Antal bevonult a Budapest Honvédhoz. Jó igazolás volt az egyetem befejezése után a győri dr. Hoffmann László kapus, Pécsről Füzesi Ferenc, Dunaújvárosból Füredi Tamás. Egyre több lehetőséget kapott Marosi és a még tatai gimnazista Sibalin Jakab. Szépen formálódott a csapat, és 1982-ben 31 ponttal a BEK-győztes Budapest Honvéd mögött ezüstérmet, 1983-ban 27 ponttal ötödik helyet szerzett. A svéd Ystadot a Bányász kiverte az IHF Kupából, és továbbjutott. 1983 év végén Kaló Sándor a TF-en megszerezte a szakedzői bizonyítványt, és a szakosztályvezetés őt bízta meg az NB I-es csapat irányításával, de Kalót visszacsábította az akkor élvonalba került és nagy terveket szövögető Veszprém. 1984 januárjában ezért az IHF Kupa folytatására és a bajnoki rajtra edzőt kellett biztosítani. A klubnál dolgozó kitűnő szakembert, Kuzma Ferencet bízták meg, ami jó döntés volt, mert parádés év következett. Az IHF-ben a sorsolás ismét izlandi csapattal, a Hafnafjardar együttesével hozta össze a "Bányászt". Hazai pályán nyolc góllal győzött a Tatabánya, és a visszavágó már csupán formalitás volt. A döntőbe jutásért a Grosswalldstadttal, a többszörös NSZK-bajnok, BEK-győztes és Szuper Kupa-győztes csapattal kellett megvívni. Tatabányán nehéz mérkőzésen csak minimális előnyt szerzett a TBSC. A visszavágóra azonban nagyon felkészült. Autóbusszal mentek, és Aradi László sofőr minden megtett, hogy kényelmes legyen az út. A mérkőzésen Kontra és társai remek játékkal rukkoltak ki. Szinte végig vezettek, a klasszis játékosokat felvonultató német csapat csak a hajrában harcolta ki a továbbjutást. Ha Tatabányán jobban játszott volna a csapat, döntős lehetett volna, így "csak" harmadik lett. A bajnokságban a "Bányász" a Budapest Honvéddal, a Veszprémel és a Rába ETO-val volt nagy harcban. A hajrában jó pozícióban, döntetlenül végzett Hódmezővásárhelyen a kiesés elkerüléséért harcoló helyi együttes ellen, és úgy tűnt, elúszik a bajnoki cím, hiszen Veszprémben mindenki a rivális hazaiakat tartotta esélyesnek. Az első félidőben 11:11 után dr. Hoffmann hétméterest hárított, Flasch és Gubányi góljával előnnyel fordulhatott a TBSC. A hajrá előtt Gubányit és Kanyót két percre kiállították, a kettős emberhátrányban is gólt lőtt a TBSC, és ezzel negyedszer szerezte meg a bajnoki címet. Ebben az évben Marosi László először lett gólkirály. A bajnokság végén Pál Árpád Olaszországba szerződött. Kuzma Ferenc helyett (aki csak egy évre vállalta az edzői feladatot) Győrből Ajtony Ákost szerződtették. Nagy huzavona után sikerült csak a dorogi származású Debre Viktort leigazolni Veszprémből. Az ifjúsági válogatott Borsos Attila, Bíró Imre és Szurcsik István is Tatabányára került. A kiélezett bajnokságban 32 ponttal a negyedik lett a TBSC. A BEK-ben azonban könnyedén kiverte a görög Ionakis Athént. Sibalin bevonult katonai szolgálatra a Budapest Honvédhoz, Füzesi Ferenc visszaigazolt Pécsre. Az új év (1986) felemásra sikeredett. A svájci világbajnokságon a magyarok döntőt játszottak a jugoszlávokkal; kikaptak, így ezüstérmesek lettek, de ez is nagy siker volt. A csapatban dr. Hoffmann László, Bíró Imre, Kontra Zsolt, Marosi László és Debre Viktor szerepelt. A bajnokságban viszont a "Bányász" a nyolcadik helyen kötött ki. Igaz, a vb után Kontra Zsolt Ausztriába igazolt, korábban Gubányi Ernő egy évig a német Bundesligában játszott, Bábos László pedig befejezte az aktív kézilabdázást. Az Európa Kupában a svájci Bázel csapatán azonban túljutott az együttes. Az 1987-es bajnoki rajt előtt dr. Hoffmann László Spanyolországba távozott, a Németországból visszatért Gubányi Ernő itthon Ajtony edző segítője lett. Ez az év jobban sikerült, mert 33 pontot gyűjtött a csapat, és negyedik lett. Pál Árpád Olaszországból visszatért, még egy évig játszott. És jöttek a jól dolgozó ifjúsági csapatból a fiatalok: Csillag Péter, Nagy Péter, Bunghardt Csaba, Fülöp Péter, Csontos Ferenc, Kerekes Károly. Marosi László ebben az évben 268 góllal negyedszer lett gólkirály. Ajtony Ákostól Szabó László vette át az első csapat irányítását. Miután az NB I-ben a mérkőzéseket csak teremben lehetett játszani, 1988-ban áttértek az őszi-tavaszi rendszerre; ezzel igazodtak az Európa Kupához. Ebben az évben rájátszás is volt, hogy az 1989/90-es bajnokság ősszel kezdődhessen. A TBSC harminc ponttal az ötödik lett. A kitűnő tatabányai játékosok iránt egyre jobban érdeklődtek külföldön. Előbb Debre, majd Bíró szegődött Spanyolországba. Tatabányára került viszont az FTC-ből Hemela Zsolt kapus, az Újpestből Csizmadia Csaba. Járdi Imre és Kiss István az ifjúsági csapatból került fel. Két meghívásnak is sikeresen tett eleget a TBSC Spanyolországban. A szöuli olimpián (amelyen a magyar válogatott a negyedik lett) szerepelt dr. Hoffmann László, Bíró Imre, Marosi László és Sibalin Jakab. A személyi változások nem tettek jót, az 1989/90. évi bajnokságban csupán a hetedik helyet szerezte meg a Bányász. Az 1990 tavaszán rendezett csehszlovákiai világbajnokságon (a magyar válogatott a hatodik helyezést érte el) ott volt dr. Hoffmann, Bíró, Marosi, Sibalin, Borsos. Flasch Jenő ekkor már mint gyúró segítette a válogatottat. Ebben az évben Sibalin Jakab lett az év kézilabdázója. 1989 őszén az IHF Kupában újból a Dukla Prága csapatával játszott a TBSC. Tatabányán jó játékkal győzött (Marosi 14 gólt lőtt), de a visszavágón vereséget szenvedve kiesett. Már 1990-ben éreztette hatását a Tatabányai Szénbányák visszafejlesztésének, illetve megszűnésének ténye: a kézilabdázók is átkerültek a vállalat létszámából a Bányász SC állományába, a fizetések és egyéb juttatások egyre jobban beszűkültek. Marosi László, a TBSC hatszoros gólkirálya a német Bundesligás csapathoz, a TVB Lemgóhoz igazolt, és annak egyik meghatározó játékosává vált. Az 1990/91. évi bajnokság volt a "Bányász" kézilabdázóinak utolsó sikeres éve. Németh Sándor edzőnek még olyan klasszis játékosok álltak rendelkezésére, mint Sibalin, dr. Borsos, Cseh Zs., Nagy A., Kanyó, Masica, Bényei, Kiss I. és az ifjúsági csapatból feltörekvők. A csapat végig az élmezőnyben foglalt helyet, és csupán egy gólon múlott, hogy lemaradt a dobogóról. A "Bányász" még sikeresen vett részt Lemgóban egy nemzetközi tornán… 1992. március 9-én megszűnt a Tatabányai Bányász SC, jogutódja a Tatabányai SC lett. Az Egyesült Arab Emírségekből hazatért Simó Lajos lett az edző, a csapat személyi összetétele is óriási változáson ment át. Kilenc meghatározó játékos, köztük dr. Borsos, Sibalin, Kanyó, Cseh, Kiss, Hemela, Bényei a kilátástalan jövő miatt külföldre, illetve más NB I-es csapathoz igazolt. A megmaradtak (többségében fiatalok) mellé igazoltak ugyan újakat, de így sem tudták megőrizni helyüket a legmagasabb osztályban. Az 1969-től tartó sikeres NB I-es szereplésnek mondott fájó búcsút, a tatabányai szurkolók legnagyobb fájdalmára. A TSC elnöksége egy évet adott hasonló feltételek mellett a csapatnak, hogy visszakerüljön az NB I-be. A tatabányai fiúk éltek a lehetőséggel, az 1992/93-as NB I. B-s bajnokságot veretlenül nyerték csoportjukban, és újból az élvonalban voltak. A visszakerült csapatnál a saját nevelésűek (Nagy P., Csillag, Fülöp, Krancz, Bodnár, Tóth) mellett új neveket kellett megtanulniuk a szurkolóknak (Gerhardt, Kovácsovics, Konrád, Róka, Fürdős, Keresztes, Lepsényi, Csutura, Dvuracsenszkij). Egy évre visszatért Sibalin Jakab is. Az 1993/1994-es évben kitűnőnek mondható eredménnyel 8. lett a TSC az NB I-ben, az 1994/1995-ös bajnokságban 12., az 1995/1996-os idényben a 11. helyen zárt.

A "Bányász" fontosabb nemzetközi kupaellenfelei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szezon Kupa típusa Kör Nemzetiség Klub Továbbjutó
1978-1979 KEK Elődöntő Németország Gummersbach Gummersbach
1979-1980 BEK Negyeddöntő Csehszlovákia Dukla Praha Dukla Praha
1980-1981 BEK 1. kör Törökország Besiktas Tatabányai Bányász Sport Club
1980-1981 BEK 2. kör Izland Vikingur Rejkyavík Vikingur Rejkyavík
1980-1981 BEK 3. kör NSZK Großwaldstadt Großwaldstadt
1981-1982 EHF-Kupa 1. kör Németország SC Leipzig SC Leipzig
1982-1983 EHF-Kupa 1. kör Svédország Ystad Tatabányai Bányász Sport Club
1982-1983 EHF-Kupa 2. kör Izland Hafnafjardar Tatabányai Bányász Sport Club
1988-1989 EHF-Kupa 1. kör Csehszlovákia Dukla Praha Dukla Praha
2004-2005 EHF-Kupa 1. kör Luxemburg HB Esch Tatabánya Carbonex KC
2004-2005 EHF-Kupa 2. kör Franciaország US Dunkerque HB US Dunkerque HB
2005-2006 EHF-Kupa 1. kör Fehéroroszország SKA Minsk Tatabánya Carbonex KC
2005-2006 EHF-Kupa 2. kör Svájc Wacker Thun Wacker Thun
2010-2011 EHF-Kupa 3. kör Bosznia-Hercegovina RK Borac Banja Luka Tatabánya Carbonex KC

A közelmúlt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földi Imre Sportcsarnok kívülről

Ekkor az anyagi erők összpontosítására 1995-ben összefogtak a kitűnő utánpótlással rendelkező tataiakkal, és előbb Tatabánya-Tatai Kézilabda Club, majd Tatabánya-Tatai Cserép Kézilabda Club néven léptek pályára. A klub elnöke Simó Lajos, majd Váli-Tóth János lett. Ezután - már az új "gazdánál" - sok minden változott. Több fiatal tatai játékos (Tríz, Molnár, Pongrácz, Richter, a Lengyel és a Zeck testvérek) került a csapatba. Az edzők is váltották egymást: Simó Lajos, Kuzma Ferenc, Basky Péter, Kaló Sándor, Kontra Zsolt, Kanyó Antal. Az 1996/97-es bajnokságban 10 pontot szerezve, de az egymás elleni rosszabb eredménnyel kiestek az NB I-ből. Utána fölényesen lettek elsők az NB I. B-ben, és ismét visszajutottak a legjobbak közé, de pozíciójukat nem tudták megtartani, két éven át kísérleteztek, nem sikerült a feljutás. A 2001-es évben létrehozták a Tatabányai Kézilabda Kft.-t, amelynek ügyvezetője a világklasszis kézilabdázó, Marosi László lett. Ez a csapat visszajutott az NB I-be. Ma Tatabánya Carbonex KC néven éri el sikereit. 2003-ban ötödik, 2004-ben negyedik lett a Tatabánya az NB I-es bajnokságban. A csapat a jó szereplés miatt hosszú idő után ismét kivívta a nemzetközi kupaszereplés jogát, az EHF-Kupában indulhatott.A 2004/2005-ös szezonban a luxemburgi HB Esch fölényes legyőzése után a francia US Dunkerque csapata ellen búcsúztak. A következő szezonban az első körön még szintén túljutottak a fehérorosz Minsk ellen, de a 2. körben ismét kifulladtak, a svájci Wacker Thunk győzte le őket. Kanyó Antal távozása után Füzesi Ferenc vette át a vezetést, ám ő nem maradt sokáig, hiszen a csapat nem úgy szerepelt, mint előtte. Ekkor újabb tatabányához kötődő edzők jöttek a csapathoz, Debre Viktor és Kontra Zsolt révén. Debrével a csapat 2008-ban a 9. helyet szerezte meg. A Carbonex KC költségvetése is rendbe jött, a sportcsarnokot 2009-re felújították és átnevezték, az aréna a Földi Imre nevet viseli. A 2008/2009-es idényben a klub olyan játékosokkal büszkélkedhet, mint a volt magyar válogatott Szente Gábor, a fiatal szegedi tehetség, Lele Ákos, vagy a "B"-válogatott, Halász Máté. A csapat a 2008/2009-es szezonban a hatodik helyet szerezte meg a bajnokságban, ami a 2007/2008-as szezonhoz képest óriási előrelépés. A csapatból 2009 nyarán távozott többek között Lele Ákos, Hodi László, Savic Nenad, Szögi Balázs pedig visszavonult. A 2009/2010-es magyar bajnokságra a csapat olyan játékosokat igazolt, mint a válogatott Harsányi Gergely, Gál Gyula, Sutka Norbert és a volt szlovák válogatott kapus, Michal Melus. A Carbonex KC végül a bronzmérkőzésen a Dunaferr SE-t legyőzve a harmadik helyet szerezte meg a bajnokságban, még úgy is, hogy szezon közben Horvátországba igazolt Gál Gyula. A tatabányai együttes ezzel jogot szerzett magának, hogy induljon a kézilabda EHF-Kupában. A 2010/2011-es szezon rajtára elhagyta a klubot a visszavonuló Kányai Róbert, viszont a klub három játékost igazolt, a szerb válogatott Marinko Kekezovicot, a magyar junior-válogatott Pordán Bálintot és a visszatérő Lele Ákost. A csapat az EHF-Kupa 3. fordulójában csatlakozott a mezőnyhöz, ahol első ellenfelét a bosnyák RK Borac Banja Luka csapatát magabiztosan legyőzte, ám a legjobb 16 között a spanyol Naturhouse La Rioja már túl nagy falatnak bizonyult. A bajnokságban a 4. helyen végzett, miután a bronzéremért rendezett mérkőzéseken alul maradt a Celebi FTC csapatával szemben.

Jelenlegi játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012. július 26-án:

Kapusok
16 magyar Szente Gábor
1 magyar Bartucz László
Mezőnyjátékosok
7 magyar Iváncsik Ádám
21 magyar Lele Ákos
6 magyar Kun Attila
15 Magyar Szabó Tamás
24 magyarDénes János
5 magyar Diaz Ivó
4 magyar Pásztor Ákos
8 magyar Kiss Ádám
17 magyar Kocsis Csaba
9 magyar Bodó Richárd
22 magyar Pordán Bálint
10 magyar Harsányi Gergely
19 magyar Törő Szabolcs
?? magyar Dobó Zsolt


Kölcsönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
 ? SLO KP ? (Az xx csapatánál a 2012/2013-as szezon végéig)
23 HUN KP Takács Bence (A Cegléd csapatánál a 2012/2013-as szezon végéig)

Szakmai stáb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozíció Név Nemzetiség
Szakmai igazgató Marosi László  Magyarország
Vezetőedző Debre Viktor  Magyarország
Másodedző Kontra Zsolt  Magyarország
Gyúró Radnai Róbert  Magyarország
Ifi-edző Kanyó Antal  Magyarország

Szurkolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat szurkolói

A tatabányai Földi Imre sportcsarnok 1000 férőhelyes, de ha a Carbonex játszik itt mérkőzést, az arénában mindig telt ház van.

A Sportcsarnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földi Imre Sportcsarnok VIP-páholya

A Grundfos Tatabánya KC sportcsarnoka 2007-ben lett felújítva, és 2009-től a Nemzet Sportolója címet kiérdemlő, Földi Imre nevét viseli a létesítmény. A csarnok 1000 férőhelyes, eredményjelző tábla és VIP-páholy van.

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négyszeres magyar bajnok : 1974.,1978.,1979.,1984.

Kétszeres Magyar-Kupa győztes : 1969.,1977.

KEK elődöntős, (1978).

BEK negyeddöntős, (1977).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]