Tatárjuharos lösztölgyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum 1955, Zólyomi Bálint) Magyarország egyetlen síksági klímazonális erdőtársulása, a pannóniai erdőssztyeppek megsemmisüléssel veszélyeztetett típusa. A potenciális vegetációban (az antropogén hatások nélküli, feltételezhető természetes növénytakaróban) igen nagy területet foglalna el, becslések szerint az ország területének 9-12,5%-át. Kiterjedése feltehetőleg évezredek óta, az ember megjelenésétől folyamatosan csökken. Jelenleg az ország területének mintegy 0,007%-án találunk jobb-rosszabb állapotú tatárjuharos lösztölgyest, a legnagyobb egybefüggő állomány alig haladja meg az 1 km²-t (Kerecsendi-erdő, 106 ha). A társulásról szóló tudásunk ezen egyetlen állomány vizsgálatán nyugszik, melyeket apró, gyakran facsoportnyi erdőfoltok kutatása egészít ki. A társulás minden előfordulása hegylábi helyzetben található, az alföldi lösztölgyesek elpusztultak vagy eljellegtelenedtek, és ma már gyakran csak galagonya-kökény cserjéseket, töviskeseket találunk a helyükön. Ebből következik, hogy minden igyekezetünk ellenére számos kérdésre nem tudunk megnyugtató választ adni, különösen ami a társulás alföldbelseji természetes állapotának alapos leírását jelenthetné.

Tatárjuharos lösztölgyes részlete a Kerecsendi-erdőben. A képen megfigyelhető a többszintű lombkorona, a cserjék és a löszgyepfolt egyaránt. Ez utóbbi természetvédelmi beavatkozás eredménye, a helyi klímán az erdő már nem nyílna fel magától ilyen mértékben.

Tartalomjegyzék

A társulás leírása [szerkesztés]

Adottságok [szerkesztés]

Lágy, kötött alapkőzeten, elsősorban löszön, de olykor pannon agyagon, tufán is előfordul. Talaja lehet csernozjom, vagy barna erdőtalaj, illetve a kettő közötti átmenet. A tengerszint felett legfeljebb 250 méterrel helyezkedik el (efelett a cseres-tölgyesek váltják fel), de az ezen felső magasságérték környéki erdők már sok tulajdonságukban a hegylábi, dombsági erdők tulajdonságait mutatják, nem tekinthetők tipikusnak. Legjellemzőbb élőhelye az Alföld, a Kisalföld, a Mezőföld széles folyóközi löszhátságain és az Északi-középhegység peremvidékének lösztakaróján volt, ahol az erdőt nem befolyásolta a talajvíz és az áradások, a talaj pedig jó tápanyag-gazdálkodású, kiváló minőségű volt (nem szikes vagy homokos). Az éves csapadékszint ezeken a területeken 500–550 mm között alakul.

Morfológiája és flórája [szerkesztés]

A tatárjuharos lösztölgyest eredeti állapotában ligetes tájként, erdőkkel, cserjésekkel, és félszáraz vagy száraz löszgyepekkel mozaikos erdőssztyeppként kell elképzelnünk. A fák lombkoronaszintje kettős, alatta erős cserjeszint található, de a gyepszint borítottsága is jelentős. A lékesedés, az erdő zárt állományának felnyílása fontos jellemzője ennek az erdőtípusnak, mértéke változó.

Ha számosabb és jelentősebb állományai őrződtek volna meg a tatárjuharos lösztölgyeseknek, feltehetőleg több típust különböztethetnénk meg aszerint, hogy az erdő inkább zárt, és cserjéseket, valamint löszpusztai foltokat csak kis mértékben tartalmaz (valószínűleg a Kerecsendi-erdő ehhez a típushoz áll közel), vagy nagyon is szellős, átlátható ligettel van dolgunk, ahol a löszgyepeket csak tarkítják a rossz növekedésű facsoportok, melyeket gyűrűként vesz körül a cserjés (ilyen változatot tételezünk fel rossz csapadék-ellátottságú élőhelyeken).

A tatárjuharos lösztölgyesek faji összetételükben és fiziognómiájukban egyaránt hasonlítanak a romániai, bulgáriai, szubmediterrán klíma alatt kifejlődött erdőkre.

Felső lombkoronaszint [szerkesztés]

Kocsányos tölgy

Az erdő közepes-alacsony növekedésű, a felső lombkoronaszint általában nem nyúlik 12-15 méter fölé. Záródása hiányos, sok fényt továbbenged az alsóbb lombszintekre. Az itt található fajok mind tölgyek:

  • Kocsányos tölgy (Quercus robur): Gyakran állományalkotó, különösen az egykori alföldbelseji állományokra feltételezhető nagyarányú jelenléte.
  • Molyhos tölgy (Quercus pubescens): Ritkább kísérő, szárazabb hegylábi állományokban, illetve az Alföld délnyugati vidékein lehetett a leggyakoribb. Itt a lösztölgyesek legszárazabb, rétsztyeppen elszórt facsoportokat jelentő fajtájában lehetett állományalkotó.
  • Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea): Kérdéses, hogy milyen mértékben lehetett jelen a természetes állapotú hegylábi lösztölgyesekben, az alföldi állományokból minden bizonnyal hiányzott. Kerecsenden megtalálható, de ez feltehetőleg betelepítés eredménye.
  • Csertölgy (Quercus cerris): Hegylábi erdőkben természetes a megjelenése, egyébként valószínűleg szubspontán megtelepedő. Mivel gyorsabban nő, mint a kocsányos tölgy, könnyen dominánssá válhat azzal szemben, ha nem megfelelő az erdészeti kezelés.
  • Tölgyhibridek: különösen a molyhos tölgy és a kocsánytalan tölgy között. Ez azért érdemel figyelmet, mert mindkét faj marginális szerepben fordul elő.

Alsó lombkoronaszint [szerkesztés]

Tatárjuhar

Az alsó lombkoronaszint magassága 10 méter körüli, borítása jelentős, de még mindig nem árnyal annyira, hogy a cserjeszint dús fejlődését korlátozza. Ebben a lombkoronaszintben jelentős mennyiségben jutnak érvényre a kísérőfajok, köztük a társulás névadója, a tatárjuhar. A lombszint minden alábbi képviselője jelen lehetett hegylábi és alföldi erdőkben egyaránt.

  • Tatárjuhar (Acer tataricum): Meleg kontinentális flóraelem. Gyakori faj, növekedése kezdetben gyorsabb, mint a kocsányos tölgyé, ezért ha hagyományos, ún. sarjaztatásos erdőgazdálkodást folytatnak a területen, a tatárjuhar állománya képes jelentősen megerősödni, amíg a tuskóra visszavágott kocsányos tölgy sarja újra túl nem növi. Ebből következik, hogy a természetes lösztölgyesekben a tatárjuhar feltehetőleg a jelenleginél kisebb dominanciájú lehetett, és a tény, hogy a más erdőtársulásokban csupán cserjeszintre visszavonuló tatárjuhar itt fa méretűvé nő, részben az ősi típusú erdőgazdálkodásnak köszönhető.
  • Mezei szil (Ulmus minor): Gyakori elegyfaj. Nem kizárt, hogy rokona, a Vénic-szil is felbukkant zártabb, alföldi állományokban.
  • Vadkörte (Pyrus pyraster): Szárazságtűrő faj, az erdőszegélyeken és lékek szélein fordul elő leginkább.
  • Mezei juhar (Acer campestre): Igen elterjedt elegyfaj, gyakorisága a tatárjuharéhoz mérhető.

Cserjeszint [szerkesztés]

Virágzó kökényes erdőszegély
Virágzó törpemandula

Borítása jelentős, 50 és 80% között változik. Két összemosódó szintjét különböztethetjük meg. A magasabb, erdőbelseji, illetve erdőszegélyi cserjés lombozata 2-5 méter magasságig nyúlik fel, és a következő, xeromezofil erdei fajokból épül fel:

Az alacsonyabb cserjeszintbe szorulnak vissza a löszpusztai cserjések fajai. Ezen növények magassága 1 méter alatt marad. Jelenlétük igen fontos, száraz mikroklímájú foltokat borítanak, de hangsúlyos szerepet kaphatnak az erdők körüli cserjeköpenyben, erdőirtásokon is.

Gyepszint [szerkesztés]

Nagy ezerjófű
Hasznos tisztesfű
Tarka nőszirom

Érdekes dinamika figyelhető meg a lösztölgyesek lágyszárú-állományában. Általában a száraz tölgyesekre jellemző fajok dominálnak benne, de a felnyíló lékekben mindig elszaporodnak a száraz löszpuszták és félszáraz egyéb gyeptársulások addig lappangó fajai.

Száraz tölgyesekre, azok belsejére és szegélyére egyaránt jellemző lágyszárúak:

Löszpusztákra jellemző lágyszárúak:

Kelet-európai erdőssztyeppelemek:

Üde kora tavaszi aszpektus:

Állatvilága [szerkesztés]

Kardfarkú pillangó
Tövisszúró gébics
Nyuszt

Nincs kellő méretű állomány ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, milyen egyedi vonásai vannak a tatárjuharos lösztölgyes faunájának. De a kis Kerecsendi-erdőben sok védett faj talál otthonra, ezek közül néhányat felsorolunk:

Típusai [szerkesztés]

A tatárjuharos lösztölgyesnek három fajtáját különítjük el:

Tájtörténete [szerkesztés]

A otthont kereső ősi idők embere számára a tatárjuharos lösztölgyesek kínálták kétségkívül a legideálisabb szálláshelyet a Kárpát-medencében. Az erdőben kéznél volt az építkezéshez, szerszámkészítéshez, tűzhöz szükséges fa, de vadászni is lehetett benne. A föld kiváló minőségű csernozjomos talaj volt, ha feltörte, jó termést remélhetett. Mivel az erdő az árterektől kellő távolságra feküdt, nem kellett tartania az árvizektől, viszont esett annyi csapadék, ami az erdőt éltette, és ez a földműveléshez is elegendő volt. A nyílt gyepfoltokon kaszálhatott, vagy legeltethette állatait. Hegyek, meredélyek nem nehezítették meg utazásakor.

Ezért kézenfekvő, hogy már a kőkortól kezdve folyamatosan ezek a területek azok, amik leginkább ki voltak téve az ember természetátformáló tevékenységének. Nem túlzás állítani, hogy a tatárjuharos lösztölgyes egy körülbelül 8-10000 év antropogén veszélyeit túlélő erdőtársulás. Az emberi befolyásolás a szálaló erdőgazdálkodás és legelőerdőként való hasznosítás révén ezekben az állományokban a legutóbbi időkig tartott, sőt, a nem védett, illetve csak de iure védett erdőkben a mai napig tart.

Minden jelentősebb megmaradt állomány éppen ezért egyesével kitüntetett figyelmet érdemel, s érdemes megvizsgálni, hogy mi okból maradhatott meg, miért nem vágták ki, mint a hasonló erdők túlnyomó többségét. Egyetlen példa: a legjelentősebb Kerecsendi-erdő 1724-től a második világháborúig az egri érsekség fácánoskertje volt. Az állandó, megbízható földesúri birtokot képező uradalomban ügyeltek a fácánok ideális élőhelyének biztosítása végett az elegyes, több lombkoronaszintű erdő megőrzésére.

Állományai [szerkesztés]

Az ország területén, jelen tudásunk szerint, mintegy 30 olyan erdőcske, facsoport található, ami tatárjuharos lösztölgyesnek tekinthető. A következő listában a teljesség igényével igyekszünk felsorolni ezeket.[1] Mindegyik állomány felbecsülhetetlen jelentőségű a maga nemében, eltűnésük pótolhatatlan veszteség volna, különösen az alaposan még nem kutatottak esetében. Ez még akkor is igaz, ha némelyik természetvédelmi értelemben vett értékessége (például az akác térhódítása, a fokozottan védett fajok hiánya miatt) az alacsony kategóriába esik.

település erdő neve altípus flórajárás term.véd. értékesség kutatottság védettség veszélyeztetettség
Albertirsa Golyófogó-völgy kontinentális Gödöllői-dombvidék közepes jól kut. védett közepesen vesz.
Albertirsa Lipina-völgy I. kontinentális Gödöllői-dombvidék közepes jól kut. nem védett közepesen vesz.
Albertirsa Lipina-völgy II. kontinentális Gödöllői-dombvidék alacsony jól kut. védett alig vesz.
Bag Nagyhalál-völgy kontinentális Gödöllői-dombvidék közepes alig kut. védett erősen vesz.
Balf-Fertőboz Csúcsos-szőlő környéke nyugati Kisalföld közepes jól kut. védett erősen vesz.
Barabás Kaszonyi-hegy lejtője kontinentális Beregi-sík kiváló jól kut. védett közepesen vesz.
Berhida Sédre néző löszoldalak szubmediterrán Mezőföld közepes alig kut. nem védett közepesen vesz.
Domony Domony-völgy kontinentális Gödöllői-dombvidék közepes alig kut. nem védett erősen vesz.
Érd Kakukk-hegy szubmediterrán Mezőföld kiváló jól kut. folyamatban közepesen vesz.
Felsőtárkány Ostoros-völgy kontinentális Északi-középhegység kiváló jól kut. védett alig vesz.
Gyöngyös Sár-hegy kontinentális Északi-középhegység kiváló jól kut. védett alig vesz.
Hidegség Felsőpuszták nyugati Kisalföld közepes jól kut. védett erősen vesz.
Igar-Vámiszőlőhegy Dádpusztai löszvölgy szubmediterrán Mezőföld kiváló közepesen kut. folyamatban közepesen vesz.
Isaszeg Szarkaberki-völgy kontinentális Gödöllői-dombvidék jó jól kut. védett alig vesz.
Kerecsend Kerecsendi-erdő kontinentális Tiszántúl kiváló jól kut. védett közepesen vesz.
Kisapostag Kisapostagi-löszvölgy szubmediterrán Mezőföld jó közepesen kut. nem védett erősen vesz.
Kisszékely Hamarászó-völgy szubmediterrán Mezőföld jó közepesen kut. nem védett erősen vesz.
Külsősáripuszta Külsősáripusztai-völgyek szubmediterrán Mezőföld jó alig kut. nem védett közepesen vesz.
Lovasberény Lovasberény-nadapi erdő szubmediterrán Mezőföld jó alig kut. védett erősen vesz.
Nagykarácsony Nagykarácsonyi-völgyek szubmediterrán Mezőföld közepes közepesen kut. folyamatban közepesen vesz.
Pánd Hársas-völgy kontinentális Gödöllői-dombvidék közepes jól kut. nem védett közepesen vesz.
Pánd Sajgó kontinentális Gödöllői-dombvidék alacsony jól kut. nem védett közepesen vesz.
Székesfehérvár Aszal-völgy szubmediterrán Mezőföld jó közepesen kut. folyamatban közepesen vesz.
Tard Szekrényes-völgy kontinentális Északi-középhegység közepes jól kut. védett alig vesz.
Tápióbicske Erdő-völgyi törpemandulás kontinentális Gödöllői-dombvidék alacsony jól kut. nem védett közepesen vesz.
Tápióság Pándi-hegy alatt kontinentális Gödöllői-dombvidék közepes jól kut. részben védett közepesen vesz.
Tápióság Sajgói cserjés kontinentális Gödöllői-dombvidék alacsony jól kut. védett közepesen vesz.
Tokaj Nagy-Kopasz-hegy kontinentális Északi-középhegység jó jól kut. védett közepesen vesz.
Váchartyán Kígyó-hegy kontinentális Északi-középhegység jó közepesen kut. nem védett közepesen vesz.

A társulás jelene és jövője [szerkesztés]

A tatárjuharos lösztölgyesek egyre szélesebb körű védelemnek örvendenek. Ám állományaik és a növénytársulás jövőjének biztosítása még rengeteg tennivalót ró a szakemberekre és a környékbeliek közösségeire. Az erdők megindulhatnak az eljellegtelenedés útján, átalakulhatnak, eltűnhetnek. Védelmük és kezelésük gyerekcipőben jár, erről való tapasztalatunk még kevés, kísérletezésre pedig nincs mód, hiszen nincsenek nagyobb, tájléptékű területek, ahol az egyes kezelési módok hatásait kipróbálhatnánk.

Veszélyeztetettség és lehetséges ellenlépések [szerkesztés]

A lösztölgyesekre leselkedő veszélyek közül a legfontosabbak:

  • Talajvíz csökkenése, éghajlatváltozás hatása. Bár az alföldi erdőssztyeppek közül a lösztölgyest érinti a legkevésbé érzékenyen az alföldi talajvízszint drasztikus csökkenése, az ezzel járó mikroklimatikus változások és a párhuzamosan zajló globális felmelegedés, valamint az éves csapadékmennyiség csökkenése és rosszabb eloszlása megjósolhatatlan mértékben átalakíthatja ennek a társulásnak is teljes ökológiai szerkezetét.
    • Ez a probléma globális megoldást igényel, de lokálisan is enyhíthető, ha igyekszünk az erdők minél természetközelibb állapotának fenntartására, az elegyesség elősegítésére. Az ilyen erdő maga is elősegíti a párásabb, hűvösebb mikroklíma fenntartását.
  • Invazív fajok térhódítása. Legveszélyesebbek a fehér akác (Acacia pseudorobinia), ami nem csupán a fásszárú állományból űz el minden őshonos fajt, de tönkreteszi a gyepszint élővilágát is, és a magas kőris (Fraxinus excelsior), a kőrisesedés felelőse. A kőris hazai faj, ebben a társulásban mégis erőszakosan viselkedik, növekedése gyorsabb a többi fáénál.
    • Természetvédelmi kezelés által az idegenhonos és társulásidegen fajokat el kell távolítani.
  • Védettség hiánya, védelem elégtelensége, fa-orgazdálkodás. Amint a fenti táblázatból kitűnik számos tatárjuharos lösztölgyesünk még nem áll védelem alatt. Ezeket haladéktalanul oltalom alá kell helyezni. A törvényi védelem nem elég, ezeket a ritka erdőket ténylegesen is meg kell védeni, elsősorban a fatolvajoktól, másodsorban az egyéb emberi degradáló tevékenységektől (pl.: terepmotorosok, illegális szemét kihelyezése, nagy mértékű turista forgalom, vadtúltartás stb.)
  • Állományok töredékessége. A legtöbb tatárjuharos lösztölgyes olyan kis területet foglal el, hogy a teljes magára hagyás nem válna javára, egy részük feltehetőleg magától összeomlana, eltűnne, néhány évtized alatt eljellegtelenedne.
    • Ezért az erdő ökoszisztémáját segíteni kell, területét növelni, és körülötte védőzónát létesíteni, s az agresszív fajokat ezen zónán kívülre szorítani, míg területe meg nem nő akkorára, hogy képes önmagát fenntartani, megvédeni.
  • Kevéssé kutatottság. A társulást az elmúlt fél évszázad alatt - pont a töredékesség és a túl sok tudományos kétely miatt - kevés alapkutatás érintette. Tapasztalatlanságunk és a nyitott kérdések miatt minden természetvédelmi beavatkozás, vagy éppen be-nem-avatkozás hordoz bizonyos kockázatot.
    • Kiemelt figyelmet kell fordítani a tatárjuharos lösztölgyesek kutatására és a Kárpát-medencén kívüli erdőssztyeppek kutatására egyaránt.

Védelem és rekonstrukció [szerkesztés]

Az erdészeti és természetvédelmi szakemberek egyetértenek abban, hogy a néhány megmaradt tatárjuharos lösztölgyes folt olyan kis területet foglal el ma Magyarország területéből, hogy azok kivonása az erdőgazdálkodás alól nem gazdasági kérdés. A művelés alól kivont, fokozott védelem alá helyezett, s íly módon őserdőként viselkedő erdőt nem szabad azonban magára hagyni, folyamatosan követni kell a benne lezajló folyamatokat. Igyekezni kell közvetlen környezetét is egyfajta védőzónává emelni, lehetőség szerint növelni a lösztölgyes területét, és az agresszív fajok visszaszorításában segíteni.

Bizonyos szálkaperjés löszgyepek tekinthetők még erdőirtásrétnek, melyek fölül kiirtották ugyan a tatárjuharos lösztölgyest, de a fásszárú vegetáció visszaültetésével egy természetközeli állapotú elegyes erdő lehetne rekonstruálható, ami ha nem is tekinthető "eredeti" tatárjuharos lösztölgyesnek, mégis jelentős természetvédelmi értékkel bírhatna.

Kisebb ide tartozó facsoportok esetében, ahol a betelepülő akácok az eljellegtelenedési folyamatot előrehaladottá tették, nagyrészt eltűnhetett az értékes gyepvegetáció, és helyét az akácokkal fajszegény nitrofil gyomnövényzet vette át. Ezekben az erdőfoltokból haladéktalanul el kell távolítani az akácot, ami nem könnyű feladat. Várható, hogy egy idő után az ősi szárazgyepek újra megerősödnek, még ha az egykori fajgazdagság nem is nyerhető teljesen vissza.

A szakemberek dolga megítélni, hogy ezekbe a "rekonstruált lösztölgyesekbe" etikus-e visszatelepíteni a tatárjuharos lösztölgyesek védett lágyszárúit.

A legnehezebb helyzet kétségkívül az, ha egy természetközeli erdőt kívánunk létrehozni löszön, de olyan területen, ahol korábban szántóföldi művelés folyt, vagy faültetvényeket telepítettek, és a tarvágás után kituskózták a területet. Ez esetben a lágyszárú fajok teljes pusztulása következett be, és egy újonnan ültetett erdőnek elölről kell "felépítenie" a maga ökoszisztémáját. Ez a folyamat hosszú ideig eltarthat, eredményei legkevesebb évtizedes nagyságrendben mérhetőek, de sok kutatásra adnak módot, melyek által a ma még vitatott kérdések közül némelyikre talán választ kaphatunk.

Vitatott kérdések [szerkesztés]

Csak találgatások, és analogikus következtetések kísérik a következő kérdések mentén kialakult vitákat:

- Vajon milyen lehetett az ősi lösztölgyesek...
...természetes faji összetétele?
...természetes faállományszerkezete?
...természetes dinamikája?
...közötti eltérés ha egybe lehetne vetni a különféle talajokon, más klimatikai viszonyok között kialakult természetes változatokat?
- A lösztölgyeseket gyakran használták legelőerdőnek. Ez vajon...
...mennyiben alakította át az erdők összetétetelét, szerkezetét?
...időben meddig tartott, mikor kezdődött? Több száz, vagy akár több ezer éve?
...kizárta-e az erdőgazdálkodás hagyományos formáit, vagy csökkentette-e valamilyen mértékben?
- A jelenleg ismert lösztölgyes töredékek...
...valóban ősi vegetációtöredékek, vagy csak néhány száz, esetleg néhány tucat éves, másodlagos állományok?
...tekinthetők-e klimax társulásnak?
- Mi a jelentősége a tatárjuharos lösztölgyesek irtásain, szélein tapasztalható sokszínű vadrózsaféléknek? Miért szorulnak vissza ezek az alfajok az erdők belsejében?
- A különböző helyi lösztölgyes változatokban melyik tölgyfaj betelepített illetve őshonos?
- Milyen átmenetek, átmeneti erdőtársulások léteztek az ártéri ligeterdők és a tatárjuharos lösztölgyesek között?
- Miben tért el tatárjuharosok állatvilága a középhegységek erdejeiétől és a fátlan vagy csak kevés fát tartalmazó löszpusztákétól, különösen a legelő nagyvadak (őzek, szarvasok) tekintetében?
- Mik az éghajlati határai a lösztölgyeseknek, azaz...
- hol húzódik, mik a mérőszámai annak az izotermának, amin túl a klimatikus viszonyok következtében már nem tételezhető fel tatárjuharos lösztölgyes, csak löszpusztai cserjés és fátlan löszpuszta?
- hol záródik annyira a lösztölgyes, ami már nem tekinthető erdőssztyeppnek?
- Hol húzódik a határa a hegylábi zárt lösztölgyeseknek és a dombsági melegkedvelő tölgyeseknek? Van-e létjogosultsága önálló átmeneti zónáról beszélni ?
- Előfordult-e extrazonális helyzetben tatárjuharos lösztölgyes?

Lásd még [szerkesztés]

Felhasznált irodalom [szerkesztés]

Magyarország növénytársulásai. ([2])

MÉTA adatbázis ([3])

Terra Alapítvány, növénytársulási leírás ([4])

Tuba Z., Szerdahelyi T., Engloner A., Nagy J.: Botanika III., Növényföldrajz-Társulástan-Növényökológia. Nemzeti tkvk., Budapest, 2007.

Bartha D., Gálhidy L.: A magyarországi erdők természetessége. WWF Magyarország, Budapest, 2007.

Bartha Dénes: Veszélyeztetett erdőtársulások Magyarországon. WWF Magyarország, Budapest, 2001.

Molnár Zs., Kun A.: Alföldi erdősztyeppmaradványok Magyarországon. WWF Magyarország, Budapest, 2000.

Lábjegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ [1]|WWF füzetek 15.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tatárjuharos_lösztölgyes&oldid=12456346”