Tasman mocsárityúk
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Gallinula mortierii (Gisignies, 1840) |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tasman mocsárityúk témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tasman mocsárityúk témájú médiaállományokat. |
A tasman mocsárityúk (Gallinula mortierii) a madarak (Aves) osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjéhez, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Tasmania területén honos. Nyílt mezők, rétek és mocsarak lakója.
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 43-51 centiméter, súlya 400 gramm. Rövid szárnyai miatt nem tud repülni.
Életmódja [szerkesztés]
A táplálkozásához feltétlenül rövid füvű területek kellenek. Rovarokkal és a réteken élő növények leveleivel és magvaival táplálkozik.
Szaporodása [szerkesztés]
A tasman mocsárityúkra a csoportos költési mód jellemző. Akadhatnak monogám rendszerben élő párok is, de a többség 3-13 tagú csoporokban él. A csoportokban lehet, hogy több hím és kevesebb tojó él együtt, de előfordulhatnak kevés hímből és sok tojóból álló csoportok is.
A csoport tojói valamennyien egyetlen közös fészekbe helyezik el tojásaikat. Az együtt fészkelő madarak többnyire rokonságban állnak egymással.
A monogám párkapcsolatban élő madaraknál is (ahol egy fészekben egy tojó rak csak tojásokat) az előző két fészekalj fiatal madarai segítenek fiatalabb testvéreik felnevelésében.
A jobb táplálékellátottságú években akár két költésre is sor kerülhet egy szezonban, és a szokásos tojónkénti öt tojás helyett akár kilenc-tíz tojást is rakhatnak. A fajnak sok ellensége van – betelepített ragadozó emlősök (vörös róka, házimacska, elvadult kutyák), erszényes ördög, tasman varjú és héják –, így szükség van a jobb években a több utódra, hogy hosszú távon a populáció egyedszáma fennmaradhasson. A költés sikeressége nagyban függ a fészek megfelelő módon való elrejtésétől és a fészkelőhely és a táplálkozóhelyek biztonságos megközelíthetőségétől.
A csoport elfoglal egy territóriumot, melyet sok éven át használnak. Egy-egy sikeres csoport leszármazottai fokozatosan az összes környező territóriumot elfoglalhatják, így egy adott területen élő madarak mind közeli rokonai egymásnak.
|
|
Természetvédelmi helyzete [szerkesztés]
A faj korábban igen elterjedt madár volt szerte Ausztráliában. A kontinens fokozatos kiszáradása miatt élőhelyeinek java részét elveszítette, és nagyjából 4700 évvel ezelőtt a kontinensről ki is halt. Ehhez feltehetően nagyban hozzájárult, hogy nagyjából ebben az időszakban jelent meg Ausztráliában a dingó, amelyik könnyen el tudta kapni ezt a röpképtelen madarat.
Tasmania szigetére sosem jutott el a dingó, és itt még bőven vannak nedves rétek és mocsarak, így itt nagyszámú populációja tudott fennmaradni. Azonban a fehér telepesek megérkezése és tartós megtelepedése miatt korábbi élőhelyeinek egy részén táplálékkonkurensek jelentek meg. A juhok, szarvasmarhák és főleg a betelepített üregi nyulak miatt sok kedvező helyről eltűnt.
Mindezek ellenére jelenleg még nagyszámú populációi élnek szerte a szigeten. A fajt egyelőre nem tartják veszélyeztetettnek, de a Tasmaniában nemrég meghonosodott vörös rókák miatt később változhat a természetvédelmi besorolása. A 2007-es állománybecslések szerint a rókák száma egyelőre nagyon alacsony, és az ausztrál természetvédelmi hatóságok mindent megtesznek azért, hogy ez így is maradjon.
Forrás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tasmanisches Pfuhlhuhn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. július 19.)
