Tasmaniai mocsárityúk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tasman mocsárityúk szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tasman mocsárityúk
Tasmanian-Native-hen.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Guvatfélék (Rallidae)
Nem: Gallinula
Faj: G. mortierii
Tudományos név
Gallinula mortierii
(Gisignies, 1840)
Elterjedés
Tasmanian Native-hen-Dist.gif
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tasman mocsárityúk témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tasman mocsárityúk témájú kategóriát.

A tasman mocsárityúk (Gallinula mortierii) a madarak (Aves) osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjéhez, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tasmania területén honos. Nyílt mezők, rétek és mocsarak lakója.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 43-51 centiméter, súlya 400 gramm. Rövid szárnyai miatt nem tud repülni.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táplálkozásához feltétlenül rövid füvű területek kellenek. Rovarokkal és a réteken élő növények leveleivel és magvaival táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tasman mocsárityúkra a csoportos költési mód jellemző. Akadhatnak monogám rendszerben élő párok is, de a többség 3-13 tagú csoporokban él. A csoportokban lehet, hogy több hím és kevesebb tojó él együtt, de előfordulhatnak kevés hímből és sok tojóból álló csoportok is.

A csoport tojói valamennyien egyetlen közös fészekbe helyezik el tojásaikat. Az együtt fészkelő madarak többnyire rokonságban állnak egymással.

A monogám párkapcsolatban élő madaraknál is (ahol egy fészekben egy tojó rak csak tojásokat) az előző két fészekalj fiatal madarai segítenek fiatalabb testvéreik felnevelésében.

A jobb táplálékellátottságú években akár két költésre is sor kerülhet egy szezonban, és a szokásos tojónkénti öt tojás helyett akár kilenc-tíz tojást is rakhatnak. A fajnak sok ellensége van – betelepített ragadozó emlősök (vörös róka, házimacska, elvadult kutyák), erszényes ördög, tasman varjú és héják –, így szükség van a jobb években a több utódra, hogy hosszú távon a populáció egyedszáma fennmaradhasson. A költés sikeressége nagyban függ a fészek megfelelő módon való elrejtésétől és a fészkelőhely és a táplálkozóhelyek biztonságos megközelíthetőségétől.

A csoport elfoglal egy territóriumot, melyet sok éven át használnak. Egy-egy sikeres csoport leszármazottai fokozatosan az összes környező territóriumot elfoglalhatják, így egy adott területen élő madarak mind közeli rokonai egymásnak.

Felnőtt madár
és a egy fióka

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj korábban igen elterjedt madár volt szerte Ausztráliában. A kontinens fokozatos kiszáradása miatt élőhelyeinek java részét elveszítette, és nagyjából 4700 évvel ezelőtt a kontinensről ki is halt. Ehhez feltehetően nagyban hozzájárult, hogy nagyjából ebben az időszakban jelent meg Ausztráliában a dingó, amelyik könnyen el tudta kapni ezt a röpképtelen madarat.

Tasmania szigetére sosem jutott el a dingó, és itt még bőven vannak nedves rétek és mocsarak, így itt nagyszámú populációja tudott fennmaradni. Azonban a fehér telepesek megérkezése és tartós megtelepedése miatt korábbi élőhelyeinek egy részén táplálékkonkurensek jelentek meg. A juhok, szarvasmarhák és főleg a betelepített üregi nyulak miatt sok kedvező helyről eltűnt.

Mindezek ellenére jelenleg még nagyszámú populációi élnek szerte a szigeten. A fajt egyelőre nem tartják veszélyeztetettnek, de a Tasmaniában nemrég meghonosodott vörös rókák miatt később változhat a természetvédelmi besorolása. A 2007-es állománybecslések szerint a rókák száma egyelőre nagyon alacsony, és az ausztrál természetvédelmi hatóságok mindent megtesznek azért, hogy ez így is maradjon.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tasmanisches Pfuhlhuhn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]