Tarlós István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Tarlósi István (labdarúgó).
 Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve.
Indoklás: A cikk elfogult. Dicséretek tömkelege, a kritika teljes hiánya mellett. Politikusoknál a kritikát is meg kellene említeni, nem csak népszerűsíteni az illetőt! (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | (2023 novemberéből)
Tarlós István
Tarlós István 2014-ben
Tarlós István 2014-ben
Született1948. május 26. (75 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaNagy Cecília (h. 1973–)
Gyermekeihárom gyermek
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Budapest főpolgármestere
Hivatali idő
2010. október 3. – 2019. október 13.
Helyettes
ElődDemszky Gábor
UtódKarácsony Gergely
Budapest III. kerületének polgármestere
Hivatali idő
1990. szeptember 30. – 2006. október 1.
FőpolgármesterDemszky Gábor
Elődtisztség létrehozva
UtódBús Balázs
Politikai pályafutása
Párt
  • SZDSZ (1990–1994)
  • független (1994–2006)
  • Fidesz–KDNP (2006–, párton kívüliként)
    • VálasztókerületBudapest területi lista (2010)
  • weboldal
  • Parlament.hu
    • A Wikimédia Commons tartalmaz Tarlós István témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Tarlós István (Budapest, 1948. május 26. –) magyar mélyépítő mérnök,[2][3] politikus; 1990 és 2006 között Budapest III. kerületének (Óbuda-Békásmegyer) polgármestere, 2010 és 2019 között Budapest főpolgármestere, 2010-ben néhány hónapig országgyűlési képviselő. A 2019-es önkormányzati választás után országos közlekedési és közszolgáltatási infrastruktúra fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott.

    Saját megfogalmazása szerint párton kívüli politikus, de a Fidesz–KDNP gondolkodói köréhez és politikai közösségéhez tartozik.[4][5] A 2019-es Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 21. legbefolyásosabb személye.

    Fiatalkora és korai pályafutása[szerkesztés]

    Tarlós István 1948. május 26-án született Budapesten. Édesapja Tarlós István jogász, édesanyja Dienes Hilda főkönyvelő volt, mindkét szülője a Magyar Tudományos Akadémiánál (MTA) dolgozott.[4] Elmondása szerint polgári gondolkodású, vallásos családból származik.[5] Budapest III. kerületében végezte általános iskolai tanulmányait, majd az óbudai Árpád Gimnázium humán tagozatán érettségizett 1966-ban.[4] Ezt követően segédmunkásként kezdett el dolgozni.[4][6] A sikeres főiskolai felvételijét követően előfelvételisként – vagyis felsőoktatási intézménybe felvett, de katonaköteles hallgatóként – Orosháza-Gyopárosfürdőn, a műszaki laktanyában teljesített katonai szolgálatot.[4][7]

    Katonai szolgálatának lejárta után a Budapesti Műszaki Egyetemen és a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait és szerzett mélyépítő mérnöki oklevelet.[2][4] Később gazdasági és szervezői másoddiplomát kapott a Ybl Miklós Főiskolán.[4] Diplomáinak megszerzése után tizenöt éven keresztül az építőiparban tevékenykedett, főként beruházói és kivitelezői feladatokon. Dolgozott az Út- és Vasútépítő Vállalatnál, a FŐBER-nél, az ÉM. Mélyépítő Vállalatnál, a KKMV-nél és a III. kerületi IKV-nál. Munkahelyein többek között művezetői, építésvezető-helyettesi, műszaki ellenőri, építésvezetői, fő-építésvezetői és termelési osztályvezetői posztokon alkalmazták.[4] A rendszerváltozás előtti években feleségével saját tervezőiroda keretében magánvállalkozóként is dolgozott.[2][4]

    Politikai pályafutása[szerkesztés]

    Kerületi polgármester (1989–2006)[szerkesztés]

    Tarlós István politikai karrierje 1989-ben kezdődött,[4] amikor – saját megfogalmazása szerint „elsősorban markáns rendszerváltó hangvétele miatt” – belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe (SZDSZ).[4][8] Ezután többször is ügyvivőnek választották Óbudán.[4] 1990-ben – a rendszerváltás utáni első magyarországi önkormányzati választás keretében – az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként indult Budapest III. kerületének polgármesteri tisztségéért, amit sikerült elnyernie.[4][8] Polgármestersége alatt történt az 1990-es években sokat emlegetett békásmegyeri robbanás, amelynek során személyesen próbált intézkedni Demszky Gáborral és Göncz Árpáddal a károsultak és az áldozatok megsegítéséről. A robbanással kapcsolatban tette azt a megállapítást, hogy a főváros nincs felkészülve az ilyen katasztrófákra a hiányosságok miatt.[9] 1994 nyarán – alapvető gondolkodási és értékrendi különbségek, elsősorban a Magyar Szocialista Párttal való koalíciókötés következtében – kilépett az SZDSZ-ből.[4][10] 1994-ben – immár pártfüggetlen politikusként – ismét elindult a III. kerület polgármesteri posztjáért, aminek eredményeképpen nagy fölénnyel, a szavazatok közel 60 százalékával újraválasztották.[4][8][11]

    1995. július 28-án Óbudán halálra gázolt egy gyereket. Tarlós nem ment gyorsan, nem fogyasztott alkoholt közvetlenül a vezetés előtt. A politikust a rendőrségi vizsgálatok után felmentették.[12]

    1997-ben a Sziget Fesztivál színpadán – arra hivatkozva, hogy a fesztiválról kiszűrődő igen nagy hangerejű zene zavarja az óbudai lakosok nyugalmát – kilátásba helyezte a rendezvény leállítását. Később megváltoztatta szándékát, és beleegyezett, hogy kisebb hangerővel folytatódhat a fesztivál.[13][14][15][16][17][18][19][20] Tarlós tette széles körű visszhangot váltott ki a sajtóban és meghozta számára az országos ismertséget;[13][18] 1998-ban Hangszigetelés címmel dokumentumfilm is készült az esetről.[14] Az események hatására a fesztivál szervezői a következő évtől a tizenegy óra utáni koncerteket hangszigetelt sátrakban tartották meg.[13][16][17][20] 1998-ban indult a kerületi polgármesteri tisztségért, amit ismét elnyert; ő szerezte meg a szavazatok több mint háromnegyedét.[4][8][11]

    2001. július 10-én megállapodást kötött a Sziget Fesztivál szervezőivel – az aláírók között volt Tarlós, Gerendai Károly, Müller Péter és két rendőrezredes[21] –, amely tartalmazta azt a kitételt, hogy a „Pepsi Szigeten a fiatalkorúak védelmében, de a másként gondolkodók biztonságának érdekében is, semmi néven rendezett homoszexuális jellegű felvilágosító, vagy egyéb címen folytatott műsorok nem lesznek”,[13][22] valamint napvilágot látott egy Gerendainak írt állítólagos magánlevele, amely szerint „[s]ajnos nem tilthatom meg, hogy homoszexuálisok látogassák a Sziget rendezvényét, mert az valóban diszkrimináció lenne”.[19][23] Az ügy heves reakciókat váltott ki a média és a közélet, a Sziget fellépői, valamint a jogvédő és melegszervezetek részéről egyaránt,[3][13][19][21][24][25][26][27][28][29][30] emellett több panaszt és feljelentést is benyújtottak Tarlós ellen.[25][26][27] Az eset hatására a szervezők később semmisnek tekintették a korábbi megállapodást,[13][21] a melegszervezetek pedig csendes demonstrációt tartottak a III. kerületi polgármesteri hivatal és a fesztivál irodája előtt.[21][27][28] A II–III. kerületi bíróság július 23-án egy ideiglenes intézkedés keretén belül hatályon kívül helyezte,[13][29][30] 2002 márciusában pedig diszkriminatív és alkotmánysértő jellege miatt megsemmisítette a vitatott szerződéskiegészítést.[13][30]

    2002 februárjában a polgármester kezdeményezte Andres Serrano(wd) amerikai fotográfus egyik kiállítását népszerűsítő plakátok levételét, ezzel kisebb botrány vette kezdetét. Tarlós közszeméremsértésre hivatkozott, mivel a plakát egy idős meztelen nő fényképét ábrázolta. Később több kerületi budapesti polgármester is csatlakozott hozzá. Az Önszabályozó Reklám Testület (ÖRT) felszólította a reklámot kihelyező Euro AWK közterületi céget, hogy távolítsa el a hirdetéseket. A kezdeményezés eredményeképp a tárlat plakátjai végül lekerültek.[31][32][33]

    A Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum (MDF) közös jelöltjeként Tarlós István indult a 2002 áprilisában megtartott országgyűlési választáson az óbudai – budapesti 3. számú – egyéni választókerületben, azonban 41–59 százalékos arányban alulmaradt Orosz Sándorral, a Magyar Szocialista Párt jelöltjével szemben.[11][34] Később így értékelte választási vereségét: „[h]ála istennek nem lettem képviselő, és nem veszítettem el a függetlenségemet.”[34] Ugyanezen év októberében az önkormányzati választáson a szavazatok 53 százalékát gyűjtötte be, ezzel újra megválasztották a III. kerület polgármesterévé, így már a negyedik ciklusát kezdte meg ezen a poszton.[4][8][11] Korábban az is felmerült, hogy a Fidesz őt indítja Budapest főpolgármesteri tisztségéért, azonban végül visszalépett Schmitt Pál javára.[35]

    A Népszabadság szerint habár Tarlós polgármestersége alatt „a III. kerület nem fejlődött robbanásszerűen”, mégis továbbra is Budapest egyik legélhetőbb városrésze maradt;[20][36] a Pók utcai lakótelep abban az időben a főváros egyik legkedveltebb lakótelepe volt, az egykori ipari területek helyén bevásárlóközpontok és lakóparkok épültek, és részben megmaradt Óbuda egykori jellegzetes hangulata, „bár a Kolosy térnek és környékének rendezése nem a legjobban sikerült”.[20] Tarlós elmondása szerint polgármestersége egyik legnagyobb érdemének azt tartja, hogy Óbuda a rendszerváltás idejétől 2006-ig megőrizte működőképességét, ugyanis az évente húszmilliárd forintból gazdálkodó városrész költségvetése egyensúlyban volt, hitelfelvételre nem szorult. Csaknem négymilliárd forintot fordítottak olyan kerületi beruházásokra, mint például az aranyhegyi vízvezeték-hálózat kiépítése, a külső városrészek csatornázása és a kerületi mellékutak felújítása.[20] Tarlós a kerületben elért legnagyobb eredményei közé sorolta a graffitimentesítési programot, az ebrendeletet, a szemetelés büntetését, a hajléktalankérdés kezelését, valamint az engedély nélküli plakátozással szembeni fellépést.[36] Főbb eredményei között említette meg továbbá az intézményrendszer stabil működtetését, az önkormányzati segítséggel létrehozott rendőrségi térfigyelő rendszert, a 2002 januárjában indult Békás-buszt, illetve a bevezető utak mellett kialakult új szolgáltatóövezeteket.[34]

    Tarlós a III. kerületben eltöltött négy polgármesteri ciklusa során a helyi ügyek jelentős részében együttműködést alakított ki a Magyar Szocialista Párt, Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum, majd a Fidesz frakcióival.[3] Ennek a stratégiának köszönhetően a helyi képviselő-testület majdnem minden évben teljes konszenzus mellett – az összes frakció támogatásával – fogadta el a költségvetési rendeleteket,[3][34] és Tarlós tizenhat éven keresztül polgármester tudott maradni úgy, hogy az őt támogató pártok sosem voltak többségben a helyi képviselő-testületben.[3][4] A polgármester a következőképpen foglalta össze vezetési módszerét: „Egy önkormányzatban mindazokkal, akik a településért tenni akarnak, együtt kell működni.”[34] Egy fideszes munkatársa elmondása szerint „felismerte, hogy az önkormányzati ügyek döntő többsége nem pártpolitikai ügy”, míg az MSZP egyik tagja szerint „minden párt igényeit igyekezett kielégíteni az észszerűség határáig”.[3]

    2007 májusában – az indoklás szerint „a kerület életében és fejlődésében kifejtett múlhatatlan érdemeinek elismeréseként” – megválasztották Óbuda-Békásmegyer díszpolgárává.[37][38][39][40]

    Főpolgármester-jelölt és képviselő (2006–2010)[szerkesztés]

    A 2006-os önkormányzati választási kampányban használt választási logója

    A 2006-os önkormányzati választáson a Fidesz, a KDNP és több civil szervezet által szerződésben[41][42][43] szabályozott módon, a Jobbik és további civil szervezetek által szóban, ellentételezettségi kötelezettség nélkül[44][45] támogatott független főpolgármester-jelölt volt. A budapesti főpolgármester-választáson 1,7%-kal maradt el a győzelemtől. A főpolgármester-választáson több szavazatot szerzett, mint az őt támogató pártszövetség. Demszky Gábort még senki nem szorította meg ennyire, annak ellenére, hogy az MSZP-nek is Demszky volt a jelöltje, továbbá az MDF is indított egy főpolgármester-jelöltet. Az óbudai helyi MDF-szervezet – szemben pártja vezetésével – határozatot hozott főpolgármesteri jelölésének támogatásáról.[forrás?] Sőt, az MDF-pártközpont jelölési eljárása óbudai MDF-körökben tiltakozásokat, vezetői szinten pártból való kilépést is maga után vont[forrás?].

    2006 októberétől a Fővárosi Közgyűlés tagja és ott a Fidesz-frakció vezetője, valamint a fővárosi Fidesz-KDNP frakciószövetség elnöke. 2007–2008-ban a Fidesz által kezdeményezett „szociális népszavazás 2008” kampányfőnöke volt, melyet sikerre vezetett. A 2010-es országgyűlési választáson a Fidesz-KDNP budapesti területi listájáról nyert mandátumot, az október 3-ai önkormányzati választáson pedig a Fidesz és a KDNP jelöltjeként Budapest főpolgármesterévé választották.[46]

    Az országgyűlési mandátumáról alig pár hónappal annak elnyerése után, főpolgármesteri teendőire hivatkozva 2010. december 3-i hatállyal lemondott, helyére a Fidesz budapesti területi listájáról Szalay Pétert hívta be az országgyűlésbe.

    Budapest főpolgármestere (2010–2019)[szerkesztés]

    Első főpolgármesteri ciklusa (2010–2014)[szerkesztés]

    Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

    Tarlós először 2006-ban indult a főpolgármesteri székért, akkor viszont alulmaradt a tisztséget 1990 óta betöltő Demszky Gáborral szemben. A 2010-es önkormányzati választásokon azonban már győzni tudott, így 2010. október 3-án Budapest főpolgármestere lett.

    Főpolgármesteri tevékenységének egyik jelmondata a város rendezettségének megteremtése volt, ennek jegyében kiemelt figyelmet fordítanak az aluljárók rendjére, biztonságára és tisztaságára: szankcionálhatják, ha valaki oda tartósan berendezkedik, azt életvitelszerűen használja.[47] Módosították 2013. június 12-én az elavult fővárosi taxirendeletet, egységesítették a korábban visszaélésre alkalmat adó, különböző tarifákat, a taxik színét és műszaki követelményeit.[48][49] A 2010-ben hivatalba lépett városvezetés megállította Budapest eladósodásának folyamatát, a kormány az önkormányzati adósságkonszolidáció jegyében átvállalta a főváros adósságállományát.[50] Hosszas tárgyalási folyamat lezárásaként visszavásárolták a Fővárosi Vízművek kisebbségi részvénycsomagját, valamint megszüntették az 1997-ben kötött menedzsmentszerződést.[51] Visszavették külföldi kézből az Európai Unió legnagyobb környezetvédelmi beruházásaként 2010-re elkészült Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzemeltetését.[52] Több évtizedes előkészítést követően 2014. március 28-án elkészült Budapest negyedik metróvonala, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök és Tarlós István adott át a nagyközönségnek.[53][54] Megkezdődött Budapest legfontosabb gyűrűirányú villamosvonalainak[55] – az 1-esnek és a 3-asnak – a felújítása,[56] valamint a budai fonódó villamoshálózat kiépítése.[57] 2013. július 20-tól a Fővárosi Önkormányzat közvetlen igazgatása alá került a Margit-sziget, ahol 2013. július 1-jén felavatták Európa egyik legnagyobb zenélő szökőkútját.[58]

    Második főpolgármesteri ciklusa (2014–2019)[szerkesztés]

    Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

    Miniszterelnöki megbízott (2019–)[szerkesztés]

    A 2019. október 13-i önkormányzati választáson is indult a főpolgármesteri székért, de végül alul maradt (44,1%) az ellenzéki Karácsony Gergellyel (50,86%) szemben. A választás után az országos közlekedési és közszolgáltatási infrastruktúra fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott lett.[59]

    Egyéb tevékenységei[szerkesztés]

    1999 és 2003 között – a többi budapesti kerületi polgármester megbízásából – Tarlós a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács alelnöki tisztségét töltötte be.[4][36][60] Több alkalommal járt Brüsszelben és Milánóban, az Európai Unió szervezeteinél tapasztalatszerzés, tanulás és előadások tartásának céljából. Ebben az időszakban a Regionális Fejlesztési Tanács Stratégiai Tervezési Bizottságát is vezette.[4]

    Alapító tagja a Magyar Rendészettudományi Társaságnak,[4] továbbá a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaságnak,[4][61] tagja az Országos Széchenyi Körnek. Tiszteletbeli elnöke a Katasztrófavédelmi és Polgári Védelmi Tanácsnak,[4] elnöke Óbudán a Braunhaxler Egyesületnek[4][62][63] és a helyi Széchenyi Körnek, elnökségi tagja a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének.[4] Emellett az Óbuda-Újlak Zrt. felügyelőbizottságának elnökeként is tevékenykedett.[2] Tarlós a Gundel művészeti díj életműdíj kategóriája kuratóriumának tagja.[64][65]

    Írásai[szerkesztés]

    Vendégjárás Budapesten és Otthonom – Budapest című köteteinek borítója

    2008 októberében mutatták be Vendégjárás Budapesten című kötetét, amelyben Tarlós 27 interjú keretében beszélget magyar közéleti szereplőkkel, üzletemberekkel és politikusokkal; a könyvben megszólal többek között Kovács Zoltán, Molnár Gyula, Bőhm András, Havas Henrik, Albert Flórián, Gerendai Károly, Demján Sándor, Széles Gábor, Csányi Sándor és Köves Slomó.[66]

    2010 decemberében jelent meg az Éghajlat Kiadó gondozásában Tarlós önéletrajzi könyve Otthonom – Budapest cím alatt.[67][68] Indoklása szerint azért írta meg a művet, hogy árnyalja a róla kialakult képet, véleménye szerint ugyanis a média „bizonyos tulajdonságokat kidomborít, másokat elhallgat”. Elmondása szerint emellett az is motiválta a könyv megírásakor, hogy beszéljen „arról a városról, amit hagyatékul kaptunk”.[68] Vincze Barbara, az Origo újságírója könyvkritikájában úgy fogalmazott, hogy a műben kettősség áll fenn, mivel „a joviális életszemlélet és a politikai keménység egyszerre jellemzi” az írást.[67]

    Ismertsége és népszerűsége[szerkesztés]

    Tarlós István ismertsége és népszerűsége a Medián Intézet adatai szerint
    Hónap Ismertség Népszerűség
    2008. január[69] 68% 38%
    2008. február[69] 74% 32%
    2010. augusztus[70][71] 80% 39%
    2010. szeptember[71] 81% 47%
    2010. október[72] 88% 48%
    2010. november[72][73] 86% 49%
    2010. december[73] 86% 47%
    2011. január[74] 86% 44%
    2011. február[74][75] 89% 41%
    2011. április[75][76] 86% 39%
    2011. május[76][77] 87% 35%
    2011. június[77][78] 89% 36%
    2011. július[78][79] 85% 36%
    2011. szeptember[79][80] 86% 31%
    2011. október[80][81] 86% 33%
    2011. november[81][82] 88% 25%
    2011. december[82][83] 87% 30%
    2012. január[83][84] 89% 30%
    2012. február[84][85] 91% 28%
    2012. március[85] 86% 31%
    2012. július[86] 87% 32%
    2012. szeptember[86] 88% 29%
    2012. október[87] 90% 28%
    2012. november[87][88] 90% 28%
    2013. január[88][89] 91% 30%
    2013. február[89][90] 90% 27%
    2013. március[90][91] 90% 26%
    2013. április[91][92] 89% 28%
    2013. május[92][93] 86% 29%
    2013. július[93][94] 88% 31%
    2013. október[94][95] 91% 32%
    2013. november[95] 90% 32%
    2013. december[96] 93% 33%
    2014. január[96] 92% 34%
    2014. március[97] 92% 34%
    2014. április[97] 90% 38%

    Több felmérés eredménye azt mutatja, hogy Tarlós István a III. kerületi polgármesterségének idején Budapest legismertebb kerületi polgármesterének számított.[11][20] A Népszabadság újságírója, Schmidt Gábor szerint ezt „nem elsősorban a kerületfejlesztésnek köszönheti, hanem annak, hogy képes adott helyzetben és pillanatban fölhívni magára a figyelmet, ráadásul úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”.[20] A Magyar Narancs újságírója, Miklósi Gábor 2002 júliusában megjelent írása szerint „néhány, a közvéleményt […] felkavaró megnyilvánulásának köszönhetően Tarlós egyike a településük határain túl is ismert helyi politikusoknak”.[34] A HVG 2006-os cikke szerint „antiliberális akcióinak” eredményeként vált széles körben ismertté.[11] 2010 augusztusa – budapesti főpolgármesterré választása – óta folyamatosan szerepel a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet által végzett havi felmérésen, amely a 25 legismertebb vezető beosztású magyarországi politikusra terjed ki. Ebben az időszakban a megkérdezettek körében ismertségi mutatója általában több mint 80%-os volt.

    Tarlós István III. kerületi polgármesteri tevékenységével több felmérés szerint alapvetően elégedettek voltak a helyi lakosok.[34] A Medián Intézet közvélemény-kutatásaiban havonta közzétett népszerűségi mutatója – amelyet a politikust ismerő emberek körében az arra a kérdésre adott felelet határoz meg, hogy „szívesen látná-e fontos politikai szerepben” – 2010 és 2014 között 25 és 50 százalék között alakult.

    Személyisége és nézetei[szerkesztés]

    Tarlós személyiségére és nézeteire való utalásként Miklósi Gábor „egyfelől különc, másrészt nagyon is konzervatív” polgármesternek nevezte.[34] Kövér László fideszes politikus, az Országgyűlés elnöke 2010-ben olyan „reálpolitikusként” jellemezte, aki az élet, a valóságos világ és a tények nagy tisztelője, és Tarlós konzervatív ízlésére rámutatva azt is hozzátette, hogy „[n]em mondja azt a házfalakra firkált graffitire, hogy művészet”.[67] Nyíri Csaba, Óbuda-Békásmegyer korábbi MDF-es alpolgármestere elmondása szerint „pozitív, erős, integráló személyiségnek” tartja,[34] míg Csire János, a III. kerületi SZDSZ-frakció volt vezetője szerint „[kerületi polgármesterként] ügyesen politizál, jól össze tudja fogni a testületet és a hivatalt, és ha autokratikusak is olykor az eszközei, az a hierarchikus irányítás céljait szolgálja”.[34]

    Vincze Barbara, az Origo munkatársa – Tarlós 2010-es önéletrajzának kritikájában – úgy fogalmazott, hogy „[a könyv soraiból] öniróniára képes, szimpatikus ember képe rajzolódik ki.”[67] A politikus önéletrajzában a következőképp írja le nézeteit: „[…] én pedig egy úgynevezett »szekunder műszaki értelmiségi« vagyok, akitől semmi sem áll távolabb, mint az anarchia és a káosz.”[67]

    Magánélete[szerkesztés]

    1973 óta nős, felesége Nagy Cecília okleveles építőmérnök.[4] Három felnőtt gyermekük – két lány és egy fiú – és összesen hat unokájuk van.[98]

    Díjai, elismerései[szerkesztés]

    Kötetei[szerkesztés]

    • Tarlós; riporter Boros Károly; Magyar Ház, Bp., 2007 (Magyar Ház könyvek)
    • Vendégjárás Budapesten; Éghajlat, Bp., 2008
    • Otthonom Budapest. És benne 62 évem; Éghajlat, bp., 2010
    • Itt élned kell... Tarlós Istvánnal beszélget Speidl Bianka; Kairosz, Bp., 2010 (Magyarnak lenni)

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. ↑ https://888.hu/ketharmad/tarlos-a-jaratritkitas-koruli-ellenzeki-hiszti-vihar-a-biliben-4065743/
    2. ↑ a b c d Egy mélyépítő kezébe kerülhet Budapest. HVG, 2010. szeptember 6. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    3. ↑ a b c d e f Magyari Péter: Tarlós, az óbudai pók. Index, 2010. október 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    4. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z Tarlós István: Önéletrajz. Tarlós István. [2014. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    5. ↑ a b Tarlós: addig csinálom, amíg van egy kis értelme. Népszava Online, 2013. február 7. [2014. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
    6. ↑ Nagy Barnabás: Tarlós István segédmunkásként kezdte: 9 politikus polgári foglalkozása. Femina, 2014. június 19. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    7. ↑ Orosházán járt Tarlós István. Békés Megyei Online, 2009. április 1. [2014. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    8. ↑ a b c d e Tarlós István lehet a Fidesz főpolgármester-jelöltje. Index, 2006. június 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    9. ↑ „Nem vagyunk felkészülve az ilyen katasztrófákra” (beszelo.c3.hu)
    10. ↑ Szlazsánszky Ferenc: Visszabújni a saját bőrömbe: Interjú Tarlós István főpolgármesterrel. Hetek, 2012. február 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    11. ↑ a b c d e f Fókuszban: Tarlós István. HVG, 39. sz. (2006. szeptember 29.) 10–11. o. arch Hozzáférés: 2014. szeptember 4.
    12. ↑ Lázár, Tarlós, Toller – politikusok halálautói
    13. ↑ a b c d e f g h Nagy József: A rejtelmes Sziget. Népszabadság Online, 2011. március 26. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    14. ↑ a b Herczeg Márk: Amikor Tarlós István 1997-ben a Sziget öt percen belüli leállítását követelte. 444.hu, 2014. augusztus 10. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    15. ↑ Pepsi Sziget '97. Index, 2001. július 5. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    16. ↑ a b -jepe-: Koncepció - s per a Sziget ellen: Melléklet. CSPV.hu, 2007. november 7. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    17. ↑ a b Sziget Fesztivál 1993-1998. Sziget Fesztivál Online. [2014. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    18. ↑ a b F. D. J.: Vissza a Szigetre. Magyar Narancs, 1997. augusztus 28. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    19. ↑ a b c Tóbiás Gábor: Tarlós és a Sziget küzdelmei. HírExtra, 2011. január 23. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    20. ↑ a b c d e f g Schmidt Gábor: A jó földesúr. Népszabadság Online, 2006. július 16. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    21. ↑ a b c d A Sziget felmondta a vitatott szerződést: Bojkott nem lesz, Tarlós-ellenes demonstráció igen. Index, 2001. július 13. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    22. ↑ Nem engedi melegsátor felállítását a Szigeten az óbudai polgármester. Index, 2001. július 10. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    23. ↑ Hideg sátrak a Szigeten. Index, 2001. július 10. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    24. ↑ Panaszt tettek az ügyészségen Tarlós miatt. Origo, 2001. szeptember 7. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    25. ↑ a b Nem nyomoznak Tarlós ellen. Origo, 2001. augusztus 28. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    26. ↑ a b Sziget-ügy (2001). Háttér Társaság. [2014. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    27. ↑ a b c Tiltakozási hullám Sziget-ügyben. Index, 2001. július 12. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    28. ↑ a b Legalább ezer embert várnak a melegszervezetek tüntetésére. Origo, 2001. július 18. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    29. ↑ a b A rendőröktől és Tarlóstól vár bocsánatkérést a Háttér. Origo, 2002. február 14. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    30. ↑ a b c Alkotmánysértő volt Tarlós Sziget-ultimátuma. Index, 2002. március 11. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    31. ↑ Tarlós betiltotta egy kiállítás plakátját. Origo, 2002. február 5. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
    32. ↑ Pál Gábor: Andres Serrano botrányos kiállítása. Magyar Nemzet Online, 2002. február 6. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
    33. ↑ MEO – betiltott plakát. Kreatív Online, 2002. február 5. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
    34. ↑ a b c d e f g h i j Miklósi Gábor: Tarlós István polgármesteri munkássága: Óbuda gyöngye. Magyar Narancs, 2002. július 25. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    35. ↑ Bogár Zsolt: "A főváros problémáiból készülök" - Tarlós István, a Fidesz főpolgármester-jelöltje. Magyar Narancs, 2006. június 29. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
    36. ↑ a b c Szabados Krisztián – Juhász Attila: A függetlenség felfüggesztve. Népszabadság Online, 2007. november 26. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    37. ↑ a b Óbuda díszpolgára lett Tarlós. Origo, 2007. május 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    38. ↑ a b Díszpolgár lett Tarlós Óbudán. Index, 2007. május 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    39. ↑ a b Óbuda-Békásmegyer Díszpolgára cím. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    40. ↑ a b Kerületünk díszpolgárai. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
    41. ↑ Tarlós "precedens értékű szerződést" kötött
    42. ↑ A Lungo Drom támogatási nyilatkozata. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 3.)
    43. ↑ Új Budapest szerződés. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 3.)
    44. ↑ http://www.jobbik.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3166[halott link]
    45. ↑ Tarlós István a Napkeltében a Jobbikról, a Turulról és Demszkyről[halott link]
    46. ↑ A főpolgármester választás eredménye 100%-os feldolgozottság után, www.valasztas.hu
    47. ↑ http://www.kozterulet-felugyelet.hu/sites/default/files/kepek/beszamolo.pdf www.kozterulet-felugyelet.hu/sites/default/files/kepek/beszamolo.pdf
    48. ↑ Archivált másolat. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    49. ↑ http://budapest.hu/Lapok/F%C5%91v%C3%A1rosi-K%C3%B6zgy%C5%B1l%C3%A9s-m%C3%B3dos%C3%ADtott%C3%A1k-a-taxirendeletet.aspx
    50. ↑ http://www.atv.hu/belfold/20140815-tarlos-2016-ra-befejezodhet-a-3-as-metro-teljes-felujitasa
    51. ↑ http://www.origo.hu/itthon/20120326-visszavasarolja-a-vizmuveket-a-fovaros.html
    52. ↑ http://onkormanyzat.mti.hu/hir/16098/visszavette_a_fovaros_a_csepeli_szennyviztisztito_uzemelteteset
    53. ↑ Archivált másolat. [2014. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
    54. ↑ [1]
    55. ↑ http://www.portfolio.hu/ingatlan/sineken_szaguld_budapest_a_jovobe.196217.html
    56. ↑ http://www.bpn.hu/budapest-hirek/2014-vegeig-tart-a-3-as-villamosvonal-felujitasa-budapesten
    57. ↑ http://hvg.hu/cegauto.autoshirek/20140704_nemsokara_indul_a_budai_fonodo_kiepitese
    58. ↑ http://www.futas.net/hungary/Budapest/Margitsziget/margitsziget-zenelo-szokokut.html
    59. ↑ Tarlós István a miniszterelnök főtanácsadójaként segíti a kormány munkáját (MTI / Magyarnemzet.hu, 2019-10-31. Hozzáférés: 2019-11-03)
    60. ↑ Fogáskeresés. FN24, 2006. június 29. [2014. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    61. ↑ A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság Tarlós támogatására buzdít. Magyar Nemzet Online, 2006. július 9. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
    62. ↑ Tarlós István: Óbudáról és a braunhaxlerek szerepéről. Napút, XI. évf. 7. sz. (2009. szeptember) 50–51. o. arch
    63. ↑ Bemutatkozunk. Braunhaxler Egyesület. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
    64. ↑ Gundel Művészeti díj: A kuratóriumok tagjai. Gundel Cégcsoport. (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.)
    65. ↑ Szörényi Levente kapta a Gundel Életmű Díjat. Budapest Főváros Önkormányzata, 2013. szeptember 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.)
    66. ↑ Orbán: Le kell zárni Budapesten a perpatvarkorszakot. Index, 2008. október 10. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    67. ↑ a b c d e Vincze Barbara: Két Tarlós egy könyvben. Origo, 2010. december 6. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    68. ↑ a b Vincze Barbara: "Érzelmek nélkül nem lehet politizálni" - megjelent Tarlós István életrajza. Origo, 2012. december 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    69. ↑ a b Egy hónappal a népszavazás előtt: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2008. február 15. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    70. ↑ Elégedett választók: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2010. augusztus 18. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    71. ↑ a b Biztosan vezet Orbán és a Fidesz: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2010. szeptember 21. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    72. ↑ a b Még mindig Orbán a legnépszerűbb politikus: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2010. november 25. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    73. ↑ a b Irányarányok: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2010. december 16. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    74. ↑ a b Tört vonalak: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2011. február 23. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    75. ↑ a b Csökkenő Fidesz-népszerűség. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2011. április 13. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    76. ↑ a b Romló közhangulat, stabil erőviszonyok. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2011. május 18. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    77. ↑ a b Több bizonytalan, mint fideszes: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2011. június 23. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    78. ↑ a b Jut is, marad is: Pártok és politikusok népszerűsége 2011. júliusban. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2011. augusztus 3. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    79. ↑ a b Narancs-riasztás. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2011. szeptember 21. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    80. ↑ a b Harmadolás: Politikai közhangulat októberben. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2011. október 19. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    81. ↑ a b Iránytalan reakciók. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2011. november 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    82. ↑ a b Évleértékelő. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2011. december 17. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    83. ↑ a b Egy ide, egy oda. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2012. február 2. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    84. ↑ a b Előzés jobbról. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2012. február 29. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    85. ↑ a b Újabb MSZP-Jobbik helycsere. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2012. március 29. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    86. ↑ a b Szeptemberi felmérés a pártokról és a politikusokról. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2012. szeptember 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    87. ↑ a b Több az aktív szavazó, kevesebb a választani nem tudó. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2012. december 18. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    88. ↑ a b Ki alkalmasabb?: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2013. január 23. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    89. ↑ a b Kevesebben érzik rossznak az irányt: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2013. február 28. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    90. ↑ a b Derűsebb a hangulat, de a többség kormányt váltana: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2013. április 3. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    91. ↑ a b A többség kormányt váltana, mégis biztosan vezet a Fidesz. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2013. május 6. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    92. ↑ a b Aktivizálódó szavazók: Pártok és politikusok népszerűsége. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2013. június 5. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    93. ↑ a b Stabil Fidesz-előny: A pártok és politikusok népszerűsége 2013. júliusában. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2013. július 21. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    94. ↑ a b Lendületben a Fidesz: A pártok és politikusok népszerűsége 2013 októberében. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2013. október 30. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    95. ↑ a b Irányváltó hangulat?: Pártok és politikusok népszerűsége 2013 novemberében. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2013. november 20. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    96. ↑ a b Se nem hozott, se nem vitt. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2014. február 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    97. ↑ a b Két választás között. Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2014. május 15. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    98. ↑ Janecskó Kata – Szabó András: Orbán Ráhel példája nem ragadós. Index, 2013. augusztus 8. (Hozzáférés: 2014. augusztus 31.)
    99. ↑ a b c d e f g Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
    100. ↑ Henszlmann díj: Henszlmann Imre díjban részesültek. Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, 2010. január 6. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    101. ↑ Tarlós megkapta a lengyel érdemrend tisztikeresztjét + Képriport. Magyar Nemzet Online, 2008. október 9. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
    102. ↑ Különvonatokkal érkeznek a lengyelek Orbán Viktort éltetni (Kitekintő). [2012. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 12.)

    További információk[szerkesztés]

    Irodalom[szerkesztés]

    Elődje:
    Demszky Gábor
    Budapest főpolgármestere
    2010 – 2019    		Budapest címere
    		 Utódja:
    Karácsony Gergely
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tarlós_István&oldid=26625417”