Tardos Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tardos Gábor
Gábor Tardos.jpg
Született 1964. július 11. (49 éves)
Budapest
Foglalkozása matematikus

Tardos Gábor (Budapest, 1964. július 11.) magyar matematikus. Univerzális algebrával, kombinatorikával, kombinatorikus geometriával, számítógéptudománnyal foglalkozik.

Matematikai eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fontos részeredményeket ért el Hanna Neumann sejtésével kapcsolatban: egy szabad csoport n+1 rangú és egy m+1 rangú részcsoportjának metszete legfeljebb nm+1 rangú.
  • Topológiai módszerekkel igazolta, hogy ha \mathcal{H} olyan véges halmazrendszer, amelynek minden eleme két adott egyenesen levő intervallum egyesítése, akkor \tau(\mathcal{H})\leq 2\nu(\mathcal{H}) teljesül, ahol \tau(\mathcal{H}) a \mathcal{H} összes elemét metsző minimális halmaz elemszáma, \nu(\mathcal{H}) pedig \mathcal{H} legnagyobb diszjunkt részrendszerének elemszáma.
  • Tanítványával, Adam Marcusszal igazolta a Füredi-Hajnal-sejtést (és ezzel a Stanley-Wilf sejtést).

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ELTE matematikus szak (1982–1987)
  • Doktori (Ph.D.) fokozat matematikából, ELTE (1988)
  • A Rényi Matematikai Intézet kutatója (1990–2005)
  • Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999–2002)
  • Az MTA doktora (2005)
  • A kanadai Simon Fraser egyetem professzora (2005)

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]