Tardos Gábor

Gábor Tardos

Tardos Gábor (Budapest, 1964. július 11.) magyar matematikus. Univerzális algebrával, kombinatorikával, kombinatorikus geometriával, számítógéptudománnyal foglalkozik.

Matematikai eredményei

• fontos részeredményeket ért el Hanna Neumann sejtésével kapcsolatban: egy szabad csoport n+1 rangú és egy m+1 rangú részcsoportjának metszete legfeljebb nm+1 rangú,
• toplógiai módszerekkel igazolta, hogy ha $\mathcal{H}$ olyan véges halmazrendszer, amelynek minden eleme két adott egyenesen levő intervallum egyesítése, akkor $\tau(\mathcal{H})\leq 2\nu(\mathcal{H})$ teljesül, ahol $\tau(\mathcal{H})$ a $\mathcal{H}$ összes elemét metsző minimális halmaz elemszáma, $\nu(\mathcal{H})$ pedig $\mathcal{H}$ legnagyobb diszjunkt részrendszerének elemszáma,
• tanítványával, Adam Marcusszal igazolta a Füredi-Hajnal-sejtést (és ezzel a Stanley-Wilf sejtést).

Életrajza

• ELTE matematikus szak (1982–1987)
• Doktori (Ph.D.) fokozat matematikából, ELTE (1988)
• A Rényi Matematikai Intézet kutatója (1990–2005)
• Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999–2002)
• Az MTA doktora (2005)
• A kanadai Simon Fraser egyetem professzora (2005)

Elismerései

• Az Európai Matematikai Társaság Díja (1992) (Európai Matematikai Társulat díja ?)[1]
• Rényi-díj (1999)
• Erdős Pál-díj (2000)