Tarafa ibn al-Abd
| Tarafa ibn al-Abd | |
 | |
| Született | 543[1] Bahrein |
| Elhunyt | 569 (25-26 évesen)[1] |
| Állampolgársága | bahreini |
| Foglalkozása | költő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tarafa ibn al-Abd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Tarafa ibn al-Abd | |
| Eredeti írásmódja: | طرفة بن العبد |
| Tudományos átírása: | Ṭarafa ibn al-ʿAbd |
| Fordítás: | al-ʿAbd fia Ṭarafa |
Tarafa ibn al-Abd (a mai Bahrein, 538 k. – a mai Bahrein, 564 k.) a dzsáhilijja korának egyik híres arab költője volt.
Élete[szerkesztés]
A Perzsa-öböl menti termékeny vidéken, a mai Bahreinben született 538 körül, a neves Bakr törzs tagjaként. Örökségét csapodár életvitelével eltékozolta, ezért rokonsága kitagadta. Magányos kóborlóként költő lett; elsősorban a gúnydalok (hidzsá) területén jeleskedett. Miután részt vett a Taglib törzs elleni vívott ún. Baszúsz háborújában, a Banu Bakr ismét befogadta, ám mulatozásával ismét elpazarolta vagyonát. Nem csoda, hogy megragadta az alkalmat a távozásra. Mivel maró gúnydalai nagy hírnevet szereztek neki, a Lahmida Amr ibn Hind király (uralkodott 554–568) kegyesen fogadta hírai udvarában. Nagybátyjával, Mutalammisszal közösen a trónörökös nevelése lett a feladata.
Tarafa vesztét éles nyelve, szókimondása okozta. Gúnyversei az uralkodót és családját sem kímélték. A hagyomány szerint akkor telt be a pohár, amikor Amr ibn Hind húgát látva Tarafa így rögtönzött az uralkodó jelenlétében:
„Nézd oh, hogy visszatért im hozzám
Ragyogó ékességében a szép gazellám
Ha nem ülne közöttünk a király
Ajkát ajkamhoz szorítanám.”
(Germanus Gyula fordítása)
A király a költőnek és nagybátyjának, Mutalammisznak adott egy-egy levelet, amivel őket Bahrein kormányzójához küldte. Mutalammisz gyanakodni kezdett, felnyitotta a levelet, és felolvastatta egy arra járó keresztény fiúval. A levélben az a parancs állt, hogy a kormányzó a levél átadóját temettesse el élve. Mutalammisz nem ment tovább, ám Tarafa felbontatlanul továbbította a maga levelét. A kormányzó teljesítette a parancsot, így veszett oda a huszonhat éves költő.
Költészete[szerkesztés]
Az arab tudósok költészetének szenvedélyességét nagyra értékelik, illetve neki tulajdonítják a beduin életmód elengedhetetlen kelléke, a teve legtökéletesebb leírását. Legszebbnek tartott kaszídája az, amit visszafogadása után írt abból az alkalomból, hogy vagyonát elmulatozva koldusbotra jutott, és fivére nyáját őrizve tengődött. Kezdete így szól Jékely Zoltán fordításában:
„Khaulát emlékei Burkat Tahmadnál, amott
olyanok, akár a kép kéz fejére festve…”
A költeménnyel elnyerte egy törzstársa jóindulatát, aki ismét viszonylagos jólétet biztosított az ifjú poéta számára. (Nem sokáig, ugyanis Tarafa nem sokkal ezután elindult végzetes hírai útjára.) Mi több, a vers helyet kapott a 8. századi Muallakátban, amely versgyűjtemény a hét legszebbnek tartott kaszídát tartalmazza.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
Források[szerkesztés]
- Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 9638378212
- Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk. Germanus Gyula. Budapest: Magyar Helikon. 1961. Online elérés
- Életrajz, versfordítás Archiválva 2017. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
