Taróczy Balázs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taróczy Balázs
Személyes adatok
Ország  Magyarország
Lakóhely Budapest, Magyarország
Születési dátum 1954. május 9. (59 éves)
Születési hely Budapest, Magyarország
Magasság 182 cm
Testsúly 77 kg
Kéz Jobb; Egykezes fonák
Profivá válás 1972
Visszavonult 1990
Összkereset $1 437 443
Eredményei egyesben
Eredmények 385–226
Tornagyőzelmek 13
Világranglistán* No. 12 (1982. április 5.)
Grand Slam-eredmények egyesben
Australian Open 1.kör (1973, 1979)
Roland Garros 1/4D (1976, 1981)
Wimbledon 4.kör (1980)
US Open 3.kör (1974, 1975)
Eredményei párosban
Eredmények 390–236
Tornagyőzelmek 26
Világranglistán* No. 3 (1985. július 15.)

* Legjobb helyezés a világranglistán
Frissítve: 2008. május 16.

Taróczy Balázs (Budapest, 1954. május 9.) visszavonult magyar hivatásos teniszező. Ő az open era legsikeresebb magyar férfi teniszezője. Megalakulása (2000) óta a Sport Tv szakkommentátora.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sportolóként az UVATERV (1961–68), a Vasas (1969–80), a német TC Fürth (1981–86) teniszezője. Tíz éven át benne volt az egyéni tenisz-világranglista első ötvenében, 1978-82 között az első húszban. Taróczy Balázs tizenhárom egyéni ATP-versenyt nyert, huszonhét párost. Párosban Heinz Günthardttal kétszeres Grand Slam-győztes: az 1981-es Roland Garroson, és az 1985-ös wimbledoni teniszbajnokságon is diadalmaskodtak. Szintén Günthardttal háromszoros páros világbajnokság győztesek voltak (WCT World Doubles, 1982, 1983 és 1986-ban). Összesen 26 páros ATP-tornát nyert meg. Egyéniben összesen 13 tornát nyert meg, mindet salakos borításon, kétszer bejutott a Roland Garros negyeddöntőjébe.

ATP döntői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győzelmei (13)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tornagyőzelmek (egyéni)
Grand Slam (0)
Tennis Masters Cup (0)
ATP Masters Series (0)
ATP International Series (13)
No. Dátum Helyszín Borítás Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1. 1974. július 27. Kitzbühel, Ausztria Salak Új-Zéland Onny Parun 6–1, 6–4, 6–4
2. 1976. július 19. Hilversum, Hollandia Salak Argentin Ricado Cano 6–4, 6–0, 6–1
3. 1978. július 30. Hilversum, Hollandia Salak Hollandia Tom Okker 2–6, 6–1, 6–2, 6–4
4. 1978. október 15. Barcelona, Spanyolország Salak Román Ilie Năstase 1–6, 7–5, 4–6, 6–3, 6–4
5. 1979. június 17. Brüsszel, Belgium Salak Csehszlovákia Ivan Lendl 6–1, 1–6, 6–3
6. 1979. július 29. Hilversum, Hollandia Salak Csehszlovákia Tomáš Šmíd 6–2, 6–2, 6–1
7. 1980. július 20. Båstad, Svédország Salak USA Tony Giammalva 6–3, 3–6, 7–6
8. 1980. július 27. Hilversum, Hollandia Salak Zimbabwe Haroon Ismail 6–3, 6–2, 6–1
9. 1980. szeptember 28. Genf, Svájc Salak Olasz Adriano Panatta 6–3, 6–2
10. 1981. július 26. Hilversum, Hollandia Salak Svájc Heinz Günthardt 6–3, 6–7, 6–4
11. 1981. október 25. Tokió, Japán Salak USA Eliot Teltscher 6–3, 1–6, 7–6
12. 1982. április 4. Nizza, Franciaország Salak Francia Yannick Noah 6–2, 3–6, 13–11
13. 1982. július 25. Hilversum, Hollandia Salak Brit Buster Mottram 7–6, 6–7, 6–3, 7–6

Elvesztett döntői (7)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

No. Dátum Helyszín Borítás Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1. 1977. július 9. Båstad, Svédország Salak Olasz Corrado Barazzutti 6–7, 7–6, 2–6
2. 1978. november 4. Bécs, Ausztria Kemény USA Stan Smith 6–4, 6–7, 6–7, 3–6
3. 1979. július 22. Båstad, Svédország Salak Svéd Björn Borg 1–6, 5–7
4. 1980. június 15. Brüsszel, Belgium Salak Ausztrál Peter McNamara 6–7, 3–6, 0–6
5. 1981. április 26. Bournemouth, Egyesült Királyság Salak Paraguay Víctor Pecci 3–6, 4–6
6. 1983. július 24. Hilversum, Hollandia Salak Csehszlovákia Tomáš Šmíd 4–6, 4–6
7. 1984. augusztus 12. Indianapolis, Amerikai Egyesült Államok Salak Ecuador Andrés Gómez 0–6, 6–7


Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben a Magyar Teniszszövetség szakmai igazgatója és a Davis-kupa-csapat kapitánya lemondott posztjáról. Berényi János elnök sajnálja a volt kiváló játékos döntését, de közölte, hogy Taróczy nem szakad el teljesen a szövetségtől. Az elnökség felkérte a szakmai bizottságot, egy héten belül tegyen javaslatot az új vezetőedző és egyben DK-kapitány személyére.

Rövid ideig Goran Ivanišević edzője is volt.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesben Európa-bajnok, párosban francia bajnok (1981), wimbledoni bajnok (1985), kétszeres világbajnok (1983, 1986). 12 magyar bajnokságot nyert, 1983–86: a magyar Davis-kupa-csapat tagja. 1973 és 1986 között sorozatban tizennégyszer let az év magyar teniszezője.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]