Tapolyhanusfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tapolyhanusfalva (Hanušovce nad Topľou)
Hanusovce-pano.jpg
Tapolyhanusfalva címere
Tapolyhanusfalva címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Varannói
Turisztikai régió Sáros
Rang város
Első írásos említés 1332
Polgármester Štefan Straka
Irányítószám 094 31
Körzethívószám 057
Népesség
Teljes népesség 3741 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 260 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 197 m
Terület 14,37 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tapolyhanusfalva (Szlovákia)
Tapolyhanusfalva
Tapolyhanusfalva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 21° 30′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 21° 30′ 00″
Tapolyhanusfalva weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tapolyhanusfalva (szlovákul: Hanušovce nad Topľou) város Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Varannói járásban. 2011-ben 3741 lakosából 2961 szlovák és 641 roma volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varannótól 23 km-re északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várkastély

II. András király 1212-ben kelt adománylevelében a sárosi uradalom déli részét az Aba nemzetségnek adta. Ezen a területen valószínűleg a 14. század elején keletkezett a település, mely nevét betelepítő soltészáról, egyben első bírájáról Hanusról kapta.

A hanusfalvi uradalmat 1317-ben, magát a települést 1332-ben említik először "villa Hanusfalva" néven. A név eredete más magyarázat szerint a Johannita lovagrend nevéből is származhat, hiszen a települést 1355-ben "villa Johannis" alakban is említik. Károly Róbert király vásártartási joggal ruházta fel. 1346-tól háromszáz évig a Sós család birtoka. Egykor élénk kereskedőváros, melynek a 17. század elején már gimnáziuma is volt. A 16. század végére a település már a közepes nagyságú városok közé tartozott. Vásárait a Szentlélek eljövetele, Szent Kozma és Damján, valamint a Mindenszentek ünnepe alkalmával tartották. 1635-től még három vásárt engedélyeztek számára, melyeket a Három királyok, Szent Tibercia vértanú és Szent László király ünnepén tartottak. A középkorban lakói főként mezőgazdasággal, később kézművességgel, például kovácsmesterséggel, cipészmesterséggel foglalkoztak. A várost 1831-ben súlyos kolerajárvány sújtotta, melyet a Felvidék keleti részére kiterjedő parasztfelkelés követett. A század elején a Tapolyra 90 m hosszú fahíd épült, mely a második világháborúban semmisült meg. A 19. század végére Tapolyhanusfalva a Tapolyvidék közigazgatási központja, főszolgabírói hivatalának székhelye lett.

Vasúti viadukt

Vályi András szerint " HANUSFALVA. Mező Város Sáros Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Eperjeshez két mértföldnyire, ’s az Uraságnak kastéllyával díszesíttetik, első Károly alatt MCCCXXXIIben nyerte szabadságát; egy része határjának tsekély, a’ többi jó, réttyei hasznosak, legelője, és mind a’ két féle fája elég, vásárjai is esnek, piatza helyben, és Eperjesen. " [2]

Fényes Elek szerint " Hanusfalva, (Hanusowcze), tót mv., Sáros vmegyében, a Tapoly völgyében, Eperjeshez keletre 2 mfldnyire: 387 kath., 540 evang., 2 ref., 265 zsidó lak. Kath. és evang. szentegyház. Synagóga. Két kastély. Több uri lakház. Határa termékeny; rétjei igen jók; vásárai népesek; lakosai közt sok timár, csizmadia és gubás találtatik. F. u. gr. Dessewffy Sámuel, Jékelfalusy, Péchy, s m. t. " [3]

A 20. század elején lakosságának száma elérte az 1200 főt, a városban postahivatal, három felekezeti iskola, két templom és plébánia, valamint zsinagóga állt. 1910-ben 1267, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar és német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Girálti járásához tartozott.

Bezárt gyárépület Tapolyhanusfalva közelében

2001-ben 3582 lakosából 3045 szlovák és 511 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tapolyhanusfalva témájú médiaállományokat.