Tapio Rautavaara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tapio Rautavaara
Tapiorautavaara.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Kaj Tapio Rautavaara
Becenév Tapsa
Született 1915. március 8.
Pirkkala, Finnország Finnország
Elhunyt 1979. szeptember 25. (64 évesen)
Helsinki[1]
Pályafutás
Műfajok táncdal, folk, country, kuplé
Aktív évek 1945-1979
Hangszer gitár
Kiadók Warner Music Finland

Tapio Rautavaara weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tapio Rautavaara témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Atlétika
Olimpiai játékok
arany
1948 London
atlétika, gerelyhajítás
Európa-bajnokságok
bronz
1946 Oslo
gerelyhajítás

Kaj Tapio „Tapsa” Rautavaara (Finnország, Pirkkala 1915. március 8.Helsinki 1979. szeptember 25.) finn énekes, sportoló, filmszínész.

Ifjúkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesanyja egyedül nevelte, ezért az általános iskola befejezése után munkába kellett állnia. Dolgozott, mint újságárus, útkarbantartó, favágó, majd egy malomban lett raktáros.

A 30-as évek közepén katonai szolgálatát töltötte a finn haditengerészetnél. 39-ben a téli háború kitörésekor a tengerészet még nem vett részt aktívan a háborúban, így Rautavaaranak engedélyezték, hogy tovább dolgozhasson a malomban. Autodidakta módon tanult, rengeteget olvasott. A könyvtárakban fellelhető összes Shakespeare drámát elolvasta. Az ideiglenes béke időszaka után, 1941-ben, mikor a folytatólagos háború kitört, Rautavaarat visszahívták a seregbe, és ezután két évet a frontvonalon töltött. 1943 nyarán áthelyezték a háborús szórakoztató csapatokhoz, ahol az Aunus Rádiónál [2] egy éven keresztül, mint újságíró dolgozott. Ez idő alatt sok ember megismerte a nevét. Közben a Finn Színházművészeti Egyetem kurzusain is részt vehetett. 44 nyarán a finneknek ki kellett vonulni Kelet-Karéliából, s ekkor a rádió is megszűnt.

Zenei karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rautavaara, Finnország egyik legnépszerűbb, legszeretettebb énekese volt. A háború után találkozott Reino Helismaaval, aki zeneszerző és szövegíró volt. Ő irta a Reissumies ja kissa (A vándor és a macska) című dalt, ami meghozta Rautavaaranak az első, igazi sikert. Később csatlakozott hozzájuk Toivo Kärki zeneszerző. Ez a csapat a következő tíz évben nagy sikereket ért el Finnországban. Rautavaara, sok számnak nem csak a zenéjét, de a szövegét is maga írta, és a dalokat saját gitárkísérettel adta elő. Az Isoisän olkihattu (Nagyapa szalmakalapja), a Vain merimies voi tietää (Csak egy tengerész tudhatja) és a Häävalssi (Esküvői keringő) aranylemez lett. Körülbelül 310 dalt vett lemezre.

Rautavaara , Reino Helismaa és Esa Pakarinen a 40-es évek végén és az 50-es elején beutazták egész Finnországot. A turné személyes problémák miatt megszakadt, de a 60-as években egy rövid időre folytatódott 1965-ig, Helismaa haláláig.

Népszerűségének csúcspontja az 50-es évekre és a 60-as évek elejére tehető. Később a tangó és a Rautalanka [3] nevű finn zenei stílus előretörésével népszerűsége csökkent.

1979. szeptember 25-én Tapio Rautavaara egy fotózáson vett részt Vantaa-ban a Tikkurila uszodában, ahol megcsúszott, elesett és beütötte a fejét. Egy közeli rendelőintézetben ellátták, de sérüléseit nem vették elég komolyan, mert azt hitték részeg. Bekötözték a fejét, és hazaküldték. Aznap éjjel Oulunkylä-i otthonában, agyvérzésben meghalt. Sok más hírességgel együtt Helsinkiben, a Malmi temetőben nyugszik.

Sport karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős sportsikerek is fűződnek a nevéhez. Egy orvos javaslatára kezdett sportolni. Többször nyert finn bajnokságot gerelyhajításban és íjászatban.

1946-ban az Atlétikai Európa-bajnokságon, Oslóban bronzérmet nyert gerelyhajításban, 66,40 méteres dobásával.

1948-ban a Nyári Olimpiai Játékokon, London-ban, 69,77 méteres dobásával olimpiai bajnok lett.

Íjászatban is sikeres volt. 1955-ben finn bajnokságot, 1958-ban pedig, világbajnokságot nyert.

Színészi karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945-ben kapta első filmszerepét a Vain sinulle (Csak neked) című filmben. 20 finn filmben játszott, és állítólag jelölt volt Tarzan szerepére Johnny Weissmüller visszavonulása után. Utolsó filmje a Jörn Donner által rendezett, Anna című film volt, 1970-ben.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékműve Helsinkiben, az Oulunkylä kerület belvárosában áll, ahol élete legnagyobb részét élte. A szobrot Veikko Myller készítette, a címe Kulkurin uni (Egy csavargó álma).

Életéről Peter von Bagh 1979-ben, Tapsa címmel készített dokumentumfilmet.

Timo Koivusalo, 1999-ben készült, Kulkuri ja joutsen (A csavargó és a hattyú) című filmje, Rautavaara és Helismaa évekig tartó, közös turnéjáról szól . Rautavaarát, a filmben Tapio Liinoja játszotta.

2007 tavaszán a Nokian Työväen Teatteri színdarabot mutatott be Rautavaara életéről, Sininen uni (Kék álom) címmel.

2008. október 15-én Heksinkiben, a Tavastia Klubban emlékkoncertet rendeztek Tapio Rautavaara tiszteletére.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dallamos, érzelmes dalai - sokszor borongós, sokszor humoros, de mindig karizmatikus előadásmódja miatt -, ma is nagyon népszerűek Finnországban. Sok mai zenész tekinti elődjének. Ville Valonak, a HIM énekesének, szintén Rautavaara a legnagyobb példaképe a finn zenei életből.

Leghíresebb dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reissumies ja kissa
  • Kulkuri ja joutsen
  • Rakovalkealla
  • Isoisän olkihattu
  • Vain merimies voi tietää
  • Lauluni aiheet
  • Ontuva Eriksson
  • Sininen uni
  • Juokse sinä humma
  • Kulkuriveljeni Jan
  • Yölinjalla
  • Kohti Alaskaa
  • Tuopin jäljet
  • Lapin jenkka
  • Kulkurin iltatähti
  • Päivänsäde ja menninkäinen
  • Reppu ja reissumies
  • Vanhan jermun purnaus
  • Inarijärvi
  • Pohjolan yö
  • Häävalssi
  • Anttilan keväthuumaus
  • Korttipakka
  • En päivääkään vaihtaisi pois

Gyűjteményes lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reissumiehen taival (1979)
  • 20 suosikkia – Reissumies ja kissa (2000)
  • 20 suosikkia – Juokse sinä humma (2000)
  • 20 suosikkia – Tuo aika toukokuun (2000)
  • En päivääkään vaihtaisi pois – Sata levytystä vuosilta 1946–1979 (5CD 1995, 4CD 2004)
  • Kulkurin taival (14CD 2008, az eddigi legteljesebb válogatás)

Megemlékező lemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sunnuntaina sataa aina (1989)
  • Mestaria kunnioittaen – Tribuutti Tapio Rautavaaralle (2008)

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vain sinulle (1945)
  • Synnin jäljet (1946)
  • Kuudes käsky (1947)
  • Kultamitalivaimo (1947)
  • Sinut minä tahdon (1949)
  • Aila, Pohjolan tytär (1951)
  • Rion yö (1951)
  • Salakuljettajan laulu (1952)
  • Pekka Puupää (1953)
  • Kaksi hauskaa vekkulia (1953)
  • Me tulemme taas(1953)
  • Kummituskievari (1954)
  • Veteraanin voitto (1955)
  • Villi Phjola (1955)
  • Kaunis Kaarina (1955)
  • Ingen morgondag (1957)
  • Kahden ladun poikki (1958)
  • Suuri sävelparaati (1959)
  • Molskis, Sanoi Eemeli, molskis! (1960)
  • Tähtisumua (1961)
  • Villin Pohjolan salattu laakso (1963)
  • X-Paroni (1964)
  • Anna (1970)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  2. Kelet-Karéliában működő frontrádió volt a folytatólagos háború idején.
  3. A 60-as évek elején divatos – The Shadows és The Ventures ihlette –, legtöbbször egy quartett által (szóló gitár, basszus gitár, ritmus gitár és dob), elektromos hangszerekkel előadott zene. Finnországban még ma is kedvelt stílus.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk az angol és a finn Wikipédia azonos című cikkeinek felhasználásával készült.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]