Tamás Gáspár Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Tamás Gáspár.
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Tamás Gáspár Miklós
2012-ben
2012-ben
Született1948. november 28.[1]
Kolozsvár
Elhunyt2023. január 15. (74 évesen)[2]
Budapest[3]
BeceneveTGM
Állampolgárságamagyar
Házastársa
  • Fränkel Anna (1969–?)
  • Nina Elston (1987–2023)
Gyermekeinégy gyermek:
Rebecca Tamás
SzüleiTamás Gáspár
Foglalkozása
  • politikus
  • író
  • újságíró
  • filozófus
  • politológus
  • publicista
  • egyetemi oktató
    • Tisztsége
    • magyarországi parlamenti képviselő (1990. január 15. – 1990. május 1.)
    • magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1994. június 27.)
    IskoláiBabeș–Bolyai Tudományegyetem (–1972, filozófia)
    Kitüntetései
    Halál okakrónikus betegség
    SírhelyeFarkasréti temető
    Tamás Gáspár Miklós aláírása
    Tamás Gáspár Miklós aláírása
    A Wikimédia Commons tartalmaz Tamás Gáspár Miklós témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Tamás Gáspár Miklós, beceneve: TGM (Kolozsvár, 1948. november 28. – Budapest, 2023. január 15.), erdélyi magyar származású marxista filozófus, politikus, köz- és újságíró, egyetemi oktató, az ezredforduló magyar filozófiájának nemzetközileg ismert és elismert alakja.

    Családja[szerkesztés]

    Édesapja a székely származású Tamás Gáspár író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója,[5] édesanyja a nagyváradi zsidó kántor lánya, Krausz Erzsébet műtősnő, a Román Kommunista Párt egyik alapítója.[6] Első felesége Fränkel Anna, akivel 1969-ben kötött házasságot, második felesége Nina Elston, akivel 1987-ben házasodtak össze. Gyermekei: Ábel (1981) klasszika-filológus, irodalomtörténész; Rebecca (1988); Jonathan (1991)[7] és Hanna (2005).

    Életpályája[szerkesztés]

    A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben, itt Bretter György tanítványa volt.

    1978-ig az Utunk irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészettudomány Karán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.

    A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1985-ben résztvevője volt az ellenzéki csoportok monori találkozójának.

    A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke, 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselője volt. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből.

    1989-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Filozófiai Tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007-től a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora volt.

    2002-től az ATTAC Magyarország alelnöke. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója. 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti (EP) képviselőjelöltje; az év október 23-án Húszéves a Köztársaság díjjal tüntették ki.[8] 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját; ezt a tisztségét később ő maga pusztán szimbolikusnak nevezte.[9]

    2023. január 15-én hunyt el súlyos betegséget követően.[10]

    2023. január 31-én helyezték végső nyugalomra Budapesten a Farkasréti temetőben. A szertartáson beszédet mondott Karácsony Gergely, Baranyi Krisztina, Hodosán Róza, Radnóti Sándor, Selyem Zsuzsa, Sipos Balázs és Iványi Gábor.[11][12]

    Filozófiája[szerkesztés]

    Politikai-filozófiai munkássága markánsan elkülönülő korszakokra osztható. Fiatalkori művei a fenomenológia hatásáról árulkodnak. A 80-as évek második felében liberális, majd a rendszerváltáskor konzervatív–liberális nézeteket fejtett ki. Híres cikke ebből az időszakból a Búcsú a baloldaltól.[13] A patriotizmus szükségességét hangoztatta. A 90-es évek végére eltávolodott a nemzeti liberalizmustól, és a 2000-es években egyre inkább sajátságos marxizmus kezdte jellemezni, ami a kapitalizmus és az akkori véleménye szerint államkapitalista keleti blokk kíméletlen baloldali kritikájában nyilvánult meg.

    Politikai nézetei[szerkesztés]

    		 Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

    A Ceaușescu-rendszert 2007-ben fasisztoid szociálnacionalizmusnak minősítette.[14] 2008 áprilisában a kommunista mentalitás eltörlésének a szükségességéről beszélt,[15] és a Ceaușescu-rendszert kommunista társadalomnak tekintette, az előző véleményével ellentétben.[15] Korábban a kommunista társadalmat a proletariátus legnagyobb vágyának tekintette.

    Élesen elítélte a magyarországi jobboldali szervezeteket és rendezvényeiket. A magyar radikális jobboldal létjogosultságát nem ismeri el, tagjait fasisztának, önmeghatározásukat álcázásnak tartotta.[16][17] Szerinte az országban egyre erősebben jelen van a rasszizmus, amely ellen gyakran szót emelt. Egy, szerinte rosszul sikerült ilyen megnyilvánulása az úgynevezett Mortimer-ügy kapcsán akadt, amikor is a budapesti Moszkva téren karddal átszúrt cigány Patai József mellett kiállva több baloldali és liberális szervezettel együtt tüntetett a rasszizmus ellen. Később kiderült, hogy maga a tettes is részben cigány volt, nem biztos, hogy volt rasszista indíték (de nem is kizárt). Tamás ezután nyilvánosan bocsánatot kért.

    2008 júniusában egy tv-műsorban élesen szembekerült Kolláth György alkotmányjogásszal, amikor is a monoki önkormányzat döntését[18] életellenesnek, az elmúlt 30 év legnagyobb disznóságának nevezte. Tamás szerint „kevés ember dolgozik sokat” így a megoldást a munkaidő csökkentésében látta, amivel munkahelyek szabadulnának fel. Válaszában Kolláth Tamást „az eseményeket az elefántcsonttoronyból követő, radikális, sőt szélsőséges gondolkodást” mutató emberként jellemezte, mert szerinte egyáltalán nem ez lesz a hatása.[19]

    Amikor Fodor Gábor, az SZDSZ 2008 júniusában megválasztott új elnöke vissza kívánta hívni a Szabad Demokraták alapító tagjait, köztük Tamást is, ő úgy nyilatkozott, hogy nem tartja magát liberálisnak és nem ért egyet az SZDSZ politikájával.[20]

    2011-ben egy tv-műsorban kijelentette, hogy Magyarország egy köztudottan rasszista állam.[21]

    Idézet egy 2016 őszén megjelent cikkéből: „Az én politikai paszkvillusaimban az a paradox, hogy én nem vagyok (én se vagyok…) a szabadelvű-alkotmányos jogállamnak a híve, legföljebb a kisebbik rossznak (bár védelemre talán érdemes kisebb rossznak) tekintem a sovén féldiktatúrával szemben. Hiszen semmilyen polgári rendszernek nem vagyok a híve már régen.”[22]

    2019-ben egyik provokatív publicisztikájában megállapította, hogy míg „a zsidók zöme valaha a tágan értelmezett baloldalon állt”, addig újabban „a zsidóság politikai jobbra terelése folyik Magyarországon”.[23]

    Díjai, elismerései[szerkesztés]

    Művei[szerkesztés]

    • A teória esélyei Esszék, bírálatok (Kriterion, Bukarest, 1975)
    • A szem és a kéz (AB Független, 1983), szamizdat
    • Idola Tribus (Dialogues Européens, Párizs, 1989)
    • Másvilág. Politikai esszék (Új Mandátum, 1994)
    • Törzsi fogalmak I–II.; Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999 (East-European Non-Fiction), ISBN 9639165263); az Idola Tribus bővített változata
    • A helyzet. Szatirikus röpirat (Élet és Irodalom, 2002)
    • Descartes: A módszerről (fordítás és bevezetés, Kriterion Könyvkiadó Téka sorozat, szerk. Géczi Róbert, 2003)
    • Legéndy Jácint–Szitányi György–Tamás Gáspár Miklós: RAF. Búcsúszimfónia; Kalligram, Pozsony, 2009
    • Kommunismus nach 1989. Beiträge zu Klassentheorie, Realsozialismus, Osteuropa; szerk., németre ford. Gerold Wallner; Mandelbaum, Wien, 2015 (Kritik & Utopie)
    • Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal; riporter Révai Gábor; Libri, Budapest, 2019
    • Antitézis. Válogatott tanulmányok, 2001–2020; ford., szerk. Sipos Balázs; Pesti Kalligram, Budapest, 2021
    • A túlsó pólus. Utolsó írások a filozófiai politikáról, szerk. Sipos Balázs, Kijárat, Budapest, 2023
    • Világvége, vál., jegyz., Sipos Balázs, Kalligram, Budapest, 2023, I-II.

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. ↑ The Fine Art Archive
    2. ↑ Meghalt Tamás Gáspár Miklós, 2023. január 15. (Hozzáférés: 2023. január 15.)
    3. ↑ https://www.ceu.edu/article/2023-01-17/ceu-mourns-loss-gaspar-miklos-tamas
    4. ↑ https://mek.oszk.hu/00000/00019/html/t/i013161.htm
    5. ↑ Archivált másolat. [2004. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 26.)
    6. ↑ Tamás Gáspár Miklós: Zsidók, konzervatívok, próféták. Szombat, (1997. október 1.) Hozzáférés: 2023. november 16.
    7. ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 26.)
    8. ↑ Húszéves a Köztársaság-díj Göncznek, Fergének, Kornainak és másoknak – Népszabadság Online, 2009. október 23.
    9. ↑ A Klubrádió 2014. 06. 09. 21:35-ös adása
    10. ↑ Meghalt Tamás Gáspár Miklós (magyar nyelven). telex, 2023. január 15. (Hozzáférés: 2023. január 31.)
    11. ↑ Eltemették Tamás Gáspár Miklóst (magyar nyelven). telex, 2023. január 31. (Hozzáférés: 2023. január 31.)
    12. ↑ "Mi lesz velünk?" – eltemették Tamás Gáspár Miklóst (magyar nyelven). 24.hu, 2023. január 31. (Hozzáférés: 2023. január 31.)
    13. ↑ Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól. In: Beszélő 1989/26. és Másvilág, Új Mandátum, 1994, 11–31. o.
    14. ↑ Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? Archiválva 2007. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Élet és Irodalom, 2007/17. szám
    15. ↑ a b Beszélgetések a pártállami diktatúráról – Beszélgetés Tamás Gáspár Miklóssal Kolozsváron
    16. ↑ A Gój Motorosok és a sajtószabadság. [2009. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 29.)
    17. ↑ Golyózáporban a magyar kisebbségek Archiválva 2008. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben „Nemcsak azért, mert a magyarországi Jobbik (parlamenten kívüli fasiszta párt) és rohamosztaga, a Magyar Gárda […]”
    18. ↑ Monok község 2008 tavaszán hozott egy olyan rendeletet, miszerint csak azon személyek kapjanak rendszeres szociális segélyt, akik közmunkát végeznek, illetve járatják óvodába, iskolába gyermeküket. A tervezet vihar kavart, de a társadalom többsége kedvezően fogadta, majd több önkormányzat is átvette. [1][halott link]
    19. ↑ TGM: a monoki modell gyalázat, Kolláth: TGM szélsőségesen gondolkodik, ATV, 2008. június 7.
    20. ↑ Tamás Gáspár Miklós nem tér vissza az SZDSZ-be, Index, 2008. június 12.
    21. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=N_aWWf0JU54
    22. ↑ TGM: Európa jól megmondta (Hvg.hu, 2016-10-13)
    23. ↑ TGM: Zsidókat jobbra át Archiválva 2019. augusztus 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, merce.hu

    További információk[szerkesztés]

    Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tamás_Gáspár_Miklós&oldid=26951059”