Tallóci Matkó
| Tallóci Matkó | |
| Tallóci Matkó (Máté, Mátyus) | |
| Horvát Királyság bánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1436 – 1445. január | |
| Elődje | Frangepán István |
| Utódja | Tallóci Péter |
| Szlavóniai Királyság bánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1435 – 1445. január | |
| Elődje | Cillei Hermann |
| Utódja | Cillei Ulrik |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Tallóci család |
| Született | ? Korčula |
| Elhunyt | 1445. január |
| Édesapja | „Raguzai” Lukács |
| Édesanyja | N. N. |
| Házastársa | Lévai Cseh Margit |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tallóci Matkó (? – 1445. január), névalakjai: Thallóczy Matkó (Máté, Mátyus), horvátul: Matko Talovac, raguzai származású zászlósúr, szlavón (1435–1445) és dalmát-horvát bán (1436–1445).
Élete[szerkesztés]
„Raguzai” Lukács fia, Tallóci Péter, Frank és János testvére. Felesége özv. Garai Miklósné Lévai Cseh Margit, (III.) Garai Miklósnak (–1435/36), (II.) Garai Miklós (1366–1433) nádor és első felesége, Lazarević Teodóra (Ilona) (I. Lázár szerb cár lánya) fiának az özvegye, akinek már volt egy lánya az első házasságából, Garai Katalin.[1] Cseh Margit apja Lévai Cseh Péter macsói bán (ur.: 1427–1431) volt. Tallóci Matkó és Cseh Margit 1439-ben október 23. előtt házasodtak össze.
Tallóci Matkó Brankovics Györggyel került Magyarországra, majd 1428-ban Galambóc ostroma után a menekülő Luxemburgi Zsigmond király segítségére volt a dunai átkelésben, amiért a király megajándékozta őt és családját a névadó Tallóc birtokával, valamint kevei és krassói ispánsággal, nándorfehérvári kapitánysággal. 1430 és 1431 között csanádi ispán, 1433 és 1438 valamint 1441-44 között Zágráb város és a zágrábi püspökség kormányzója. Hathatós szerepe volt II. Tvrtko bosnyák király hatalomba történő visszahelyezésében, valamint a bosnyák várak, köztük Jajca visszaszerzésében. 1435-45 között ő töltötte be a szlavón bán tisztséget, majd 1436-tól haláláig dalmát-horvát bán volt. Zsigmond király halálakor ő is fő résztvevője volt Cillei Borbála magyar királyné letartóztatásának. 1437. december 11-én Bécsben Ragusához írott levelében így számolt be erről az eseményről:
„Tudják meg, hogy a magyar királynét a császár akaratából és a bárók egyetértésével bizonyos okok miatt, ugyanezen bárókkal elfogatta [dec. 5.], majd velem meg Lévai Cseh Péter erdélyi vajdával Pozsony városába vitette. Ezután Bécsbe mentem, ahol utolért a szörnyű hír, miszerint a császár december 8-án,[2] a nap 23. órájában – micsoda fájdalom – befejezte földi életét.... Tudják meg továbbá, hogy Pozsonyban, ahová minden főpap és báró összejött a királyválasztás megbeszélésére, arra az elhatározásra jutottak, hogy az osztrák herceget [Albertet] választják magyar királlyá.[3]”
Támogatta I. Ulászló királlyá választását, ezért Luxemburgi Erzsébet királyné fogságba vetette.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Árvai Tünde: A házasságok szerepe a Garaiak hatalmi törekvéseiben – 2014. június 9.
- ↑ Zsigmond magyar király halálának hivatalos időpontja december 9-e volt.
- ↑ L. Romsics (főszerk.) (2009: 110).
Irodalom[szerkesztés]
- Thallóczy Matkó, In: Gerõ Lajos (szerk.): A Pallas nagy lexikona, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893–1897.
- Tallóci Matkó, In: Diós István (főszerk.): Magyar katolikus lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1993. URL: Lásd Külső hivatkozások
- Romsics Ignác (főszerk.): Magyarország története 6., Kossuth Kiadó, Budapest, 2009.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona/Thallóczy Matkó (mek) – 2014. június 9.
- Magyar katolikus lexikon/Tallóci Matkó – 2014. június 9.
- Foundation for Medieval Genealogy/Croatia – 2014. június 9.
- Euweb/Cseh de Léva family – 2014. június 9.
| Előző Frangepán István |
Horvát bán 1436 – 1445 |
Következő Tallóci Péter |
| Előző Cillei Hermann |
Szlavón bán  1435 – 1445 |
Következő Cillei Ulrik |