Talegallatyúk-félék
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Talegallatyúk (Alectura lathami) |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Talegallatyúk-félék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Talegallatyúk-félék témájú médiaállományokat. |
A talegallatyúk-félék, vagy más néven halomköltő tyúkok vagy lábastyúkok (Megapodiidae) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe tartozó családja.
Annak ellenére, hogy a talegallatyúkok első ránézésre nagyon hasonlítanak rokonaikhoz, van egy tulajdonságuk ami miatt mégis különböznek a többi tyúkalakútól, ez az utódgondozás, ugyanis a fiókáikat föld hője kelti ki.
Tartalomjegyzék |
Megjelenésük [szerkesztés]
A talegallatyúkok teste zömök és erőteljes, habár a lábuk hosszabb a megszokottnál. Mivel tojásaikat a földbe ássák lábujjaik és karmaik kaparáshoz és ásáshoz idomulnak. Tollazatuk legtöbbször barna, fekete vagy szürke. Egyes fajok fején vagy nyakán csupasz bőrfelület van, ami élénk színű. Mások szintén élénk színű torokzacskót viselnek.
Elterjedésük [szerkesztés]
A Nikobar-szigetektől Kelet-Indonézián keresztül a Északi-Mariana-szigetekig, a Fülöp-szigetek, Új-Guinea, Ausztrália, valamint Vanuatu szigetei és Tonga. Több mára kihalt fajuk ennél jóval keletebbre, a Cook-szigetek és Amerikai Szamoa szigetein is élt, de onnan már jóval az európaiak megérkezése előtt kiirtották őket a szigetekre települt polinézek. Ezen fajok csak csontmaradványok alapján ismertek.
Elterjedésük egyik legfurcsább része, hogy teljesen hiányoznak a Nagy-Szunda-szigetekröl és Délkelet-Ázsia szárazföldi részéről is. Elterjedésük központja Ausztrália északi része és Új-Guinea szigete, innen terjedtek szét minden irányba, anélkül, hogy megtelepedtek volna Ázsia szárazföldjén vagy az orientális állatföldrajzi birodalom nagy szigetein. Erre a tényre a legelfogadottabb magyarázat az, hogy a ragadozó emlősök, elsősorban a macskafélék (Felidae) és a cibetmacskafélék (Viverridae) elég nagy számú fajjal van képviselve ezeken a területeken. Hosszan tartó helyhez kötöttségük, amit a költőhalmok gondozása követel meg, a ragadozók számára könnyen elérhetővé teszi a madarakat. Amint e veszélyforrás megszűnik, mint a Nagy-Szundák közé tartozó Celebesz szigetén, a talegallatyúkok máris képesek azon a területen megtelepedni.
A nikobári ásótyúk (Megapodius nicobariensis) is azért tudott megtelepedni tartósan a Nikobar-szigeteken, mert ott nem élnek ragadozó emlősök. Ezt a fajt több száz kilométer választja el az összes többi fajtól.
Táplálékuk [szerkesztés]
Rovarok, lehullott gyümölcsök, nedvdús gyökerek szerepelnek az étlapjukon.
Szaporodásuk [szerkesztés]
Tojásaik lehetnek fehérek vagy barnásak, esetleg rózsaszínes színűek. Tojásaikat üregekbe a nap által felmelegített homokba vagy vulkáni térség földjébe rakják.
Miután a tojók a tojásokat lerakták és elásták őket, többé nem foglalkoznak velük. A fiókák miután kikeltek csak nagy erőfeszítések és többnapos ásás után látják meg napvilágot. A fiókáknak ezután magukról kell gondoskodniuk.
Természetvédelmi helyzetük [szerkesztés]
Hét faj sérülékeny a mariana-szigeteki ásótyúk (Megapodius laperouse) „veszélyeztetett”, a tongai ásótyúkot (Megapodius pritchardii) a kihalás veszélyezteti.
Rendszerezésük [szerkesztés]
A család az alábbi 6 nem és 22 faj tartozik:
- Macrocephalon (Muller, 1846) – 1 faj
- kalapácsfejű tyúk (Macrocephalon maleo)
- Talegalla (Lesson, 1828) – 3 faj
- vöröscsőrű talegallatyúk (Talegalla cuvieri)
- feketecsőrű talegallatyúk (Talegalla fuscirostris)
- Talegalla jobiensis
- Leipoa (Gould, 1840) – 1 faj
- homoki lábastyúk (Leipoa ocellata)
- Alectura (Latham, 1824) – 1 faj
- talegallatyúk (Alectura lathami)
- Aepypodius (Oustalet, 1880) – 2 faj
- Aepypodius arfakianus
- Aepypodius bruijnii
- Megapodius (Gaimard, 1823) – 13 faj
- Megapodius tenimberensis
- nikobári ásótyúk (Megapodius nicobariensis)
- fülöp-szigeteki ásótyúk (Megapodius cumingii)
- vanuatui ásótyúk (Megapodius layardi)
- tongai ásótyúk (Megapodius pritchardii)
- mariana-szigeteki ásótyúk (Megapodius laperouse)
- melanéz ásótyúk (Megapodius eremita)
- narancssárgalábú ásótyúk (Megapodius reinwardt vagy Megapodius affinis)
- Megapodius bernsteinii
- szigeti ásótyúk (Megapodius freycinet)
- Megapodius geelvinkianus
- Megapodius forstenii
- új-guineai ásótyúk (Megapodius decollatus)
Forrás [szerkesztés]
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 15.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 15.)
- A Bizottság 1497/2003/EK rendelete (2003. augusztus 18.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet módosításáról (magyar neve)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek egy része
