Találás

A találás az ingó dolgok tulajdonának eredeti szerzésmódja, melynek során a találó a feltehetően más tulajdonában álló dolgon jogszabályban meghatározott feltételek mellett a birtokbavétellel tulajdonjogot szerez. A találás alapvető szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 129-132. §-ai tartalmazzák.

A találás mint eredeti tulajdonszerzés

Az elveszett, elrejtett vagy eltűnt dolgokat nem tekinthetjük uratlannak, gazdátlannak. A dolgok tulajdonjogával való felhagyásnak feltétlenül kifejezettnek és bizonyíthatónak kell lennie. Ezért aki elveszett, eltűnt vagy elrejtett dolgot talál, a találással még nem szerez tulajdonjogot.

A találás útján való tulajdonszerzés több, együttes feltétel bekövetkezésével valósul meg. Csak akkor lehet szó a tulajdonjog megszerzéséről, ha ezek a feltételek (így különösen a találó a jogszabályokban írt bejelentési kötelezettségeknek eleget tett és a találástól számított egy év eltelt) bekövetkeztek. Fogalmazhatunk úgy is, hogy főszabályként a találással a találó nem szerez tulajdonjogot, kivételként - bizonyos feltételek esetén - azonban megszerezheti a talált dolog tulajdonjogát.

A találás eredeti tulajdonszerzés. Eredeti tulajdonszerzésnek az tekinthető, ha a tulajdonjog megszerezésekor a dolgon nem állt fenn tulajdon, vagy pedig a dolgon fennálló tulajdontól függetlenül keletkezik új tulajdon. Eredeti szerzésmód esetén az új tulajdonjog tartalmára, keretére nincs befolyással az esetleg előzőleg fennállt tulajdon tartalma, tehát nem érvényesülnek a tulajdonjogot terhelő korlátozások. Ennek megfelelően a talált dolog tulajdonának megszerzésével harmadik személyeknek a dologra vonatkozó, azt terhelő jogai megszűnnek.

A tulajdonszerzés feltételei

Általános feltételek

A találó a más tulajdonában álló dolgot a Ptk. 129. § (1) bekezdésében foglalt, következő feltételek együttes megvalósulása esetén szerzi meg:

• a találó a jogszabályokban előírt kötelességeit teljesítette, ennek körében mindent megtett azért, hogy a tényleges tulajdonos a dolgát visszakaphassa és
• a találástól számított egy év eltelt, és a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett.

Ezeknek a feltételeknek megvalósulása esetén is csak akkor szerez a találó tulajdonjogot, ha a dolgot nem a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben, helyiségben, vagy közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén találta.

Részletes feltételek

A talált dolgok tekintetében követendő eljárás részletes szabályait a 18/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) határozza meg.

„	Ptk. 129. § (1) Ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot, ha a) mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és b) a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett. (2) Nem szerez tulajdonjogot a találó, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén találta. Ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a vállalat három hónapi őrizet után értékesítheti; a tulajdonos a találást követő egy éven belül követelheti a dolog, illetve a vételár kiadását.	”

A Rendelet szerint a találó – ha a dolog tulajdonosát ismeri – köteles a talált dolgot a találástól számított nyolc nap alatt a dolog elvesztőjének, tulajdonosának vagy más átvételre jogosult személynek (a továbbiakban együttesen: jogosult) átadni. Ha a jogosult ismeretlen, a találó a dolgot köteles a községi (városi, fővárosi, kerületi) jegyzőnek beszolgáltatni. A visszaszolgáltatási vagy beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása bűncselekménynek, a jogtalan eltulajdonítás vétségének minősül (bővebben lásd lentebb).

A személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgoknak a jegyzőnek való beszolgáltatásakor a találó nyilatkozni köteles arra nézve, hogy igényt tart-e a dolog tulajdonjogára. A találó igénybejelentéséről a jegyző igazolást ad ki. Az olyan dolgot, amelynek az átvételére a jogosult személy nem állapítható meg, a jegyző a beszolgáltatástól számított három hónapon át megőrzi. Ha ez alatt az idő alatt a jogosult nem jelentkezik, a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgot – ha ennek tulajdonjogára a beszolgáltatáskor igényt tartott – a találónak ki kell adni.

A találó a neki kiadott dolgot állagának sérelme nélkül használhatja, azonban nem idegenítheti el, nem terhelheti meg és használatát másnak nem engedheti át. Ha a találó a talált tárgyat magánál tartja, jogi helyzetére a Ptk. 196. §-ában szabályozott felelős őrzés szabályai az irányadók. Eszerint, aki a dolgot más érdekében anélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg az a dolgot át nem veszi. A felelős őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja.

Ha a jogosult a találástól számított egy éven belül sem a hatóságnál, sem a találónál nem jelentkezik, a találó a neki kiadott dolog tulajdonjogát megszerzi. A tulajdonjog megszerzésével harmadik személynek a dolgot terhelő jogai megszűnnek.

A találás sajátos esetkörei

Találás nyilvános helyen

A Ptk. 129. § (2) bekezdése alapján a találó a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén talált dolgon nem szerez tulajdonjogot. Ilyen esetekben a dolgot a találó köteles a hivatal vagy vállalat alkalmazottjának azonnal átadni.

Ha a talált dolog átvételére jogosult személy megállapítható, a hivatal vagy vállalat őt értesíti és jelentkezés esetében részére a dolgot haladéktalanul átadja. Az olyan talált dolgot, amelynek az átvételére jogosult személy nem állapítható meg, a hivatal vagy vállalat a beszolgáltatásától számított három hónapon át megőrzi, vagy pedig – ha a megőrzésre lehetősége nincs – azt a beszolgáltatástól számított nyolc napon belül a jegyzőnek átadja. Ha a jogosult a dologért három hónap alatt nem jelentkezett, a hivatal vagy vállalat, illetőleg a jegyző azt az adók behajtása során lefoglalt vagyontárgyak értékesítésére vonatkozó szabályok szerint értékesíti. Ha a talált dolog – akár romlandósága miatt, akár pedig egyéb okból – nem tartható el, illetőleg nem őrizhető meg, a jegyző, illetőleg a hivatal vagy vállalat annak értékesítéséről haladéktalanul gondoskodik.

Találódíj

A Ptk. 130. §-a szerint, ha a talált dolog nagyobb értékű, és annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a találó méltányos összegű találódíjra jogosult, feltéve hogy megtett mindent, amit a jogszabályok előírnak avégből, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa.

A találódíj a találó anyagi érdekeltségének fokozását és ezúton közvetve a tulajdonjog védelmét szolgálja. A találódíjnak két feltétele van. Egyrészt a talált dolognak jelentősebb értékűnek kell lennie, másrészt a találónak a jogszabályokban előírt magatartást kell tanúsítania. A találó méltányos összegű találódíjra jogosult, ennek összegét vita esetén a bíróság állapítja meg. A találódíj fizetésére a tulajdonos, illetőleg az állam köteles. A találódíj összegszerűsége tekintetében nincs meghatározott mérték, ezt az eset körülményeire tekintettel - a talált dolog értékének különböző hányadában - állapítják meg a bíróságok.

Az állam tulajdonszerzése találás esetén

Ha a talált dolog tulajdonosa az egyévi határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot, mert azt a jogszabály alapján nem szerezheti meg, vagy arra nem tart igényt, a tulajdonjog, illetőleg a dolog értékesítéséből befolyt vételár az államot illeti.

Az állam tulajdonszerzése a találástól számított egy év elteltével következik be, eddig az időpontig ugyanis a dolog tulajdonosa jelentkezhet, és visszaveheti a talált dolgot.

Kincslelet

A Ptk. 132. § alapján, ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként is feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani. Ha az állam a dologra nem tart igényt, az a találó tulajdonába megy át; ellenkező esetben a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult. Ha az ilyen talált tárgy muzeális vagy műemléki értékű, annak tulajdonjoga az államot illeti meg.

A Ptk 132. §-ban szabályozott találás esetköre a következő együttes feltételek esetén áll fenn:

• Értékes dolgot találnak. A törvény közelebbi útmutatást nem ad arra, hogy mit kell értékesebb dolognak tekinteni. Értékes lehet az a dolog is, ami nem muzeális vagy régészeti jellegű, azonban az ilyen jellegű tárgyat viszont mindenkor értékesnek kell tekinteni.
• A talált dolognak gazdátlannak kell lennie, abban az értelemben, hogy
  • a dolgot elrejtő személyek ismeretlenek, vagy
  • a dolog tulajdonjoga egyébként is feledésbe ment.

Ha akár a dolgot elrejtő személyét, akár tulajdonosát ismerik, nem tekinthetjük a dolgot gazdátlannak. Nem elegendő, ha a találó nem ismeri ezeket a személyeket, általában ismeretlennek kell lenniük.

A megtalált értékes tárgy tulajdonjogi helyzete aszerint alakul, hogy arra az állam igényt tart-e, vagy nem. A törvény előírja, hogy a találó a tárgyat köteles az államnak felajánlani. Ha az állam a felajánlott tárgyat tulajdonul elfogadja, a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult. Ha azonban az állam a dologra nem tart igényt, a tárgy a találó tulajdonába megy át. Ilyen esetekben a tulajdonjog keletkezésének alapja az állam elfogadó, vagy visszautasító nyilatkozata.

Fontos különbség, hogy amíg a Ptk. 130. §-a esetében más személy tulajdonáról van szó, addig a Ptk. 132. §-ában meghatározott esetben lényegében gazdátlan dologról. Ez a különbség az oka annak is, hogy míg a Ptk. 130. §-a méltányos összegű találódíjról szól, ezzel szemben a Ptk. 132. §-a a dolog értékéhez igazodó megfelelő díjra utal. Utóbbi esetben ugyanis nyilvánvalóan jelentős értékű tárgyról van szó, amely a találó cselekménye folytán az állam tulajdonába kerül. Indokolt tehát, hogy az állam ezért megfelelő és a dolog értékéhez viszonyuló találó díjat fizessen, amely adott esetben akár az érték egyharmad része is lehet.

Jogtalan elsajátítás

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 325. §-a alapján aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy nyolc nap alatt a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, nem adja át, úgyszintén aki a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolgot eltulajdonítja vagy nyolc nap alatt vissza nem adja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan elsajátítást a kulturális javak körébe tartozó tárgyra követik el.

Az idegen vagyon védelmét szolgálja, hogy a törvény nem csupán azokat a cselekményeket rendeli büntetni, amelyeknél már a cselekmény elkövetésekor meg volt az eltulajdonítási szándék, vagy célzat, de azokat is, amelyeknél az elkövető jóhiszeműen jutott a dolog birtokába és az eltulajdonítási szándék csupán később alakul ki benne, amikor felismeri az arra kínálkozó kedvező alkalmat. A bűncselekmény jogi tárgya ennek megfelelően a tulajdonjog, ami valamely dologban tárgyiasul.

Az elkövetési tárgy: idegen, értékkel bíró ingó dolog, amelynek sajátossága, hogy

• talált,
• tévedésből, illetve
• véletlenül került az elkövetőhöz.

Talált dolognak azt nevezzük, amit a birtokosa elvesztett, azaz a jogosított akaratán kívül került ki az uralma alól, és erről a tényről ő maga nem is tud. Az elveszítés feltétele, hogy az oly módon történik, ami kizárja annak a reális lehetőségét, hogy a tulajdonos ismét birtokba vegye a dolgot. Tévedésről akkor beszélünk e tényállás kapcsán, amikor a dolog tulajdonosa tesz olyan rendelkezést, amelynek eredményeként a dolog az elkövetőhöz kerül, de ez a rendelkezés a tulajdonos tudattartalmi hiányosságának eredményeként a tényleges akaratával ellenkezik. Véletlenül kerül az elkövető birtokába a dolog, ha az elkövető nem ismerte a dolog hozzákerülésének útját, és azt nem láthatta előre.

A bűncselekmény mind aktív (eltulajdonítás), mind passzív (vissza nem adás) magatartással elkövethető. Az eltulajdonításon olyan aktív magatartást értünk, amely bármely tulajdonosi részjogosítvány tanúsításával megvalósul. Amennyiben az elkövető a talált dolgot eltulajdonítja, akkor a cselekmény az eltulajdonítással akkor is befejeződött, ha a találástól számított nyolc nap még nem telt el. Az átadás, visszaadás elmulasztása útján megvalósuló bűncselekmény tiszta mulasztásos cselekmény, ezért a törvény meghatározta azt az időtartamot is (8 nap), ami az elkövető rendelkezésére áll a dolog visszaadására. A cselekmény kizárólag szándékosan követhető el. A bűncselekmény alanya tettesként csak az lehet, akihez a dolog találás, vagy tévedés útján került.

A kulturális javak körébe tartozó tárgyakra elkövetett jogtalan elsajátítást mint a bűncselekmény minősített esetét megfogalmazó rendelkezést az 1997. évi CXL. törvény 103. §-a vezette be.