Takáts Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Takáts Sándor
Életrajzi adatok
Született1860. december 7.
Komárom
Elhunyt1932. december 21. (72 évesen)
Budapest
Ismeretes minttörténetíró
Nemzetiségmagyar
Iskolái
Más felsőoktatási
intézmény
komáromi bencés gimnázium; pozsonyi királyi gimnázium, Budapesti tudományegyetem
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Jelentős munkáiA budai basák magyar nyelvű levelezése: 1553-1589
Szakmai kitüntetések
Magyar Érdemkereszt II. osztálya; Komárom díszpolgára
A Wikimédia Commons tartalmaz Takáts Sándor témájú médiaállományokat.
Huber István festménye, 1928

Takáts Sándor (Komárom, 1860. december 7.[1]Budapest, 1932. december 21.) római katolikus pap, piarista szerzetes, tanár, művelődéstörténész, az MTA rendes tagja (1925, levelező 1906).

Élete[szerkesztés]

Szülei Takács János és Eiselt Anna voltak és a Vágduna soron laktak.

A gimnázium első négy osztályát a komáromi bencés kisgimnáziumban, a négy felső osztályt Pozsonyban, a királyi főgimnáziumban végezte, majd miután 1880-ban érettségizett, a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be, és ott történelmet, magyart és latint hallgatott. Elsőéves bölcsészhallgatóként lépett be 1881-ben a piarista rendbe. Piarista növendékként a váci noviciátus után két évet Nyitrán tanult teológiát, majd 1884-től Budapesten folytatta az egyetemet. 1885. október 22-én tett örökfogadalmat, majd 1886. július 13-án pappá szentelték és a nyitrai gimnáziumba küldték tanítani. Már nyitrai tanárként kapta meg doktori diplomáját 1887. március 19-én. Magyar, latin és történelem szakos középiskolai tanári vizsgáját 1888. december 3-án tette le.

1889-ben tartományfőnöke a rend budapesti gimnáziumába helyezte tanárnak. Szülővárosa a 90-es években megbízta Komárom történetének megírásával. 1898-ban tanári állásától felmentették, mert a magyar királyi kormány kiküldte Bécsbe a volt udvari kamarai levéltár szétosztási munkálatainak végzésére. Öt évig dolgozott itt a magyar anyag kiválasztásán. Ekkor Thallóczy Lajosnál lakott.[2] 1903-ban a képviselőház meghívására elvállalta az 1791-1865-ig terjedő országgyűlési emlékek szerkesztését. 1903-tól haláláig a képviselőház levéltárosa volt. A Komárom megyei Múzeum-egyesület 1906-ban tiszteletbeli tagjává választotta. 1906-tól levelező, majd 1925-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. A Kisfaludy Társaság tagja volt.

Kutatási területe elsősorban a 16-17. század volt. A mindennapok történetét tárta föl levéltári anyagokra támaszkodva.

Elismerései és emlékezete[szerkesztés]

  • 1927 Polgári érdemkereszt 2. osztálya[3]
  • Rév-Komáromban utca viseli a nevét

Művei[szerkesztés]

Alapy Gyulának dedikált műve 1929-ben


Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szénássy Zoltán 1984: Komáromi Olympos. Košice, 110-118.
  • Balányi: Magyar piaristák
  • Nemzeti Kultúra 1933 I/1, 73-75.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Irodalomtörténeti Közlemények I. 1891.
  • A Pallas nagy lexikona XV. 894. l.
  • Petrik, M. Könyvészet 1886-1900
  • Magyarország Vármegyéi, Komárom vármegye. Bpest, 1908. 364. l.
  • Corvina 1909. 4. sz.
  • Nagy Miklós: Takáts Sándor emlékének, 1860–1932; Thallóczy Lajos-Társaság, Bp., 1937 (A Thallóczy Lajos Társaság kiadványai)
  • Nagy Miklós: Takáts Sándor élete és munkássága különös tekintettel gyorsírástörténeti kutatásaira. 1860–1932; Gyorsírási Ügyek M. Kir. Kormánybiztossága, Bp., 1937 (Az egységes magyar gyorsírás könyvtára)
  • Papp László 1942: Takáts Sándor. In: Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Szerk. Balanyi György. Budapest
  • Papp László: Bolla Márton (1751–1831) / Spányik Glicér (1781–1850) / Takáts Sándor (1860–1832); Stephaneum Ny., Bp., 1943
  • Benda Kálmán 1961: Bevezetés – Takáts Sándor műveinek jegyzéke. Összeáll. Galambos Ferenc – A Takáts Sándorral foglalkozó irodalom jegyzéke. Összeáll. Galambos Ferenc. In: Takáts Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból. Budapest
  • Steven Bela Vardy 1977: The Ottoman Empire in Historiography. A Reevaluation by Sándor Takáts. Pittsburgh

További információk[szerkesztés]