Takifugu rubripes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Takifugu rubripes
Takifugu rubripes az angliai Királyi Botanikus Kertekben
Takifugu rubripes az angliai Királyi Botanikus Kertekben
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Gömbhalalakúak (Tetraodontiformes)
Alrend: Tetraodontoidei
Család: Gömbhalfélék (Tetraodontidae)
Alcsalád: Tetraodontinae
Nem: Takifugu
Abe, 1949
Faj: T. rubripes
Tudományos név
Takifugu rubripes
(Temminck & Schlegel, 1850)
Szinonimák
  • Fugu rubripes (Temminck & Schlegel, 1850)
  • Fugu rubripes rubripes (Temminck & Schlegel, 1850)
  • Sphaeroides rubripes (Temminck & Schlegel, 1850)
  • Tetraodon rubripes Temminck & Schlegel, 1850
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Takifugu rubripes témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Takifugu rubripes témájú kategóriát.

A Takifugu rubripes a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjéhez és a gömbhalfélék (Tetraodontidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Takifugu rubripes elterjedési területe a Csendes-óceán északnyugati része, a Japán-tenger nyugati része, Kelet-Kína és a Sárga-tenger, északon egészen Hokkaidó szigetig.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a halfaj általában 40 centiméter hosszú, de akár 80 centiméteresre is megnőhet. A hal testét sok-sok pötty borítja. Mellúszói mögött nagy, kerek, fekete foltok vannak, amelyeket fehér rajz vesz körül.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Takifugu rubripes egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. Általában a fenék közelében tartózkodik, és nem vándorol. Növekedése során, egyre jobban távolódik a partoktól.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ívási időszaka márciustól májusig tart, a nyílt tengerben, körülbelül 20 méteres mélységben. Az ikrákat a kövekhez ragasszák. Az ivadék igen hasonlít a Takifugu niphoblesra.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a halat ipari mértékben halásszák; tenyésztik is. Habár mérgező halfaj, Japánban ínyencfalatnak számít, ahol tenyésztik is. A Takifugu rubripes a fugu-halak egyike. A kínai hagyományos orvoslásban is keresett. A hal mája, petefészke nagyon mérgezők; bele mérsékelten mérgező; húsa, bőre és heréje nem mérgezők. Az első olyan gerincesek közé tartozik, amelyeknek feltérképezték a genomját; 31 059 gént tartalmaz, melyek 33 609 fehérjét kódolnak.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]