Takifugu rubripes
|
|
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Takifugu rubripes az angliai Királyi Botanikus Kertekben |
||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Takifugu rubripes (Temminck & Schlegel, 1850) |
||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Takifugu rubripes témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Takifugu rubripes témájú médiaállományokat. |
A Takifugu rubripes a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjéhez és a gömbhalfélék (Tetraodontidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
A Takifugu rubripes elterjedési területe a Csendes-óceán északnyugati része, a Japán-tenger nyugati része, Kelet-Kína és a Sárga-tenger, északon egészen Hokkaidó szigetig.
Megjelenése [szerkesztés]
Ez a halfaj általában 40 centiméter hosszú, de akár 80 centiméteresre is megnőhet. A hal testét sok-sok pötty borítja. Mellúszói mögött nagy, kerek, fekete foltok vannak, amelyeket fehér rajz vesz körül.
Életmódja [szerkesztés]
A Takifugu rubripes egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. Általában a fenék közelében tartózkodik, és nem vándorol. Növekedése során, egyre jobban távolódik a partoktól.
Szaporodása [szerkesztés]
Az ívási időszaka márciustól májusig tart, a nyílt tengerben, körülbelül 20 méteres mélységben. Az ikrákat a kövekhez ragasszák. Az ivadék igen hasonlít a Takifugu niphoblesra.
Felhasználása [szerkesztés]
Ezt a halat ipari mértékben halásszák; tenyésztik is. Habár mérgező halfaj, Japánban ínyencfalatnak számít, ahol tenyésztik is. A Takifugu rubripes a fugu-halak egyike. A kínai hagyományos orvoslásban is keresett. A hal mája, petefészke nagyon mérgezők; bele mérsékelten mérgező; húsa, bőre és heréje nem mérgezők. Az első olyan gerincesek közé tartozik, amelyeknek feltérképezték a genomját; 31 059 gént tartalmaz, melyek 33 609 fehérjét kódolnak.

