Takahasi Rumiko
| Takahasi Rumiko | |
| Született | Niigata 1957. október 10. (55 éves) |
| Nemzetisége | japán |
| Foglalkozása | mangaka |
| Fontosabb munkái | Uruszei Jacura Ranma ½ InuYasha |
| Díjak | Legjobb új művész |
Takahasi Rumiko (高橋 留美子; Hepburn-átírással: Takahashi Rumiko; Niigata, 1957. október 10. –) japán mangaművész.
Gyerekkorában is szeretett rajzolni, azonban a manga iránt nem érdeklődött jobban, mint más, korabeli fiatalok.[1] A középiskola alatt azonban ez a hobbi egyre erősebbé vált, és a Japan Women's Universityn végzett tanulmányai alatt már jelentkezett a Gekiga Sonjuku nevű manga iskolába, melyet az akkor már nagyon híres Koike Kazuo vezetett. Takahasi két évig tanult Koike iskolájában, aki a legnagyobb hangsúlyt az egyedi és érdekes karakterek kialakítására fektette.[1]
1976-ban, Takahasi végre hasznát is látta az iskolának, amikor a Japan Women's University Manga Club tagjaként publikált rövid történeteket, mint a Bye-Bye Road. A karrierje korai éveiben meg kellett hoznia a nehéz döntést, állást vállal, vagy manga-művészként próbál megélni. Ha a mangát választja, de nem lesz sikeres, később, pár évvel idősebben már nehéz lesz elhelyezkednie. Szülei természetesen ellenezték a bizonytalan pályát, ő azonban mégis azt választotta.
A munkái felkeltették a Shogakukan kiadó figyelmét, és felkérték egy történet publikálására egyik magazinjukban, a Shounen Sunday-ben, ez Katte Na Jacura (勝手なやつら; Hepburn-átírással: Katte na Yatsura) című műve volt. Ez a magazin lett aztán a hely, melyet Takahasi azóta is az otthonának nevez. Első profi munkája, az "Azok az önző idegenek" elnyerte a "Legjobb új művész" díját, és megnyitotta előtte az utat az első sorozatához. Így 1980-ban belekezdhetett a mára klasszikus alapműbe, az Uruszei Jacurába, melyen 1987-ig dolgozott.
Bár az Uruszei Jacura (うる星やつら; Hepburn-átírással: Urusei Yatsura) sikeres volt, a kezdő manga-művésznek nem volt könnyű az élete. Két asszisztensével együtt lakott egy apró lakásban, gyakran a szekrényben aludt és ramenen élt.[2] Ezek az idők érlelték meg benne a Maison Ikkoku ötletét, mely máig is Takahasi leghétköznapibb, ugyanakkor legfelnőttebb munkája.
1995. július 6-án ünnepelték Takahasi Rumiko százmilliomodik eladott könyvét, a Ranma ½ 34. kötetét. Az új évezredben Takahasi még mindig tele van alkotóvággyal, nem ment férjhez, és alapított családot, hanem követi az utat, melyre fiatalon lépett.
Művei[szerkesztés]
| Megjelenési év | Cím | Japán kiadó | Angol kiadó |
|---|---|---|---|
|
|
Uruszei Jacura (うる星やつら; Hepburn-átírással: Urusei Yatsura) | Shogakukan | Viz Media |
|
|
Maison Ikkoku (めぞん一刻) | ||
|
|
Mermaid Saga (人魚シリーズ) | ||
|
|
Ranma ½ (らんま1/2) | ||
|
|
Icsi-Pondo no Fukuin (1ポンドの福音; Hepburn-átírással: Ichi-Pondo no Fukuin) | ||
|
|
Rumic Theater (高橋留美子劇場) | ||
|
|
InuYasha (犬夜叉) | ||
|
|
Kjókai no Rinne (境界のRINNE; Hepburn-átírással: Kyōkai no Rinne) |
Források[szerkesztés]
- ^ a b Profile: Rumiko Takahashi -The Princess of Manga. Furinkan.com. (Hozzáférés: 2008. január 28.)
- ↑ Biography. Furinkan.com. (Hozzáférés: 2010. február 6.)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Furinkan.com (angolul)
- Rumiko No Sekai (franciául)
- Rumiko Takahashi entry at Anime.com (angolul)
- Takahashi's Work
