| Takács József |
 |
| Takács II József |
| Személyes adatok |
| Születési dátum |
1904. június 30. |
| Születési hely |
Budapest, Magyarország |
| Halálozási dátum |
1983. szeptember 3. (79 évesen) |
| Halálozási hely |
Budapest, Magyarország |
| Becenév |
Kis Taki |
| Poszt |
csatár |
| Profi klubok1 |
|
|
| Válogatottság |
|
|
| Edzőség |
|
|
| Díjak, elismerések |
|
|
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma) |
Takács József (Budapest, 1904. június 20. – Budapest, 1983. szeptember 3.) a Vasas, a Ferencvárosi TC és a magyar labdarúgó-válogatott egykori csatára. Háromszoros magyar bajnok és ötszörös bajnoki gólkirály. A sporsajtóban Takács II néven szerepelt. Testvére Takács Géza volt, aki szintén az FTC labdarúgója volt.
Pályafutását kapusként kezdte. Ifi labdarúgóként egy társa sérülése miatt próbálták ki mezőnyjátékosként. 1917 - 1926 között a Vasasban futbalozott. Az 1925/26-os bajnokságban 29 gólt és ezzel gólkirályi címet szerző Takács felkeltette a Ferencváros érdeklődését, amely egy évvel később le is szerződtette. Első ferencvárosi idényében ismét gólkirály lett, ezúttal 31 találattal, valamint magyar bajnoki címhez és Közép-európai Kupa-győzelemhez segítette a zöld-fehéreket. Az FTC a Közép-európai Kupa döntőjében az előző évben finalista osztrák Rapid Wien csapatát fektette két vállra. Az első mérkőzést Budapesten játszották, ahol a zöld-fehérek 7-1-re nyertek. Takács három gólt vállalt. A visszavágót ugyan a Rapid nyerte 5-3-ra, de összesítésben a Ferencvárosi TC bizonyult jobbnak és nyerte el a kupát. Takács a sorozatban összesen 10 gólt lőtt, így a kupa góllövő listájának élén végzett. 1932-ben ismét bajnokságot nyert a Fradival, méghozzá úgy, hogy a csapat még csak pontot sem vesztett, mind a 22 bajnoki mérkőzését megnyerte. Takács 42 gólig jutott, így megint gólkirály lett. Két évvel később, miután harmadszor is a dobogó legfelső fokára állhatott a csapattal, befejezte pályafutását.
A magyar válogatottban 1923-ban mutatkozott be, ahol 10 év alatt 32-szer húzhatta fel a címeres mezt és 26 gólt szerzett. 1924-ben tagja volt a párizsi olimpián részt vevő csapatnak, de pályára nem lépett. Franciaország válogatott kapusa, Maurice Cottenet az 1927-es Magyarország-Franciaország mérkőzés után lemondta a válogatottságot, miután Takács hatszor vette be kapuját. A mérkőzés 13-1-es magyar sikert hozott.
- Magyar bajnok: 1927-1928, 1931-1932,1933-1934
- Magyar bajnoki gólkirály:
- 1925-1926 (29 gól)
- 1927-1928 (31 gól)
- 1928-1929 (41 gól)
- 1929-1930 (40 gól)
- 1931-1932 (42 gól)
- Közép-európai kupa (KK)
- győztes: 1928
- gólkirály: 1928 (10 gól)
- az év labdarúgója: 1924-1925
- az FTC örökös bajnoka: 1974
Mérkőzései a válogatottban [szerkesztés]
Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.
Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.
- Nagy Béla: Fradisták. Budapest, Sportpropaganda, 1981, ISBN 963-7542-44-2
- Nagy Béla: Fradi futballkönyv. Budapest, Sportpropaganda, 1985, ISBN 963-7543-04-X
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-227-071-5
- Antal Zoltán – Hoffer József: Alberttől Zsákig, Budapest, Sportkiadó, 1968
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek, Budapest, Sportkiadó, 1977, ISBN 963-253-501-4
- Hegyi Tamás: A magyar futball legjobb 50 labdarúgója (Aréna 2000 - Budapest, 2008) ISBN 978-963-9729-82-7
- (1957. szeptember 17.) Mi lett velük? (Négyszemközt Takács II-vel). Képes Sport 4 (26), 12. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 29.