Takács Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Takács Ernő
Született1927. február 1.
Dorog
Elhunyt2012. január 12. (84 évesen)
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásabányakutató-mérnök,
egyetemi oktató
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Takács Ernő (Dorog, 1927. február 1.2012. január 12.[1]) bányakutató-mérnök, a Miskolci Egyetem professzor emeritusa.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Takács Ernő Dorogon született, ahol édesapja kovács volt a bányavállalatnál. Középiskolai tanulmányait bejáróként az Esztergomi Szentbenedekrendi Szent István Főgimnáziumban végezte. Tanulmányai 1944 decemberében a háborús események miatt megszakadtak. Katonaként Németországban amerikai hadifogságba került, ahonnan 1946 tavaszán szabadult. A nyolcadik osztályt magántanulóként fejezte be és szeptemberben a Budapesti Szent Imre Cisztercitarendi Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően a Dorogi Szénbányák Kerületi Mérnökségén műszaki rajzolóként dolgozott. Egyetemi tanulmányait 1947 szeptemberétől Sopronban a József Nádor Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának akkor induló bányakutatómérnöki ágazatán kezdte meg. Diplomáját 1951 februárjában szerezte meg. Júniustól Kántás Károly tanszékvezető professzor állásajánlatát elfogadva - a bányamérnökképzés szükségessé vált szakosodása miatt akkor alapított - Geofizikai Tanszék tanársegédje lett. Fontos feladatokat kapott a beinduló geofizikusmérnök-képzés tananyagának, oktatási módszereinek kidolgozásában és a geofizikai módszerek fejlesztésére irányuló kutatómunkában. Tagja lett annak a kutatócsoportnak, amelyik a tanszékvezető irányításával hazánkban bevezette a nagy mélységben levő földtani szerkezeteket kimutató, a naptevékenység által keltett földi elektromágneses teret felhasználó tellurikus mérést. Rövid idő alatt olyan eredmények születtek, hogy egy sikeres pekingi kiállítást és terepi mérést követően az 1956-59 között a Kínai Népköztársaságban szénhidrogén-tároló szerkezeteket kutató Kínai-magyar Geofizikai Expedíció a szeizmikus és Eötvös-inga mérések mellett a tellurikus méréseket is alkalmazta. A tellurikus kutatócsoport vezetője Takács Ernő volt. Az expedíció az Ordosz-fennsíkon, majd a mandzsúriai Sungliao-medencében több olyan szerkezetet mutatott ki, amelyek mélyfúrásokkal feltárva később jelentős olajtermelő mezőkké váltak.

A Bányamérnöki Kar – vele a Geofizikai Tanszék – 1959 nyarán Sopronból áttelepült Miskolcra. Takács Ernő hároméves expedíciós munka után szeptembertől itt folytatta oktató-kutatómunkáját. 1965-ben egyetemi docenssé, majd 1974-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1996-tól professzor emeritus. A szokásos oktatási feladatok mellett az egymást követő tantervi reformok során belépő több tárgy tananyagának kidolgozása, írásban való összefoglalása – összesen 10 egyetemi jegyzet – hárult rá, mint például a geoelektromos kutatómódszerek, geofizikai adatfeldolgozás, bányászati geofizika. A kutatómunkában úttörő szerepe volt a földi elektromágneses tér hatékonyabb felhasználását jelentő magnetotellurika, majd a vele rokon, de mesterséges áramterű frekvencia-szondázások több változatának – felszíni mérés, bányabeli mérés, fúrás-felszíni mérés – hazai bevezetésében. Műszer-, és módszerfejlesztést végzett a villamos távvezetékek és rádió-állomások elektromágneses tere földtani alkalmazására. „Magnetotellurikus módszerfejlesztési vizsgálatok és alkalmazásuk a geofizikai kutatásban” c. kandidátusi értekezését 1964-ben, „A földalatti, váltóáramú, elektromos dipólus térerőssége sajátságainak bányageofizikai célú vizsgálata” c. MTA doktori értekezését 1990-ben védte meg. A tudományos utánpótlás biztosítására tématerületén több aspiráns és doktorandusz témavezetését, számos értekezés bírálatát vállalta. Munka-tanulmányúton volt két-két hónapra a Freibergi Egyetemen (1961), a Lomonoszov Egyetemen (1963), a Liverpooli Egyetemen (1968) és hat hónapra a Kairói Egyetemen (1965).

Vezetői feladatai a Bányamérnöki Kar dékánhelyettese (1971-74) és dékánjaként (1974-77 és 1978-84), majd a Geofizikai Tanszék tanszékvezetőjeként (1984-1991 voltak.

Szakmai közéleti tevékenység[szerkesztés]

  • MTA Geofizikai Tudományos Bizottság, tag 1985-től, elnök 1993-99.
  • MTA Közgyűlésének doktor-képviselője, tag 1994-2000.
  • Miskolci Akadémia Bizottság geo-munkabizottság, elnök 1980-84.
  • Tudományos Minősítő Bizottság, majd MTA Doktori Tanácsa Földtudományi

Szakbizottság, tag 1980-2000.

  • Magyar Akkreditációs Bizottság Földtudományi Szakbizottság, tag 1994-97.
  • OTKA Földtudományi Zsűri, tag 1993-96.
  • Központi Földtani Hivatal, majd Magyar Geológiai Szolgálat Tudományos Tanácsa,

tag 1992- 2006.

  • Magyar Geofizikusok Egyesülete Tudományos Bizottság, tag 1974-99.
  • Magyar Geofizikusok Alapítvány Kuratóriuma, tag 1990-99.
  • Geofizikai Közlemények Szerkesztő Bizottsága, tag 1965-98.

Elismerései[szerkesztés]

Válogatás szakirodalmi munkásságából[szerkesztés]

  • Takács E.: Eljárás tellurikus mérések adatainak feldolgozására a totális változások alapján (kínai nyelven). Diquiuwuli Kantan, 1960., 5. pp. 20–25.
  • Csókás J., Takács E.: Magnetotellurische Messungen auf der Grossen Ungarischen Tiefebene. Freiberger Forschungshefte 1965., C 174. pp 83–90.
  • Takács E.: Regisztrirujuscsij magnitometr dlja magnitotelluricseszkih izmerenij. Acta Techn. Acad. Sci. Hung. 1964., 47. 1-2. pp. 109–122.
  • Takács E.: Anomalous Conductivity of the Upper Crust in the NW Foreground of the Bakony Mountains. Acta Geod. Geoph. et Mont. Acad Sci. Hung. 1968., 3. 1-2. pp. 155–160.
  • Takács E.: Possibilities of Application of the Earth’s Electromagnetic Field Impedance in the Geological Mapping of Hungary. Publ. of the Techn. Univ. for Heavy Ind. 1969., 28.pp. 175–191.
  • Takács E.: The Role of the Vertical Pulsations of the Magnetic fields in Magnetotelluric Measurements. Acta Geod. Geoph. et Mont. Acad. Sci. Hung. 1971., 6. 1-2., pp. 99–110.
  • Takács E.: Magnetotelluric Fields above Two-Dimensional, Two-Layered Buried Structures of Monocline and Syncline Character. Acta Geod. Geoph. et Mont. Acad. Sci. Hung. 1973., 8. 1-2. pp. 229–233.
  • Takács E.: Geoelektromos kutatómódszerek I. és II.. Tankönyvkiadó Bp, 1979. (208 o.) és 1981.(271 o.)
  • Takács E., Egerszegi P.: Einige Experimente mit elektromagnetischen Verfahren bei der Klaerung tektonischer Probleme von Braunkohlenlagerstaetten. Freiberger Forschungshefte 1982., C 378. pp. 99–108.
  • Takács E.: In-Mine Frequency Sounding with a Buried Grounded Dipole Source. Geophysical Transactions 1988., 34. 4. pp. 343–359.
  • Takács E.: Comparison between Horizontal Magnetic and Vertical Electric Fields Due to a Vertical Electric Dipole Situated within a Coal Seam. Acta Geod. Geoph. et Mont. Acad. Sci. Hung. 1991., 26. 1-4. pp. 339–350,
  • Takács E., Hursán G.: A Nonconventional Geoelectric Method Using Electromagnetic Field Generated by Steel-Casing Excitation. Extended Abstracts of the papers presented by CEMI at 68. Annual SEG Meeting, New Orleans, 1998.
  • Takács E., Nagy Z., Ferenczy L.: Experiences Obtained with the First Use of the Frequency Sounding by Casing Pipe Excitation Method. Geosciences, Publ. of the Univ. of Miskolc 2001., Ser.A., Mining 59. pp. 153–190.
  • Takács E., Pethő G., Szabó I.: Comparative Investigations about the Applicability of Current Density Pseudosections in the Interpretation of 2D VLF Vertical Magnetic Anomalies, Acta Geod. Geoph. Hung. 2003., 42. 2. pp. 127–146.
  • Takács E., Pethő G.: Information-content of the Electric Bipole Source Frequency Sounding Curves in the Transition Zone. Acta Geod. Geoph. Hung. 2008., 43. 42. pp. 369–381.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Természettudományos és műszaki KI Kicsoda, 1986
  • Publications of the Univ. of Miskolc, Geosciences 1.,1997
  • Takács E.: Életutam a Bányamérnöki Kar és a geofizika szolgálatában. Életutak, szerkesztő Horn János, 2008. pp. 291–342.
  • Acta Geod. Geoph. Hung., 1999. 3.
  • Greger Biograph Ki Kicsoda, 2000.
  • Who’s Who in Europe, 2003., Greger Publishing
  • Takács Ernő publikációi (MEPA)