Tajnay család
Magyarországi nemesi család, amely a Bars vármegyei Tajnáról származik. Ott épült a család kastélya (1840), és ott található a család temetkezési kápolnája.
Története[szerkesztés]
A Bars-várbeli népből (várjobbágyok) voltak, akik – feltehetőleg már a 13. század előtt – kitelepültek Tajnába (később Nemes-Tajna, Nagy-Tajna településrész). A királyi vár birtokából földet kaptak. A család őseinek Ivánka fiait Lukát és Zohovot tartják (Okleveles említés: 1275). Tajna várjobbágyi birtokai kikerültek a várszervezetből, s a nemesi vármegye kialakulásával a Tajnán birtokos várjobbágyok kisnemesi jogállásba jutottak (Okleveles említés: I. Lajos donációs levele (1357?). Tajnay Orbán és Mihály valamint fiai birtokaikért pereskedtek a Garamszentbenedeki apátsággal (1467/1471;1493)). A „Tajnán illetékes nemesek” egyezséget kötöttek a Tajnay családnév kizárólagos használatára. (1519) – I. Ferdinánd, majd I. Miksa megerősítette a Tajnayakat birtokukban, nemességükben és címert adományozott a családnak (1564/1568/1569). Nyitra Alsó városában két családbelit említ az 1582-es püspöki urbárium adólajstroma.[1]
1611-ben Thainay Demeter tanúskodott Bakits Péter mellett, Révay Ferenc hűtlenségi perében felesége Forgách Zsuzsanna ellen.[2] A 17. században a kisnemesi családból házasságok, főúri családoknál familiaritási szolgálatok és iskolai tanulmányok következtében ifjabb Tajnay György, majd fia János egyre nagyobb vagyonnal rendelkezett, főnemesi kapcsolatokra tettek szert. 1748-ban, illetve 1776-ban kihalt Tajnay György és Tajnay János családi ága is. Nyitra vármegyében a Tajnai másképp Fornószegi családnevű és a család egyéb ágai éltek. A szakolcai ág a 18. század elején halt ki.[3]
A Bars vármegyébe visszatelepült Tajnay Pál utódai a 18. század új gazdasági helyzetében a folyamatosan gyarapodó birtokaikon korszerűbb gazdálkodást folytattak, nagybirtokossá lettek és kiemelkedtek a kisnemességből. A megyében köznemesi feladatokat láttak el, hivatalokat viseltek (szolgabíró, alispán, később főispán), a köznemességre jellemző életet éltek, politikai-közéleti szerepet vállaltak. A 18. és 19. század fordulóján Tajnay János és testvére Tajnay Antal megvásárolta a Torontál vármegyei tiszahegyes/szajáni földeket és ezzel a Tajnayak valóságos nagybirtokossá váltak. A tajnai-tiszahegyesi feudális latifundium a 19. századi Magyarország ismert és elismert gazdasága volt, a megnövekedett birtokra utalás a család előnevébe is bekerült: Tajnai és tiszahegyesi Tajnay.
Tajnai és tiszahegyesi Tajnay János fia, ifjabb Tajnay János Csongrád vármegye és Bars vármegye főispánja volt. Rövid ideig irányította a Maros alsó-szakaszának szabályozási munkálatait. Hirtelen halálával (1840) azonban fiágon kihalt a Tajnay családnak ezen ága és birtoka lánya Tajnay Ilona, Szklabinai és blathniczai báró Révay Simonnal történt házassága révén a Révay család birtokának része lett. A házassággal a Tajnay család a magyarországi arisztokrata családok közé került. Révay Simon és Tajnay Ilona fia gróf Révay Simon Tajnán, a család kastélyában élt, és a családja emlékezetében tartotta, ápolta a Tajnay ág történetét is. Ott született és nevelkedett három fia is (Révay István, Révay János, Révay József).
Jelentősebb tagjai[szerkesztés]
- Tajnay György (1598–?)
- Tajnay Pál (?–?)
- Tajnay András (1736–1804)
- Tajnay Antal (?–?)
- Tajnay János (?–1833)
- Tajnay János (1795–1840)
- Tajnay Ilona (1823–1912)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ ŠA Nitra, f. SMNB, C F1/A, No. 70, 93-95; Peter Keresteš 2021: Nobilitácie obyvateľov mesta Nitry v 16. a 17. storočí. Zborník FiF UK Historica LII, 63.
- ↑ Sörös Pongrác 1901: Forgách Ferencz a bíboros. Századok 1901, 718-719; Deák Farkas 1885: Forgách Zsuzsánna 1582-1632, 50. jegyzet
- ↑ Szakolcára Tajnay János mint királyi harmincados került. Fia László is ugyanezt a posztot töltötte be. Vö. Frederik Federmayer 2014: Kráľovskí úradníci a šľachta v pomoháčskom období. In: Drahošová, Viera (ed.): Skalica. Skalica, 876.
Források[szerkesztés]
- Keresteš, P. 2010: Lexikón erbov šľachty na Slovensku IV – Nitrianska stolica. Bratislava, 235-236.
- A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája – szerk.: Gudenus János József – I–V. kötet – Natura, Heraldika, Budapest, 1990–1999 – Az I., III., IV. kötetre: ISBN 963 234 3131
- Bálint Sándor: A szögedi nemzet. – A szegedi nagytáj népélete. Első rész – A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Szeged, 1974–1975/2 – ISBN 963-01-1005-9 – Hozzáférés ideje: 2010. november 7. 20:00
- Reizner János: Szeged története I–IV. – Szeged szab. kir. város közössége, Szeged, 1899–1900 – II. kötet: A XVIII. század végétől az 1879 évi árvízig – Hozzáférés ideje: 2010. november 7. 20:00
- Révay József: Kisnemesek Tajnán: Adatok egy felvidéki falu és egy társadalmi réteg történeti monográfiájához. – Magyar Egyetemista és Főiskolai Hallgatok Országos Szövetsége, Budapest, 1942 – In: Révay József: Mások megértéséről: esszék, tanulmányok; Kisnemesek Tajnán: Adatok egy felvidéki falu és egy társadalmi réteg történeti monográfiájához. – Vál. Filep Tamás Gusztáv; a bev. tanulmányt írta Perecz László – Ister, Budapest, 1999, 293 o. – ISBN 963-85953-1-0
- Nagy Iván 1865: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal XIV. Pest, 12-17.
Irodalom[szerkesztés]
- Justh Zsigmond: Fuimus – A pénz legendája és más kisregények – Unikornis Kiadó, Budapest, 2000, 353 o. – ISBN 963-427-405-6 – Hozzáférés ideje: 2010. november 7. 20:00
- Justh Zsigmond naplója és levelei – Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1977 794 o. – ISBN 963-15-0982-6 – Hozzáférés ideje: 2010. november 7. 20:00