Tacumi Josihiro

Tacumi Joshihiro (辰巳 ヨシヒロ; Hepburn-átírással: Yoshihiro Tatsumi) (Oszaka, 1935. június 10.) japán képregénykészítő, az elsősorban felnőtt olvasóknak szóló gekiga stílus létrehozója.

Pályafutása

Tacumi Joshihiro 15 évesen kezdett mangát rajzolni. Gimnazista korában bemutatták Tezuka Oszamunak, akit addigra már a „manga isteneként” tiszteltek. Kiderült, hogy alig negyedórára laknak egymástól, és onnantól Tacumi gyakran ugrott fel példaképéhez, akinek megmutatta legújabb munkáit. Az ő tanácsára kezdett el hosszabb képregényeket is készíteni, ellentétben az akkoriban szokásos, maximum nyolc oldalas történetekkel.

Ebben az időben a háború után elszegényedett Japánban papírhiány volt, a képregényeket kölcsönzőboltok számára készítettek, ahol a gyerekek óradíj fejében olvashatták a lapokat és köteteket. A mangák növekvő népszerűsége miatt a rajzolóknak egyre több munkát kellett vállalniuk, volt, hogy Tacumi egyetlen éjjel 50 oldalt rajzolt.

Tacumi azonban szeretett volna nem csak általános iskolásoknak szóló képregényeket készíteni, és ő volt az első, aki gyilkosságot ábrázolt japán képregényben. Amikor egyes szervezetek felemelték a szavukat, és cenzúráztatták a kölcsönzőkkel, Tacumi kitalálta a gekiga, azaz „drámai képek” kifejezést, annak a jelzésére, hogy az ő és barátai által készített képregényeket más kategóriába kéne sorolni a boltokban. Mire Tacumiék Tokióba költöztek, már teljes mozgalmat tudhattak maguk mögött, amelynek idővel saját magazinja is lett Garo címen.

Franciaországban az első japán szerzők között fedezték fel Tacumit, és ott a munkái folyamatosan jelentek meg az 1970-es évektől. Ugyancsak hosszabb ideje népszerű Spanyolországban is. Amerikába kicsit lassabban jutott el a híre, bár 1988-ben már megjelent ott is a Good-Bye című kötet. 2005-ben indult meg a kanadai Drawn & Quarterly gondozásában egy életműsorozata: minden kötet egy teljes év termését mutatja be, 1969-től kezdve.

A szakma elismerését jelzi, hogy 2005-ben az Angoulême-i nemzetközi képregényfesztivál, 2006-ban a San Diego-i Comic-Con International díszvendége volt.

Tacumi műveinek a központjában a japán kulturális identitás áll. Kiemelten foglalkozik a második világháború utáni helyzettel, amikor a japánok – különösen a japán férfiak – a birodalom bukásával elvesztették életük addig értelmét, és új kiutat kezdtek keresni egy gyorsan modernizálódó országban. Hősei gyakran impotensek, nem lelik örömüket sem otthon, sem munkájukban, s a növekvő stressz hatására kitörésük gyakran vezet tragikus következményekhez.

Válogatott munkái angol nyelven

• Good-Bye and other stories (Catalan Communications, 1988)
• The Push Man and other stories (Drawn and Quarterly, 2005)
• Abandon the Old in Tokyo (Drawn and Quarterly, 2006)
• Good-Bye (Drawn and Quarterly, 2008)

Munkái magyarul

• A távcső (in Papírmozi 1, 2007)
• Goodbye (in Papírmozi 2, 2007)
• Inferno (in Papírmozi 3, 2007)

Források

• Adrian Tomine: Q & A with Yoshihiro Tatsumi (in The Push Man and other stories)
• Adrian Tomine: Q & A with Yoshihiro Tatsumi (in Abandon the Old in Tokyo)
• Kötetünk szerzői (in Papírmozi 2, Képes Kiadó 2007)
• Tacumi a Lambiek.net-en (angolul)

Külső hivatkozások

• Az ARTE televízió interjúja Tacumival a 2005-ös Angoulême-i fesztivál alkalmából
• Video-interjú Tacumival Angoulême-i kitüntetése után
• Steve Duin: Yoshihiro Tatsumi's Good-Bye
• Az Abandon the Old in Tokyo oldala a Drawn & Quarterly honlapján