Tacumi Josihiro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tacumi Josihiro
Yoshihiro Tatsumi 2010.JPG
Született
1935. június 30. (79 éves)
Oszaka
Foglalkozása képregényrajzoló

Tacumi Joshihiro (辰巳 ヨシヒロHepburn-átírássalYoshihiro Tatsumi?) (Oszaka, 1935. június 10.) japán képregénykészítő, az elsősorban felnőtt olvasóknak szóló gekiga stílus létrehozója.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tacumi Joshihiro 15 évesen kezdett mangát rajzolni. Gimnazista korában bemutatták Tezuka Oszamunak, akit addigra már a „manga isteneként” tiszteltek. Kiderült, hogy alig negyedórára laknak egymástól, és onnantól Tacumi gyakran ugrott fel példaképéhez, akinek megmutatta legújabb munkáit. Az ő tanácsára kezdett el hosszabb képregényeket is készíteni, ellentétben az akkoriban szokásos, maximum nyolc oldalas történetekkel.

Ebben az időben a háború után elszegényedett Japánban papírhiány volt, a képregényeket kölcsönzőboltok számára készítettek, ahol a gyerekek óradíj fejében olvashatták a lapokat és köteteket. A mangák növekvő népszerűsége miatt a rajzolóknak egyre több munkát kellett vállalniuk, volt, hogy Tacumi egyetlen éjjel 50 oldalt rajzolt.

Tacumi azonban szeretett volna nem csak általános iskolásoknak szóló képregényeket készíteni, és ő volt az első, aki gyilkosságot ábrázolt japán képregényben. Amikor egyes szervezetek felemelték a szavukat, és cenzúráztatták a kölcsönzőkkel, Tacumi kitalálta a gekiga, azaz „drámai képek” kifejezést, annak a jelzésére, hogy az ő és barátai által készített képregényeket más kategóriába kéne sorolni a boltokban. Mire Tacumiék Tokióba költöztek, már teljes mozgalmat tudhattak maguk mögött, amelynek idővel saját magazinja is lett Garo címen.

Franciaországban az első japán szerzők között fedezték fel Tacumit, és ott a munkái folyamatosan jelentek meg az 1970-es évektől. Ugyancsak hosszabb ideje népszerű Spanyolországban is. Amerikába kicsit lassabban jutott el a híre, bár 1988-ban már megjelent ott is a Good-Bye című kötet. 2005-ben indult meg a kanadai Drawn & Quarterly gondozásában egy életműsorozata: minden kötet egy teljes év termését mutatja be, 1969-től kezdve.

A szakma elismerését jelzi, hogy 2005-ben az Angoulême-i nemzetközi képregényfesztivál, 2006-ban a San Diego-i Comic-Con International díszvendége volt.

Tacumi műveinek a központjában a japán kulturális identitás áll. Kiemelten foglalkozik a második világháború utáni helyzettel, amikor a japánok – különösen a japán férfiak – a birodalom bukásával elvesztették életük addig értelmét, és új kiutat kezdtek keresni egy gyorsan modernizálódó országban. Hősei gyakran impotensek, nem lelik örömüket sem otthon, sem munkájukban, s a növekvő stressz hatására kitörésük gyakran vezet tragikus következményekhez.

Válogatott munkái angol nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Good-Bye and other stories (Catalan Communications, 1988)
  • The Push Man and other stories (Drawn and Quarterly, 2005)
  • Abandon the Old in Tokyo (Drawn and Quarterly, 2006)
  • Good-Bye (Drawn and Quarterly, 2008)

Munkái magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adrian Tomine: Q & A with Yoshihiro Tatsumi (in The Push Man and other stories)
  • Adrian Tomine: Q & A with Yoshihiro Tatsumi (in Abandon the Old in Tokyo)
  • Kötetünk szerzői (in Papírmozi 2, Képes Kiadó 2007)
  • Tacumi a Lambiek.net-en (angolul)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]