Tabula recta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tabula recta

A kriptográfiában a tabula recta egy négyzet alakú tábla, amelyen a betűk minden egyes sorban ábécébe vannak rendezve, de minden sorban az eggyel feljebb levő sorhoz képest eggyel balra eltolódva. A fogalmát 1518-ban Johannes Trithemius vezette be.

Trithemius a tabula rectát egy polialfabetikus rejtjel meghatározásához használta, amely Leon Battista Alberti kódolólemezével volt egyenértékű. A tabula rectára gyakran hivatkoznak a számítógépek előtti kódoknál, köztük a Vigenère-kódnál vagy Blaise de Vigenère kevésbé ismert, ám sokkal erősebb autokulcs kódjánál. Minden olyan polialfabetikus kód, amely a Caesar-kódon alapszik, leírható a tabula recta segítségével.

A sifrírozáshoz meg kell keresni azt a sort, amelyben az első helyen a kódolandó betű áll, és az oszlopot a tetején a kulcs (a helyettesítő ábécé) első betűjével. A szóban forgó sor és oszlop metszi ki a rejtjelezett betűt.