Tabloid Junkie

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michael Jackson
Tabloid Junkie
dal a(z) HIStory: Past, Present and Future albumról
Megjelent 1995. december 2.
Felvételek 1995
Stílus dancepop, elektronikus, new jack swing
Hossz 4:32[1]
Kiadó Epic Records
Szerző Michael Jackson, Jimmy Jam, Terry Lewis
Producer Michael Jackson, Jimmy Jam és Terry Lewis

A Tabloid Junkie Michael Jackson amerikai énekes dala 1995-ben megjelent HIStory: Past, Present and Future című albumáról. A dal a kétlemezes album 2. lemezén szerepel, tizennégy másik új dallal együtt (az első lemez válogatásalbum Jackson 15 legsikeresebb számával). A pop-rock stílusú dal, mely nagyrészt arról szól, hogy a média mennyit foglalkozik Jackson magánéletével, nagyrészt pozitív kritikákat kapott. Ez az album hetedik dala, ami ezzel a témával foglalkozik.[2] Kislemezen nem jelent meg.

Háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1987-ben megjelent Leave Me Alone és a HIStory albumon szereplő They Don’t Care About Us, Scream és This Time Around dalokhoz hasonlóan a Tabloid Junkie is arról szól, az énekest mennyire dühítik az alaptalan pletykák, melyeket a bulvármédia terjesztett róla, főleg 1993-ban, mikor gyermekmolesztálással vádolták.[3] Jackson kapcsolata a sajtóval már az 1980-as évek második fele óta nem volt felhőtlen. 1986-ban egy bulvárlap azt állította, Jackson oxigénkamrában alszik, hogy lassabban öregedjen – a cikkhez készült képben Jackson üvegketrecben feküdt.[4] A valóságban az énekes egy kórháznak adományozott oxigénsátrat, innen eredt a pletyka. Jackson később egy Bubbles nevű csimpánzot vett háziállatnak, a média ezt úgy értelmezte, mint újabb jelét annak, hogy az énekes távolodik a valóságtól.[5]

Egy újabb szóbeszéd szerint Jackson meg akarta vásárolni a genetikai betegsége miatt Elefántemberként elhíresült Joseph Merrick csontjait. Jackson ezt is cáfolta.[4][5][6] A pletykák következtében született a Jackson által gyűlölt „Wacko Jacko” (kb. 'őrült Jacko') becenév. Jackson felhagyott azzal, hogy valótlan történeteket szivárogtasson ki a sajtónak, ezért a sajtó elkezdett magától újakat kitalálni.[7] A Leave Me Alone című dalhoz 1989-ben megjelent videoklipjében Jackson erősen kritizálta a sajtót, aminek úgy érezte, áldozatul esett.[8] A klipben újságok láthatóak bizarr szalagcímekkel, Jackson az Elefántember csontjaival táncol, és az orrát egy sebészkés kergeti.[8]

1993 augusztusában Jackson és a sajtó kapcsolata elérte a mélypontot. Az énekest egy Jordan Chandler nevű gyermek szexuális molesztálásával vádolták, és a média nagy érdeklődéssel követte a nyomozás eseményeit. Az újságok gyakran szenzációhajhász, valótlanságot állító szalagcímekkel keltették fel a figyelmet,[9] rendőrségtől kiszivárogtatott információkat vásároltak pénzért,[10] és az objektivitás minimálisan sem volt jellemző rájuk,[11] főcímeik gyakorlatilag tényként kezelték Jackson bűnösségét.[11] „El kell hogy mondjam, nagyon elkeserít, ahogy a borzalmas média kezeli az ügyet. Minden lehetőséget megragadtak arra, hogy darabjaira szedjék és manipulálják a vádakat, hogy a nekik tetsző következtetést vonhassák le belőle.” – nyilatkozta egy alkalommal Jackson.[12] Jackson a stressz miatt nyugtatókon és altatókon élt.[13] A média akkor sem enyhült meg irányában, amikor szanatóriumba kellett vonulnia.[14]

A dal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tabloid Junkie pop—funk dal, hasonlít a new jack swing stílushoz. Jackson gyors tempóban énekel,[15] egyes kritikusai szerint nem is énekel, hanem hörög.[16] A szöveg könyörgés a közönséghez, hogy ne higgyenek el mindent. „Az, hogy a magazinban olvasod vagy a tévéképernyőn látod, nem jelenti, hogy igaz”.[16] Jackson kritizálja az újságírókat („a tolladdal embereket kínozol”), leírja, mekkora hatással volt rá a média, és hogy a riporterek mennyire igyekeztek negatív színben feltüntetni őt, hogy félrevezessék az embereket.[17] A dal Gb dúrban íródott, négynegyedes ütemben.[17] Erős dobritmus és beatbox jellemzi.[3] Jackson hangterjedelme Cb4 és Bb7 közötti.[17] A dal tempója 111 beats per minute.[17]

Fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tabloid Junkie nagyrészt kedvező kritikákat kapott. James Hunter, a Rolling Stone munkatársa szerint a Tabloid Junkie és a hasonló témájú Scream „két merész Jam és Lewis-dal”, ami „nagyon jól működik”, és „Jackson simulékony hangját hatalmas funk-rock konstrukció veszi körül”.[15] Robert Christgau film- és zenekritikus szerint a Tabloid Junkie az egyik kiemelkedő dal az albumon.[18] Jim Farber a New York Daily Newstől megjegyezte, hogy a Tabloid Junkie „virtuális szatírája” a dobritmusban hangsőlyos dalstílusnak, melyet Jam és Lewis az 1980-as években kidolgozott.[3]

David Browne az Entertainment Weeklytől úgy vélte, hogy az album dalai közül a Tabloid Junkie a legtranszcendensebb, és refrénje – „Az, hogy a magazinban olvasod vagy a tévéképernyőn látod, nem jelenti, hogy igaz” – Jackson „legmegragadóbb, legeltökéltebb refrénje évek óta”.[16] Bár Browne általánosságban dicsérte a dalt, megjegyezte, hogy túl sok benne a fiktív tévéadásokból átvett részlet, és Jackson olyan feszülten énekel, hogy szinte már hörög, ami miatt a szöveg alig érthető. „Nagy lehetőséget kapott és eldobta – már nem először.”[16] Deepika Reedy, a The Daily Collegian újságírója szerint a dalban van egyfajta nyerseség, amit Jackson nem közelített meg a Billie Jean óta.[19] Patrick Macdonald a The Seattle Timestől megjegyezte, hogy bár a Tabloid Junkie támadás a Jacksont érintő szenzációhajhász szalagcímek ellen, a vad történetek legtöbbjét maga Jackson kezdte terjeszteni.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Michael Jackson - Tabloid Junkie (Chanson). LesCharts.com. Hung Medien. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  2. ^ a b Patrick Macdonald: `History' Lesson: Jackson's Living On Past Glories. Community.SeattleTimes.nwsource.com. The Seattle Times Company, 1995. június 21. (Hozzáférés: 0201. január 26.)
  3. ^ a b c Jim Farber: Michael's 'His'-sy Fit Singers Big New Collection Is Little More Than Whiny Jackson Jive About His Perceived Mistreatment. NYDailyNews.com. Mortimer Zuckerman, 1995. június 19. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  4. ^ a b Ken Tucker: Beyond the Pale. EW.com. Time Warner Inc, 2009. június 25. (Hozzáférés: 2010. január 27.)
  5. ^ a b Music's misunderstood superstar. News.BBC.co.uk. BBC Online, 2005. június 13. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  6. Taraborrelli, p. 355–361
  7. Taraborrelli, p. 370–373
  8. ^ a b Taraborrelli, p. 413
  9. Campbell (1995), p. 42–45
  10. Campbell (1995), p. 77–80
  11. ^ a b Taraborrelli, p. 500–507
  12. Michael Jackson speaks: 'I am totally innocent of any wrongdoing.'. Jet.com. Johnson Publishing Company, 1994. január 10. [2012. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  13. Taraborrelli, p. 518–520
  14. Campbell (1995), p. 104–106
  15. ^ a b James Hunter: Album Reviews. RollingStone.com. Wenner Media LLC, 1995. augusztus 10. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  16. ^ a b c d David Browne: Music Review: HIStory: Past, Present, and Future Book I. EW.com. Time Warner Inc, 1995. június 23. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  17. ^ a b c d Tabloid Junkie - Michael Jackson Digital Sheet Music (Digital Download). MusicNotes.com. Alfred Publishing Co. Inc. (Hozzáférés: 2010. február 12.)
  18. Robert Christgau: HIStory: Past, Present and Future Book 1. RobertChristgau.com. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  19. Deepika Reedy: Jackson's latest lives up to his character. Collegian.psu.edu. Collegian Inc, 1995. június 23. (Hozzáférés: 2010. január 26.)