Tabán (település)
Tabán egykor önálló település, majd az egykori Buda városrésze volt, ma Budapest I. kerülete városrésze, nagyrészt közpark.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Tabán név alatt ma a budai Várhegy, a Gellért-hegy és a Naphegy közé ékelődő völgyet szokás érteni. Valójában ehhez a városrészhez tartoznak a Gellért-hegy északi lejtőjének utcái és a Nap-hegy déli része is. Nyugat felől a Déli vasút pályája, északon a Víziváros, ill. a Krisztinaváros, valamint a közéjük ékelődő Várhegy, keletről a Duna határolja. (Eredetileg a Tabán külterülete volt az egész mai Lágymányos is.)
Fontosabb közterületei [szerkesztés]
A Kereszt tér volt a régi Tabán közepe. A Fehér Sas téren állt évszázadokig a pellengér. Az alsó perem magasságában volt a széles deszka-állvány, oda kötötték ki kalodába a bűnösöket, közszemlére kitéve őket, s a kőoszlopra akasztották ki a cédulát, amelyen mindenki olvashatta, hogy milyen bűnt követett el a kipellengérezett. - Ezt mondja a legenda. A valóságban a képen (lásd jobbra alább) egy olajlámpás tartóoszlopa látható.
Története [szerkesztés]
A védett völgy, a napsütötte hegyoldalak, a Gellért-hegy lábánál fakadó hévizek, s nem utolsósorban a Duna közelsége már a neolitikum emberét is idevonzották, emlékeiket régészeti ásatások tárták fel. A kora vaskorban (Kr. e. III–I. század) lakóhelyül választották a kelta eraviszkuszok, majd birtokba vették a rómaiak, akik a 4. században, I. Valentinianus császár idején őrtornyot emeltek az itt levő fontos révátkelőhely védelmére, szemben a túlparti Contra-Aquincummal.
A városnegyed ma is használt neve a török eredetű Débágháne/Tabakhane szóból származik, jelentése: Tímár-telep. Arra utal, hogy egykor cserzővargák, tímárok műhelyei voltak itt. Ez változott később Tabahonra, majd rövidült-magyarosodott Tabánra. A név sok más hazai településen is használatban volt és fennmaradt, pl. Pécsett, Szegeden, Szolnokon.
A honfoglalás után elődeink Kis-Pest nevű települése jött létre a továbbra is fontos révátkelőnél. A tatárjárásig virágzó falu neve többször is változott, Szent Gellért város, Kelenföld, s az itt fakadó meleg vízű források után Alhévíz néven is jegyzik a középkori írásos emlékek. A tatárjáráskor elpusztult település IV. Béla várhegyi építkezéseitől kezdve megújult, ám kívül rekedve a várfalakon Buda elővárosa lett. Mátyás király uralkodása alatt fedett folyosóval kötötték össze a palotát a Gellérthegy lábánál fakadó hőforrásokkal.
A török hódoltság alatt az őslakosság egy része elmenekült, a település azonban fejlődött: a hódítók fürdőket építettek a melegvíz-forrásokra, s dzsámikat emeltek. A 17. század végén a meggyérült magyar lakosság mellé a dunaparthoz közeli területre németek, az Ördög-árok partjára és a Naphegy keleti lejtőjére az 1690. évi "Nagy szerb vándorlást" követően nagyobb számban szerbek települtek. Róluk kapta a városrész a Rácváros elnevezést; hajdani ittlétükre ma a Rác fürdő és egy kőkereszt utal.
A 18. századra egymáshoz ragasztott, zsinfelyfedésű, szegényes vályogházakkal szegélyezett, szabálytalan, girbe-gurba utcácskák alakultak ki. Lakóik a több évszázados hagyományokra visszatekintő szőlőműveléssel foglalkoztak, de jelentős számú iparosnak, kereskedőnek is otthont adott a rendezetlen és nagyon sűrűn beépített negyed. A Tabánt 1810-ben tűzvész pusztította, s nem kímélték az Ördög-árok árvizei sem. 1821-ben ezer házat írtak itt össze.
1849-ben, amikor megnyílt a Széchenyi lánchíd, elvesztette révátkelőhelyként szerzett sok évszázados jelentőségét. Csatornázatlan utcái, az 1880-as évek filoxérajárványai, amik a környék szőlőit pusztították, majd a budai városrendezési munkálatok: a budai körút és az Erzsébet híd építése érlelték meg lebontásának tervét. A századfordulóra szórakozóhelyekkel, vendéglőkkel, borozókkal teli romantikus negyeddé vált. A budapesti „Montmartre”-ként is emlegetett Tabán írók, költők, művészek kedvelt helye lett. Megmentéséért a kor irodalmi életének jeles személyiségei (pl. Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenő) szólaltak fel, festők ragadtak ecsetet (a legszebbek Zórád Ernő akvarelljei). Sokan fényképfelvételeken is megörökítették a halálra ítélt városrészt.
Szerepe a szerb irodalomban [szerkesztés]
A Tabán a szerb irodalom számára is nagy jelentőséggel bír. A korábbi betelepülések hatására a környék jelentékeny méretű szerb közösség otthonává lett. A közkedvelt Arany Szarvas-ház a XIX. század első felében Buda város főjegyzője, a köztiszteletnek örvendő jogász, Sima Ignjatović birtokában volt. Ekkoriban a fogadó a szerb írók-költők találkozóhelyévé, irodalmi szalonjává vált (Vuk Stefanović Karadžić, Jovan Pačić, Sima Milutinović Sarajlija, Milovan Vidaković).
A városrész vége [szerkesztés]
1933–36-ban bontották le a Tabán házait, s csak néhány épületet kímélt meg a „városrendezési láz”. Az ide tervezett új városrész azonban soha nem épült fel. A Monarchia legszebb szerb ortodox templomát, a tabáni Szent Demeter templomot a II. világháborúban találat érte, tetőzete beszakadt, 1949-ben az egyébként viszonylag épségben maradt épületet Sztálin 70. születésnapjára lebontották. Mára csak a török kori kupolacsarnokot is őrző Rudas és Rác fürdő, az Arany Szarvas-ház, a tabáni Alexandriai Szent Katalin-plébániatemplom, mellette, az Apród utcában a Virág Benedek-ház és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum épülete, a Döbrentei utcában három, az Attila úton és a Czakó utcában egy-egy műemlék ház maradt ránk az egykori, legendásan romantikus hangulatú Tabánból. Jelentős része zöldterület, pihenőpark, amely popzenei fesztiváloknak is helyet ad. A területet északról lezáró, Duna-parti Ybl Miklós teret híres építészünk, Ybl Miklós alakította ki a 19. század végén. A meglevő tárgyi, írásos és képi emlékeket a Tabáni Helytörténeti Gyűjtemény és Dokumentációs Központ gyűjti, őrzi és mutatja be.
1945–58 között a lerombolt tabáni iskola helyett a Krisztina Téri Iskolába jártak a naphegyi gyerekek. 1958 augusztusában készült el az egykori tabáni iskola közvetlen közelében a Lisznyai utcai iskola a Naphegyen.
Az 1960-as években parkosították a Tabán területét. Azóta alaposan benőtték a fák, hajléktalanok tanyahelyévé vált. A Rác-fürdővel szemben lévő, egykor sétautakkal sugarasan osztott, virágokkal beültetett, szépen gondozott parkrész sokáig rendkívül elhanyagolt volt, az idők során azonban jórészt rendezték.
-
Az Albekker korcsma bejárata
-
A Tabán egyik legmagasabban fekvő utcájának esti képe (1928)
-
Téli esti kép a Tabánról (1928)
-
Tabáni háztetők este (1928)
-
Tél esti utcarészlet (1928)
-
Holdvilág utca (1926)
Források [szerkesztés]
- Budapest. 3., bőv. és átdolg. kiadás. Panoráma, Budapest, 1973
- Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 476–477. o. ISBN 963-05-6411-4
- Budapest teljes utcanévlexikona (Dinasztia Kiadó - Gemini Kiadó, Budapest, 1998) ISBN 963 657 176 7
- Bölcsics Márta - Csordás Lajos: Budapesti Krúdy-kalauz. Helikon, Budapest, 2002
- Saly Noémi: Köpölyözést, érvágást, piócát tessék!, Népszabadság,
- Saly Noémi: Kiskocsma, kispörkölt, kiskorsó sör, Népszabadság,
- Saly Noémi: A Virág Benedek ház. /Tabáni füzetek 1./ Tabán Társaság, Budapest, 2004, 50 p. Bodor Imrével.
- Somorjai Ferenc: Budapest. Budapest, Panoráma, 1996. ill. pp. 338; ISBN 9632437667
- Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára. Kolozsváry Sándor rajzaival. Budapest : Officina Nova, 1991. pp. 30. ill. ISBN 9637836306; (első kiad. 1935)
- Tersánszky Józsi Jenő: Lebontják a Tabánt. Nyugat, 1935. 11. szám
- Vecsey András: Tabán egykor és ma (C+S Bt., Budapest, 2006) ISBN 9632178572
- Vidor Miklós: Margitsziget, Tabán, gyerekkor. Új Ember, 2001. LVII. évf. 47. sz.
- Vujicsics Sztoján: Szerbek Pest-Budán (Budapest, 1997)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Tabán térképes képarchívuma a Tabán Emlékkiállítás és Dokumentációs Központ honlapján
