TT81
| TT81 | |||||
| Ineni temetkezési helye | |||||
 | |||||
| A sír egyik festménye | |||||
| Elhelyezkedés | Sejh Abd el-Kurna | ||||
| Díszítés | falfestmények | ||||
| Alaprajz |  | ||||
| |||||
| Térkép | |||||
 Théba
Pozíció Egyiptom térképén
| |||||
 é. sz. 25° 43′ 56″, k. h. 32° 36′ 29″ | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz TT81 témájú médiaállományokat. | |||||
A TT81 (Theban Tomb 81) a thébai nekropoliszban, a mai Seih Abd al-Kurna nevű temetőrészben elhelyezkedő sír. A Középbirodalom korában építették, de csak a XVIII. dinasztia idején fejeztette be Ineni, akinek végül a nyughelyévé lett. Körülötte, 100–150 méteres távolságban hasonló újbirodalmi sírok találhatók, mint Rehmiré vezír (TT100), Szennofer polgármester (TT96) és Szennoferi pecséthordozó (TT99) sírjai. Alig 150 méterre van Ramosze sírjától északra (TT55).
Tulajdonosa[szerkesztés]
Az eredeti építtető ismeretlen. Ineni a XVIII. dinasztia elején Uaszet (Théba) városának magas rangú tisztviselője volt, többek közt a város polgármestere, királyi főépítész és Ámon magtárainak felügyelője. Nagy volumenű királyi építkezések vezetése köthető a nevéhez, így kétségkívül gazdag ember volt.
A sír[szerkesztés]
A sír a XI. dinasztia első felének sírtípusa, a szaffsír. Eredetileg II. Montuhotep uralkodása idején készülhetett, mivel az ő halotti komplexuma az első olyan uralkodósír a korban, amelyet nem at-Tarifban, hanem Seih Abd al-Kurna völgyében építettek. Montuhotep a szaff továbbfejlesztett változatában temetkezett, de a körülötte elhelyezkedő sírok hagyományos felépítésűek.
Az építmény tájolása északnyugati, éppúgy nem törődtek az égtájakkal, mint a szomszéd síroknál. A hely kiválasztása nyilván a terep adottságainak felelt meg. A félkész sírt Ineni fél évezreddel később úgy fejezte be, mintha középbirodalmi lenne. Megmaradt az udvar–oszlopsor–sírkamra tagolás. A nagy méretű, körülbelül 20×20 méteres udvarról egy oszlopsor közelíthető meg, amely hat, négyszögletes keresztmetszetű, szálkőből faragott oszlopból és a két végén egy-egy féloszlopból áll. A húsz méter hosszú oszlopsor a sziklába vágott előtér tetejét tartotta, amely 2,6 méter széles. Ma az oszlopközöket már befalazták, mert jobb oldali része beomlott. Ma csak a bal első oszlop és a kezdő féloszlop közti nyílás átjárható. A sorkezdő féloszlopok mögött, az előtér mindkét rövid oldalán egy-egy életrajzi sztélét helyeztek el. A belső homlokzat közepéről nyílik a sírkamrához vezető, széles folyosó.
A díszítés már az oszlopsor hátoldalán megkezdődik. Minden oszlopon kép van. A folyosó és kamra falait életképek és életrajzi feliratok díszítették. A felnyított sírban már a 20. század legelejére szinte teljesen elpusztultak a feliratok, amelyek ma csak a 19. századi másolatokból ismertek. Az egyik oszlop képe is teljesen lemállott. A sírkamra hátsó falánál négy darab, életnagyságúnál nagyobb – 240–244 cm magas – szobor áll. A szobrok Thuaut (Ineni felesége), Inenit, Ineni apját (az idősebb Inenit), és Aahhotepet (Ineni húga) ábrázolják.
Források[szerkesztés]
