TRIAC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
3. ábra: Triac kapcsolási rajza
TRIACok


A TRIAC (TRIode for Alternating Current) egy ötrétegű félvezető áramköri elem, amely modellezhető két egymással antiparallel kapcsolt tirisztorral. Váltakozó áramon nagy teljesítményű fogyasztó be- és kikapcsolására használják. A szinuszos jel nullátmenetekor (áramfolyástól mentes pillanat) kikapcsol, így minden periodusban eldönthető, hogy bekapcsoljon vagy sem. A szinusz periódusa közben nincs mód a kikapcsolására. Ha erre mégis igény mutatkozna, IGBT-t célszerű alkalmazni.

További érdekessége, hogy ha nem a szinuszjel elején lesz „begyújtva”, hanem a színusz közben valahol, ezzel a módszerrel teljesítményszabályozó vagy lágyindító készíthető vele.

Előnye: minimális disszipációval lehet számolni az alkalmazása során, hiszen vagy szakadás állapotában van, vagy teljesen bekapcsolt állapotában, amikor a nagy átfolyó áram mellett is csak 1,5 V körüli feszültség esik rajta a gyakorlatban. Így csak kismértékű hűtést igényel, jó hatásfokú félvezető alapú kapcsolóelem.

Felépítése és működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2. ábra: TRIAC félvezető konstrukció

A triac áram-feszültség jelleggörbéi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A triac alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kovács Csongor: Elektronika, General Press Kiadó, Budapest, 2000.
  • Kovács Csongor: Elektronikus áramkörök, General Press Kiadó, Budapest.