Tűzgyorsaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tűzgyorsaság a lőfegyverek egyik jellemzője, az időegység alatt kiváltott lövések száma.

Mértékegysége: lövés/perc, de nagy tűzeszközöknél, például az elöltöltős óriáságyúknál volt rá példa, hogy az óránként vagy naponta leadható lövések számát adták meg.

Elméleti tűzgyorsaság[szerkesztés]

Ismétlő és automata fegyvereknél használatos elméleti adat, azt adja meg, hogy a fegyver folyamatos működtetésével hány lövést lehetne egy perc alatt leadni, ha a lőszerellátás folyamatos lenne, tehát ha a tárból nem fogyna ki a lőszer. Csak a zár és az elsütőszerkezet működési sebességétől függ.

Gyakorlati tűzgyorsaság[szerkesztés]

A fegyverből egy perc alatt ténylegesen leadható lövések száma, tapasztalati úton határozzák meg. Ilyenkor nem csak a tüzelés történik, hanem szükség esetén a fegyver ürítése és töltése vagy tárcsere, tüzelési testhelyzet felvétele, és a fegyver újbóli tűzkésszé tétele is benne van az időben.

Tartós tűzgyorsaság[szerkesztés]

Az a tüzelési ütem, amit a fegyver, folyamatos használat közben, meghibásodás, túlmelegedés, vagy jelentős lőszabatosság-romlás nélkül elvisel.

A PKM géppuska esetében az elméleti tűzgyorsaság ugyan 650 lövés/perc de ezt kihasználni lehetetlen, mert a rakaszba maximum 250 lőszer fér, így azt kb 25 másodperces folyamatos tüzelés után le kell cserélni, a hevedert újra befűzni, tölteni, stb. Ráadásul 500 lövés után a csövet is ki kell cserélni (tartozék), mert folyamatos lövéskor túlmelegszik.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rate of fire című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.