Turós Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Túrós Emil szócikkből átirányítva)

Turós Emil (Budapest, 1906. február 4. — Budapest, 1991. december 22.) mesterszakács, szakíró.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei, Turós Lukács és Leicht Matild erdélyi származásúak voltak, ezért 1922-ben a trianoni előírások miatt az egész család visszatelepült Kolozsvárra. Édesapja akaratából másfél évig lakatosinasnak kellett lennie, amihez semmi kedve nem volt. Ezért megszökött.

A rendőrség azzal vitte vissza a szülői házhoz, hogy ha továbbra is kényszerítik a gyereket a neki nem tetsző pályára, úgy a szülőket felelősségre fogják vonni. Szerencsére ezek után már engedélyezték, hogy a kolozsvári New York Szállóba beálljon szakácstanulónak.

Mestere, Forrai József, kinek már édesapja is urasági szakács volt a Bethlen és Teleky családnál.

Forrai József mellette tanult, majd a grófok segítségével a bécsi Jockey Club-ban folytatta tanulmányait. Ezt a szellemet adta át Turós Emilnek, és a szintén kuktáskodó öccsének, Turós Lukácsnak. Emil 1925-ben szabadult a kolozsvári New Yorkban, majd Bukarestben dolgozott. Itt azonban rövidesen besorozták a román hadseregbe. Ekkor egy teljes havi fizetése árán szerzett egy útlevelet, és Budapestre jött, ahová később öccse is követte.

Pályája ezután már töretlen. 1928-tól neves budapesti szállodákban, szanatóriumokban, vendéglátóhelyeken tevékenykedett. Park és Liget szanatórium Rt., Svábhegyi szanatórium, Royal Szálló étterme, Zsigmond László étterme, Városházi étkező és Diétás étterem.

1937. április 26-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Földi Borbálával, Földi Miklós és Paulen Gizella lányával.[1]

1935-től a Bristol Hotel konyhafőnöke, 1941-től az Elzett Rt.-nél vezető szakács. 1942-ben az Elysée kávéházban, 1943 és 1951 között a Budapesti Vendéglátó Vállalatnál, 1952-ben a V. kerületi Vendéglátó Vállalatnál konyhafőnök. Ezután 1954-ig a Minisztertanács balatonőszödi üdülőjének konyháját vezette. Még ugyanebben az évben májustól szeptemberig a Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumban tanfolyami előadó. 1954 és 1962 között a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője.

Közben sokat dolgozott külföldön is: Borszékfürdőn, Szováta fürdőn, 1952-ben a Lipcsei Vásár magyar éttermében konyhafőnökösödött, 1957-ben pedig Párizsban a Nemzetek Éttermében. 1958-ban 8 hónapig dolgozott a brüsszeli világkiállítás magyar éttermének konyhafőnök helyetteseként Venesz József mellett. Több ízben volt a magyar delegáció vezetője Frankfurt am Mainban a Nemzetközi szakácskiállításokon, Angliában a Torquay-i Gasztronómiai Fesztiválon és 1966-ban a floridai Miamiban rendezett: "Főszakácsok a dobogón" versenyen. Minden alkalommal, aranyéremmel tértek haza.

Temérdek elfoglaltsága mellett maradt még ideje a szakmát továbbadni a következő nemzedéknek, mint szakoktató. Számtalan tanuló nőtt fel a keze alatt.

1964-től 1968-ig a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főosztályának kísérleti konyháját szervezte és irányította, egészen nyugdíjba vonulásáig. Számos olyan korszerű ételt itt "állítottak elő" először, melyek ma már nélkülözhetetlenek a háztartásokban s a nagyüzemi konyhákban egyaránt. Többek között gyorsfagyasztott élelmiszerekkel végeztek sorozatos próbafőzéseket, de kísérleteztek különböző porított levesek gyártásával is.

A Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének alapító tagjai közé tartozott, annak alelnöke, majd örökös tiszteletbeli alelnökévé lett.

Turós Emil szorgalmas önképzéssel kulturált, nagynevű mesterévé vált a gasztronómiának. Magas fokon sajátította el a francia nyelvet s a francia konyhaművészetet is. Tudatos szakember volt, aki nemcsak a gyakorlat erejével, de a toll fegyverével is harcolt a "fehér sapka becsületéért". A nemzetközileg is elismert szakíró könyveit idegen nyelvekre is lefordították. Önálló szakirodalmi munkássága mellett számos könyv megírásában társszerzőként vett részt.

A Vendéglátás (folyóirat) című szakfolyóiratban megalapításától, mint egy 20 évig rendszeresen írt cikksorozatokat is. (Ételek tejtermékekből, Kímélő ételek, Régi ételek - új ízek) Publikációival is jelentősen hozzájárult étkezési szokásaink, kultúránk megújításához. A Vendéglátás című szaklapnak rendszeres és megbecsült cikkírója volt. A magyar mesterszakács nők nemzedékeit tanította sütni-főzni oly módon is, hogy szakácskönyveket és tankönyveket írt, vagy társszerzőként működött közre létrejöttükben.

A szakmában eltöltött csaknem hat évtized alatt sok ötlettel szolgálta a magyar vendéglátást.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(a felsorolás nem teljes...)

  • Gyorsételek szakácskönyve
  • Tejtermékek az étlapon
  • A mai nő szakács könyve (Tréfás Sándorral)
  • Vendéglátóipari konyhatechnológia (1956.)
  • Egységes vendéglátó receptkönyv és konyhatechnológia (Venesz Józseffel, Novorg Kiadó, Budapest, 1961, 1964, 1988.)
  • Vendéglátóipari technológia (Schulhof Géza és Túrós Lukáccsal közösen, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1964.)
  • Sütés főzés 1967.
  • Zöldségfélék, saláták, gyümölcsételek (Minerva, Budapest, 1967.)
  • Ételek, ízek, fűszerek (1970. A/5 méretben 33 oldal)
  • Vad-Hal Szakácskönyve (Venesz Józseffel, Corvina Kiadó - 1972. Budapest: szlovák nyelven is - 251 s. - 251 p.)
  • A szakácsmesterség kézikönyve (Venesz Józseffel, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976, 1980.)
  • Nagy salátakönyv (1989, 205 recept)
  • Új szakácskönyv (Totem Könyvkiadó, Budapest, 1992.)
  • A legízletesebb receptjeim (Merényi Kiadó 1995.)
  • A mi szakácskönyvünk (Turós Lukáccsal, Anno Kiadó, Budapest, 1996, 1998. ISBN 963-85485-8-4)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. polgári házassági akv. 474/1937. folyószáma alatt.