Történeti földtan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A történeti földtan a geológia tudományága, amely a Föld fejlődéstörténetével foglalkozik. A földtörténet összetett tudományág. Célja, hogy általános geológiai, paleontológiai (őslénytani), ásvány- és kőzettani, geokémiai, geofizikai, geomorfológiai, éghajlattani ismeretekre építkezve rekonstruálja térben és időben a földtörténeti korok (ős)földrajzi környezetét és a földtörténet eseményláncolatát.[1]
A történeti földtani ismeretek birtokában a ma zajló, nem emberi léptékű folyamatok is (pl. éghajlatváltozás, hegységképződés, tengerszint emelkedése és süllyedése, stb.) jobban megérthetők, illetve olyan jelenségeket is megérthetünk, amelyek ma nem (pl. a Föld kisebb tengelyferdesége), vagy ma már nem figyelhetők meg (pl. oxigénszegény légkör hatása, a Föld gyorsabb tengely körüli forgása).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Báldi Tamás 1978: A történeti földtan alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest.