Törpemaréna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Törpemaréna
Coregonus albula (Pieni).jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Marénaformák (Coregoninae)
Nem: Coregonus
Faj: C. albula
Tudományos név
Coregonus albula
(Linné, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Törpemaréna témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpemaréna témájú kategóriát.

A törpemaréna (Coregonus albula) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törpemaréna élőhelye Észak-Európa országai Svédország, Finnország, Dél-Norvégia, a Balti-tenger vidéke egészen Észak-Oroszországig. Betelepítés útján került a Waginger-tóba (Bajorország), Franciaországba és Dél-Oroszországba. Magyarországon alkalmi vendég a Dunában. Több alkalommal kísérleteztek magyarországi telepítésével 1955-ben és 1958-ban a Balatonba helyeztek ki zsenge ivadékot, de a faj nem tudott alkalmazkodni a sekély és erősen felmelegedő vízhez. Utoljára 1972.-ben a Duna felső szakaszán sikerült két példányát azonosítani.[1]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Coregonus albula albula
  • Coregonus albula vodlosericus

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja: A teste megnyúlt, oldalról erősen lapított. Kúp alakú feje viszonylag apró a testéhez viszonyítva. Az orra hegyes, szájnyílása kicsi, és felső állású. Szűk szájnyílása csak a szem elülső szegélyéig ér, rézsút felfelé irányul. Alsó állkapcsa kissé előrenyúlik. Szemei nagyok, körülbelül olyan hosszúak, mint az orra. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké és oldalvonala teljes. A hátúszó 11-13, anális úszója 13-17 úszósugár merevíti és a mélyen kimetszett farokúszó között zsírúszó van. Az első kopoltyúíven 36-52 hosszú, sűrűn elhelyezkedő kopoltyútüske van.

Színezete: Háta sötét, kékesen vagy zöldesen csillogó, oldala és hasoldala ezüstsen fehér. Úszói sötéten szegettek szürke színűek.

Mérete: Testhossza 15-30 centiméter, a leghosszabb példányok a (Ladoga-tó)ban élnek, ezek elérik a 45 centiméteres hosszúságot is.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törpemaréna a tavakban csapathalként a nyílt vízben él, a sekélyebb parti részek homok- vagy kavicspadjait csak íváskor keresi fel. A Balti-tengerben vándorhal. Tápláléka planktonrákok (vízibolhák, kandicsrákok stb.).

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szeptember és december közötti ívási időben a folyókba úszik fel. Ikrái (a nőstény nagyságától függően 3000-14000) a fenéken homokos aljzaton tapadnak meg. A kelési idő 100-150 nap 6-7 fokos vízhőmérsékletnél. A fiatalok nagyon gyorsan nőnek, és már 2. életévük végén ivarérettek.

Horgászata és felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védett és ritka állat, azonban Finnországban korlátok között, de engedélyezett a horgászata. Az áramlatban felfelé törekvő halat speciális merítőhálóval fogják a finn horgászok kihasználva azt a tulajdonságát, hogy időnként megpihen a folyómeder mélyedéseiben.[2] Az ország belső területein horgásszák és a finn konyha ínyenc falatjait adja. .[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 61. Törpe maréna – Coregonus albula (Linnaeus, 1758). Tankönyvtár.hu. Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, 2006. október 24. (Hozzáférés: 2007. május 20.)
  2. Kukkolaforsen A maréna merítős horgászata. (Hozzáférés: 2009. november 1.)
  3. A finn konyha: A hal (kala). (Hozzáférés: 2009. november 1.)