Törpe simabálna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Törpe simabálna
Caperea marginata 3.jpg
Az emberhez viszonyított mérete
Az emberhez viszonyított mérete
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Sziláscetek (Mysticeti)
Család: Törpesimabálna-félék (Neobalaenidae)
Miller, 1923
Nem: Caperea
Gray, 1864
Faj: C. marginata
Tudományos név
Caperea marginata
(Gray, 1846)
Elterjedés
Cetacea range map Pygmy Right Whale.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Törpe simabálna témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpe simabálna témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpe simabálna témájú kategóriát.

A törpe simabálna (Caperea marginata vagy Balaena marginata) a legkisebb és legkevésbé ismert bálna. Ritkán látható a tengereken, és kevés hiteles megfigyelése volt. Hasonlít a csukabálnához, de azért vannak köztük eltérések: a törpebálna alsó állkapcsa erősen görbül, sok csukabálna mellúszóján pedig feltűnő fehér sáv látható. A többi simabálnához hasonlóan, a szájüreg boltozatos. különbség viszont, hogy hátúszója van, melynek alakja változatos, teste sokkal áramvonalasabb, feje teste méretéhez képest kisebb, mint a nagy testű fajoké. Lehetetlen megbecsülni a törpebálna népességét, de valószínűleg gyakoribb annál, mint amire a kevés megfigyelésből következtetni lehet.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire csak távoli, elszórt partra vetődései ismertek, főként Új-Zélandon, Dél-Ausztráliában és Dél-Afrikában, de kevés a használható információ. A legtöbb megfigyelés a déli szélesség 31° és 52° között történt, bár van egy adat Tűzföldről is, a déli szélesség 55°-nál. Elterjedési határát talán a felszíni vizek hőmérséklete szabja meg, ritkán található 5-20°C-nál hidegebb vízben. A fiatalok tavasszal és nyáron a part menti vizekbe vándorolnak. Egyes populációk rezidensek, pl. Tasmániában. A legtöbb megfigyelés védett, sekély öblökben történt, de számos példánnyal találkoztak már a nyílt óceánon is. Csoportmérete általában 1-2 fő, ritkább esetekben 3-8 példány.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kifejlett testhossza 5,5-6,5 méter, testtömege 3-3,5 tonna. Teste hátoldala szürke, hasi oldala világosabb. A fején nincsenek bőrkeményedések, erősen ívelt szájvonala és fehér ínye van. Hátúszója, a hát közepétől messze hátra esik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világító krillel, vagy egyéb rákokkal táplálkozik. A tengereken szinte lehetetlen észrevenni kicsi, jelentéktelen páraoszlopát. Jellemző, hogy egyszerre néhány másodpercnél többet nem időzik a felszínen. Ugrást és farkcsapkodást még nem figyeltek meg. A csukabálnához hasonlóan dugja ki a fejét a vízből, de attól eltérően, hátúszója és háta gyakran láthatatlan marad. Egy fehér villanást lehet látni(az alsó állkapcsot, vagy az ínyt) és az állat orra áttör a felszínen. Farokúszóját sohasem emeli ki teljesen a vízből. Lassan, a törzsén végighaladó hullámmozgással úszik, de képes hirtelen gyorsítani. Egyes vélemények szerint merülési ideje 40 másodperc és 4 perc között van. Megfigyelték gömbölyűfejű delfinek, tőkebálnák és valószínűleg csukabálnák társaságában.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újszülött mérete körülbelül 1,6-2,2 méter.

Veszélyeztetettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halászhálóba gabalyodás.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]