Törökországi politikai pártok listája
| Törökország politikája |
|---|
 |
| Közigazgatás |
| Jogrendszer |
|
• Pártok |
| Külpolitika |
| Személyek |
|
Elnök: Recep Tayyip Erdoğan |
| Lásd még |
|
Kemalizmus • Iszlamizmus • Törökország-portál • Törökország történelme • Törökország–PKK-konfliktus |
A Törökországi politikai pártok listája a többpártrendszerű Törökország politikai pártjait tartalmazza. Bár az országban nagyon sok párt működik, a parlamentbe mindössze néhány erősebbnek sikerül bejutnia.
Nagy pártok[szerkesztés]
| # | Párt | Vezető | Politikai elhelyezkedés | Ideológia | parlamenti mandátumok | fővárosi önkormányzat | nagyvárosi önkormányzatok | tartományi közgyűlések | Helyi képviselő-testület tagjainak száma | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | AKP | Igazság és Fejlődés Pártja Adalet ve Kalkınma Partisi |
Recep Tayyip Erdoğan | Szélsőjobboldal | Nemzeti konzervativizmus[4] Szociálkonzervativizmus[8] Neo-oszmánizmus[12] |
286 / 600 |
15 / 30 |
742 / 1 355 |
757 / 1 272 |
10 173 / 20 745 | |
| 2 | CHP | Köztársasági Néppárt Cumhuriyet Halk Partisi |
Özgür Özel | Balközép | Kemalizmus Szociáldemokrácia[13] Szekularizmus |
134 / 600 |
11 / 30 |
241 / 1 355 |
182 / 1 272 |
4 608 / 20 745 | |
| 3 | HDP | Népi Demokrata Párt Halkların Demokratik Partisi |
Mithat SancarPervin Buldan | Balközép[14] és baloldal között[15] | Kurd érdekképviselet Demokratikus szocializmus Szekularizmus[16] |
56 / 600 |
3 / 30 |
101 / 1 355 |
57 / 1 272 |
1 293 / 20 745 | |
| 4 | MHP | Nemzeti Mozgalom Pártja Milliyetçi Hareket Partisi |
Devlet Bahçeli | Szélsőjobboldal[17] | Török nacionalizmus[18][24] Jobboldali populizmus[25][26] |
48 / 600 |
1 / 30 |
233 / 1 355 |
188 / 1 272 |
2 819 / 20 745 | |
| 5 | İYİ | Jó Párt İYİ Parti |
Meral Akşener | Közép[27] és
jobboldal között[28] |
Török nacionalizmus | 37 / 600 |
0 / 30 |
24 / 1 355 |
23 / 1 272 |
1 092 / 20 745 | |
| Those who do not have a political group | |||||||||||
| TİP | Török Munkáspárt Türkiye İşçi Partisi |
Erkan Baş | Baloldal és szélsőbaloldal között | Kommunizmus Marxizmus-leninizmus Baloldali populizmus |
4 / 600 |
0 / 30 |
0 / 1 355 |
0 / 1 272 |
0 / 20 745 | ||
| DP | Demokrata Párt Demokrat Parti |
Gültekin Uysal | jobbközép | Liberális konzervativizmus
Jobboldali populizmus |
2 / 600 |
0 / 30 |
8 / 1 355 |
1 / 1 272 |
135 / 20 745 | ||
| MP | Haza Párt Memleket Partisi |
Muharrem İnce | Balközép | Kemalizmus
Szociáldemokrácia |
2 / 600 |
0 / 30 |
1 / 1 355 |
0 / 1 272 |
0 / 20 745 | ||
| BBP | Nagy Egységpárt Büyük Birlik Partisi |
Mustafa Destici | Szélsőjobboldal | Török nacionalizmus | 1 / 600 |
0 / 30 |
6 / 1 355 |
4 / 1 272 |
165 / 20 745 | ||
| SP | Boldogság Párt Saadet Partisi |
Temel Karamollaoğlu | Szélsőjobboldal | Millî Görüş | 1 / 600 |
0 / 30 |
21 / 1 355 |
3 / 1 272 |
295 / 20 745 | ||
| DEVA | Demokrácia és Fejlődés Pártja Demokrasi ve Atılım Partisi |
Ali Babacan | Közép[31] és jobbközép között[32] | Liberális demokrácia[33] Progresszivizmus[34] |
1 / 600 |
0 / 30 |
0 / 1 355 |
0 / 1 272 |
3 / 20 745 | ||
| DBP | Demokratikus Régiók Párt Demokratik Bölgeler Partisi |
Saliha AydenizKeskin Bayındır | Baloldal | Demokratikus szocializmus
Szociáldemokrácia |
1 / 600 |
0 / 30 |
0 / 1 355 |
0 / 1 272 |
0 / 20 745 | ||
| YP | Innováció Párt Yenilik Partisi |
Öztürk Yılmaz | Balközép | Kemalizmus | 1 / 600 |
0 / 30 |
0 / 1 355 |
0 / 1 272 |
0 / 20 745 | ||
| ZP | Győzelem Párt Zafer Partisi |
Ümit Özdağ | Jobboldal és szélsőjobboldal között | Török nacionalizmus
Bevándorlásellenesség |
1 / 600 |
0 / 30 |
0 / 1 355 |
0 / 1 272 |
0 / 20 745 | ||
| Függetlenek Bağımsızlar |
5 / 600 |
||||||||||
| Betöltetlen Boş |
20 / 600 |
||||||||||
Kis pártok[szerkesztés]
| Megnevezés | Ideológia | Elnök | Alapítva |
|---|---|---|---|
| Törökországi Kommunista Párt Türkiye Komünist Partisi |
kommunizmus | Aydemir Güler | 2001 |
| Demokrata Párt Demokrat Parti |
konzervativizmus | Mehmet Ağar | 2007 |
| Boldogság Párt Saadet Partisi |
radikális iszlamizmus | Recai Kutan | 2001 |
| Haza Pártja Yurt Partisi |
török nacionalizmus | Saadettin Tantan | 2002 |
| Független Törökország Párt Bağımsız Türkiye Partisi |
iszlámista török nacionalizmus | Haydar Baş | 2001 |
| Munkáspárt Emek Partisi |
kommunizmus | Levent Tüzel | 1996 |
| Liberáldemokrata Párt Liberal Demokrat Parti |
liberalizmus | Cem Toker | 1994 |
| Anyaföld Párt Anavatan Partisi |
neoliberalizmus | Erkan Mumcu | 1983 |
| Nemzet Pártja Millet Partisi |
török nacionalizmus | Aykut Edebali | 1992 |
| Népi Felemelkedés Pártja Halkın Yükselişi Partisi |
centrizmus | Yaşar Nuri Öztürk | 2005 |
| Szociáldemokrata Párt Toplumcu Demokratik Parti |
szociáldemokratizmus | Sema Pişkinsüt | 2002 |
| Szociáldemokrata Néppárt Sosyaldemokrat Halk Partisi |
szociáldemokratizmus | Murat Karayalçın | 2002 |
| Szocialista Köztársaságpárt Sosyalist Demokrasi Partisi |
Szocializmus | Filiz Koçali | 2002 |
| Munkások Pártja İşçi Partisi |
Szocializmus | Doğu Perinçek | 1992 |
| Fiatalok Pártja Genç Parti |
nacionalizmus | Cem Uzan | 2002 |
Illegális szervezetek[szerkesztés]
- Bolsevik Párt (Észak-Kurdisztán)
- Törökországi Kommunista Párt
- Törökország Kommunista Munkásainak Pártja (DHKP-C)
- Marxista-Leninista Kommunista Párt (Marksist-Leninist Komünist Partisi)
- Forradalmi Népfelszabadítási Front(Dev Sol)
- Kurd Hezbollah
- Iszlám Kurdisztán Párt
- Hereketa İslamiya Kurdistan (Kurdisztán Iszlamista Mozgalom)
- Törökországi Fasiszta Párt
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „Erdoğan's Triumph”, Financial Times, 2007. július 24.. [2021. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. december 22.) „The AKP is now a national conservative party — albeit rebalancing power away from the westernised urban elite and towards Turkey's traditional heartland of Anatolia — as well as the Muslim equivalent of Europe's Christian Democrats.”
- ↑ Abbas, Tahir. Contemporary Turkey in Conflict. Edinburgh University Press (2016)
- ↑ Bayat, Asef. Post-Islamism. Oxford University Press, 11. o. (2013)
- ↑ [1][2][3]
- ↑ „AKP yet to win over wary business elite”, Financial Times, 2007. július 8.. [2022. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ Cagaptay, Soner. The Rise of Turkey. Potomac Books, 117. o. (2014)
- ↑ Yavuz, M. Hakan. Secularism and Muslim Democracy in Turkey. Cambridge University Press, 105. o. (2009)
- ↑ [5][6][7]
- ↑ Osman Rifat Ibrahim: AKP and the great neo-Ottoman travesty. Al Jazeera. (Hozzáférés: 2015. június 7.)
- ↑ (1998) „Turkish identity and foreign policy in flux: The rise of Neo‐Ottomanism”. Critique: Critical Middle Eastern Studies 7 (12), 19–41. o. DOI:10.1080/10669929808720119.
- ↑ (2010) „Turkey: Redrawing the Middle East Map or Building Sandcastles?”. Middle East Policy 17, 115–136. o. DOI:10.1111/j.1475-4967.2010.00430.x.
- ↑ [9][10][11]
- ↑ Cumhuriyet Halk Partisi - Parti İçi Eğitim Birimi. [2022. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
- ↑ Oxford Analytica (2019). Turkish leader will assess and address opposition wins.
- ↑ Celep 2014.
- ↑ HDP Parti Programı (török nyelven). [2015. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 18.) „"Yerel demokrasi anlayışımız, temsili demokrasiyi aşan doğrudan demokrasiye dayanır ... Demokrasiyi temsili meclisle sınırlı görmeyen Partimiz, halkın tartışma, örgütlenme ve karar mekanizmalarına doğrudan katılımının önündeki tüm engellerin kaldırılmasını, her düzeyde halk denetiminin geliştirilmesini, halkın söz ve karar hakkını savunur ve gerçekleştirir."”
- ↑
- „Turkish far right on the rise”, The Independent, 1999. április 20.. [2010. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.) (angol nyelvű)
- Avcı, Gamze (2011. szeptember 1.). „The Nationalist Movement Party's Euroscepticism: Party Ideology Meets Strategy” (angol nyelven). South European Society and Politics 16 (3), 435–447. o, Kiadó: Routledge. [2014. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1080/13608746.2011.598359. ISSN 1743-9612. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
- Çınar, Alev.szerk.: Barry Rubin & Metin Heper: The Nationalist Action Party: Representing the State, the Nation or the Nationalists?, Political Parties in Turkey (angol nyelven). Londra: Routledge, 25. o. (2002. április 20.). ISBN 0714652741
- ↑ MHP Parti Programı (török nyelven). [2012. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 18.) „"İnsan hak ve hürriyetleri, hukukun üstünlüğü ve adalet gibi değerler, Türk Milliyetçiliği'nin ilk ve temel adımları ve Milliyetçi Hareket Partisinin temel referanslarıdır."”
- ↑ Arıkan, E. Burak. The Programme of the Nationalist Action Party: An Iron Hand in a Velvet Glove?. Frank Cass, 122. o. (1999)
- ↑ Jacoby, Tim. Fascism, Civility and the Crisis of the Turkish State. Routledge, 112. o. (2012)
- ↑ globalsecurity Nationalist Movement Party https://www.globalsecurity.org/military/world/europe/tu-political-party-mhp.htm
- ↑ Grey Wolves, Turkey's neo-fascist group that is banned in France |
- ↑ The Construction of Nationalist Politics in Turkey: The MHP: 1965-1980.
- ↑ [19][20][21][22][23]
- ↑ Nationalism, Ethnicity, and Identity: Cross National and Comparative Perspectives. Transaction Secularism Publishers, 252. o. (2004. április 20.). ISBN 9781412829366 „..the nationalist-fascist Turkish National Movement Party (MHP).”
- ↑ Turks in Europe: From Guest Worker to Transnational Citizen. New York: Berghahn Books, 19. o. (2011. április 20.). ISBN 9781845454258 „...the fascist Nationalist Movement Party...”
- ↑
- Uras, Umut. „Ex-Turkish minister Meral Aksener launches new party”, Al Jazeera English, 2017. október 25. „Meral Aksener, ex-interior minister, unveils centrist Good Party”
- İyi Parti - Parti Programı, 2017. október 25. (Hozzáférés: 2018. március 7.)
- „Ümit Özdağ: Merkez sağ değil, milli merkez”, Hürriyet, 2017. augusztus 13.
- „Turkey's Good Party emerges as serious challenger to Erdogan”, Euronews, 2018. január 10.
- ↑
- New test for Erdogan: What's at stake in Turkish local elections? (angol nyelven). www.aljazeera.com . Al Jazeera, 2019. március 29. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- Turkey's priority must be democracy, says main opposition CHP chair - Turkey News (angol nyelven). Hürriyet Daily News , 2020. május 10. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- Racist thug shapes policies of opposition IYI Party in Turkey (angol nyelven). Nordic Monitor , 2019. július 23. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ Nordsieck, Wolfram: Turkey. Parties and Elections in Europe , 2018. (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.)
- ↑ Turkish nationalists form new party challenging Erdogan | DW | 25.10.2017. Deutsche Welle
- ↑ „Where do you position the DEVA Party on the political spectrum?”, DEVA, 2020. december 1.
- ↑
- Turkey's Ali Babacan to offer a detailed reform strategy in his new party programme. [2021. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
- https://wms.flexious.be/editor/plugins/imagemanager/content/2140/PDF/2020/Turkey_political_parties.pdf
- ↑ Siyaset Bilimciler DEVA'yı Değerlendirdi Ali Babacan Liberal Restorasyon Vadediyor. evrensel.net, 2020. március 13. [2020. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ DEVA Partisi Genel Başkanı Ali Babacan: Atatürk'ün ilerlemeye yaptığı vurguya ithafta bulunduk (török nyelven). Yeni Çağ Gazetesi , 2020. július 7. (Hozzáférés: 2021. március 6.)
