Tóth Gyula (labdarúgó, 1943)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóth Gyula
Tóth Gyula, a pályafutásának utolsó mérkőzése előtt
Tóth Gyula, a pályafutásának utolsó mérkőzése előtt
Személyes adatok
Születési dátum1943. október 14.
Születési helyDorog, Magyarország
Halálozási dátum1997. november 18. (54 évesen)
Halálozási helyDorog, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Poszthátvéd
Junior klubok
IdőszakKlub
1953–1963Magyar 1949-1956 Dorogi Bányász
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1963–1977Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász340(43)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tóth Gyula (Dorog, 1943. október 14.Dorog, 1997. november 18.) labdarúgóhátvéd, a Dorogi Bányász egykori legendás csapatkapitánya .

Pályafutása[szerkesztés]

Szülővárosában kezdte a labdarúgást és egész pályafutását is ott töltötte. Buzánszky Jenő vezetőedző irányítása alatt került fel a felnőtt csapathoz. Élete első bajnoki mérkőzésére 1963. november 17-én került sor, a Tatabánya elleni 2-0-s győztes találkozón. Szintén pályára lépett a legendássá vált 1963-as bajnoki záró fordulóban a Ferencváros ellen, ahol a dorogiak győzelmükkel bajnoki címtől ütötték el Fradit. A kiváló adottságokkal rendelkező, csupaszív játékos hátvéd létére meglehetősen gólerős volt. Nem egy évadban a legeredményesebb góllövők között végzett. Hosszú pályafutása során 340 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 43 gólt szerzett. Ebből 77 alkalommal játszott NB I-es mérkőzést, ahol két gólt szerzett. Ilku István visszavonulását követően ő lett a dorogi csapat kapitánya is. Pályafutásának utolsó mérkőzése is emlékezetesre sikerült. 1977 június 4-én, a bajnokaspiráns és egyben címvédő Újpesti Dózsa elleni győzelemmel búcsúzott, amellyel az Újpest elveszítette a versenyfutást a bajnoki címért.[1][2]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

  • NB II[3]
    • bajnok: 1971
    • 2.: 1973, 1976
    • 3.: 1968, 1969

Civil élete[szerkesztés]

Polgári foglalkozása villanyszerelő volt és szakmájában dolgozott a Dorogi Bányagépgyárban. Ezen felül kitanulta a telefonszerelő mesterséget is és a bányatelefonok bekötését és javítását is végezte. Nős volt, két gyermek (Attila és Melinda) édesapja. Lánya lévén két unokát is megélhetett. 1997. november 18-án a lakása közelében lévő kedvenc törzsvendéglőjéből tartott hazafelé, ám útközben szívelégtelenség lépett fel és holtan esett össze. Mire a járókelők rátaláltak, már nem tudtak segíteni rajta.

Források[szerkesztés]

  1. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  2. Varga Lajos: A Dorogi Bányász SC Labdarúgó Almanach/1963-66, 1971, 1973-77
  3. Bizonyos szezonokban az NB II-nek az NB I/B felelt meg