Tóth Éva (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóth Éva
Élete
Született 1939. január 30. (75 éves)
Debrecen, Magyarország
Nemzetiség magyar
Szülei Tóth Endre
Fehértói Piroska
Férje Ambrus Gábor (1964-)
Gyermekei Gergely (1966-)
Pályafutása
Jellemző műfajok esszé
Első műve Egyetlen értelem (versek, 1977)
Irodalmi díjai József Attila-díj (2002)

Tóth Éva (Debrecen, 1939. január 30. –) magyar költő, műfordító, esszéista.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei: Tóth Endre (1914-2011) és Fehértói Piroska voltak. 1957-1962 között az ELTE BTK magyar-francia szakos hallgatója volt. 1962-1967 között tanár volt. 1967-1968 között a Magyar Rádió munkatársa volt. 1968-ban elvégezte az ELTE BTK spanyol szakát is. 1971-1983 között a Corvina Könyvkiadó szerkesztője és főszerkesztője volt. 1984-1990 között az Új Tükör világirodalmi rovatvezetőjeként dolgozott. 1990-1992 között az Írószövetség külügyi titkára és az elnökség tagja volt, 1995 óta választmányi tagja. 1990-1992 között a Fordítók Nemzetközi Szövetségének vezetőségi tagja, a versfordítói szakosztály társelnöke volt. 1992-1993 között a Georgia Egyetem (USA) Fulbright vendégprofesszora volt. 1992-2002 között, valamint 2007 óta a költői szakosztály vezetőségi tagja. 1993 óta a Magyar PEN Club intézőbizottsági tagja, 1994 óta alelnöke, 1995-től a Nemzetközi PEN Club fordítási és nyelvi jogi bizottságának tagja. 1995-2004 között a Magyar Latinamerikanisták Társaságának tagja volt. 1995 óta a Nemzetközi Madách Társaság alelnöke. 1995 óta a Móricz Zsigmond Társaság vezetőségi tagja. 1995-2005 között, valamint 2007 óta a műfordító szakosztály vezetőségi tagja. 1998 óta a Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaság elnökségi tagja.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964-ben házasságot kötött Ambrus Gábor (1936-) vegyészmérnökkel. Egy fiuk született: Gergely (1966).

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népi-nemzeti költészet emblematikus alakjának számít.[1] Emlékvers című költeményét (1999) tizenhét nyelvre fordították le. A Nemzetközi PEN Club nyelvi jogi és fordítási bizottságának tagjaként részt vett a Nyelvi jogok egyetemes nyilatkozatának kidolgozásában.[2]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egyetlen értelem (versek, 1977)
  • Hóhatár (versek, 1982)
  • Kámfor Benedek (gyermekversek, 1986)
  • Wanted (versek, 1992)
  • Emlékvers (1999)
  • Az eltaposott pillanat (válogatott és új versek, 2000)
  • Táguló körök (tanulmánykötet, 2005)

Műfordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Augusto Roa Bastos: Embernek fia (regény, 1975)
  • Alejo Carpentier: Barokk zene (regény, 1977)
  • Miguel Otero Silva: Kihalt házak (regény, 1978)
  • A. Neto: Vérzünk virágzunk (válogatott versek, 1980)
  • Alejo Carpentier: A hárfa és az árnyék (regény, 1982)
  • Nicolás Guillén: Papírhajó az Antillák tengerén. Versek felnőtt gyerekeknek (versek, 1987)
  • P. E. Taviani: Kolumbusszal Amerikába, 1492 (1992)
  • Jorge Luis Borges: A halhatatlanság, öt előadás (1992)
  • J. Jorge Padrón: A pokol körei. Versek, 1973-1975 (1996)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]