Tóköz
A Rába, Rábca és a Mosoni-Duna összefolyása közt, a Hansággal szomszédos, mocsaras, számos holtágtól szeldelt mély fekvésű sík terület,a Rábaköz északkeleti része, ami Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén helyezkedik el.
Tartalomjegyzék |
Felszíne, leírása [szerkesztés]
Északnyugat-délkeleti irányú, keskeny partidűne sávokkal és a közöttük levő lapos, vizenyős mélyedésekkel tagolt. A partidűnék felszínét általában 1–6 m löszös homoklepel takarja. A Tóköz vizenyős mélyedései révén összeolvad a Hanság mocsarával attól éles határ nem választja el.[1]
Vízrajza [szerkesztés]
- Tavai: Barbacsi- és a Fehér-tó, amelyek a korábban lecsapolt Kónyi-tóval együtt gazdag halállományukról voltak nevezetesek a kora újkorban.
- A szabályozások előtti folyóvizeket a Rába és a Rábca mellett a Barbacsi-tóba folyó Keszeg-ér és a Rábát a Rábcával összekötő Sárdos-ér jelentette, amely utóbbi egyes szakaszain az Ásvány-ér, illetve a Söre-ere néven szerepelt.
Természeti értékei [szerkesztés]
A Rábca, illetve Keszeg–ér által természetes módon kialakult Barbacsi-tó és a Fehér-tó a táj legnagyobb természeti értéke. A szigorúan védett, csak engedéllyel látogatható Fehér-tavi ökoszisztémában mintegy 200 madárfaj (többek között a szigorúan védett vörösgém, nagy kócsag és bölömbika) tartozik. A lápos, mocsaras Hanság maradványaként fennmaradt, a Ramsari egyezmény hatálya alá eső vizes élőhelyeken, olyan ritka állatfajok figyelhetők meg, mint pl. a patkányfejű pocok, vagy a lecsapolásokkal párhuzamosan mára sajnos csak igen kevés helyen megmaradt réti csík, és lápi póc halfajták. [2]
Története [szerkesztés]
A Rábaköz északkeleti, az egykori Győr megyébe eső felén alakult ki a tóközi járás. A Rábaköz délnyugati - Sopron vármegyei - részétől nemcsak elnevezésében, hanem alaktanilag is különbözik. A két terület közötti egykori közigazgatási határ a Rábacsécsénytől Bősárkányig húzódó geológiai törésvonalon található.[1] A 19. században végezték el a vizeinek rendezését, addig gyakoriak voltak az árvizek. A fejlettebb, késő középkori hagyományokban gazdag kisalföldi paraszti kultúrán belül az archaikusabb arculatú kistájak közé tartozott. Lakossága a honfoglalás óta magyar, a hódoltság időszakában bolygatott terület volt. A 18. sz.-ban főleg magyar, elvétve német telepesekkel egészült ki népessége. Több folytonos evangélikus magyar községe található itt: Tárnokréti, Rábcakapi, Farád.[3]
Települések [szerkesztés]
Barbacs,[4]Bezi, Cakóháza, Fehértó, Győrsövényház, Ikrény, Markotabödöge, Rábcakapi , Tárnokréti.
Nevezetességei [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b http://www.korall.org/archivum/korall_1_files/arpadkori_csatornarendszerek_01.htm?contentID=1
- ↑ http://rabakoz.celodin.hu/terseg.htm
- ↑ Irod. Horváth János: Töredék Tóközről (Tudományos Gyűjtemény, 1823, III); Vajkai Aurél: Adatok a Tóköz néprajzához (Dunántúli Szle, 1940)
- ↑ Napjainkban a Hansághoz sorolják
Források [szerkesztés]
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 309. o. ISBN 963-05-2443-0 Online elérés
- http://www.kislexikon.hu/tokoz.html
- http://rabakoz.celodin.hu/terseg.htm
Lásd még [szerkesztés]
- Dominkovits Péter:: A Neuhold család tóközi birtoklásáról Vázlat egy XVIII–XIX. századi Győr megyei középbirtok történetéről[1]
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||

