Tócsaszitakötő

Tócsaszitakötő
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett; ; IUCN3.1
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Szitakötők (Odonata);
Alrend:	Egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera);
Öregcsalád:	Laposhasú acsafélék (Libelluloidea);
Család:	Laposhasú acsák (Libellulidae);
Alcsalád:	Leucorrhininae;
Nem:	Leucorrhinia;
Faj:	L. caudalis;
Tudományos név
	''Leucorrhinia caudalis''; (Charpentier, 1840)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tócsaszitakötő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tócsaszitakötő témájú médiaállományokat és Tócsaszitakötő témájú kategóriát.

A tócsaszitakötő (Leucorrhinia caudalis) az egyenlőtlen szárnyú vagy nagy szitakötők egy Magyarországon fokozottan védett faja.

Elterjedése[szerkesztés]

Európa középső részén, egy keskeny sávban honos, elterjedésének súlypontja Közép-Európa északi sávjába tehető. Meglehetősen ritka, élőhelye szétdarabolódott, nagy valószínűséggel egyike az Európa és talán az egész Nyugat Palearktikum egyik leginkább veszélyeztetett szitakötőinek.

Az alábbi országokban honos: Ausztria, Belgium, Csehország, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Montenegró, Németország, Norvégia, Oroszország, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna.

Magyarországon mára több előzően ismert élőhelyéről eltűnt és már csak a Tisza és a Dráva mentén található holtágakban és kavicsbányatavakban találhatóak kisebb, elszigetelt populációi.

A faj leginkább a kevésbé sekély, gazdag hínárnövényzettel (sok esetben tócsagazvirágúakkal) benőtt, kisvizek lakója. Kedvelt élőhelyei a holtágak, morotvák, nagyobb állóvizek növénydús öblei, valamint a növényzetben gazdag kavicsbányatavak. Az elalgásodott, megritkult növényzetű vizekből kiszorul.

Megjelenése[szerkesztés]

A hím szinte semmi más Magyarországon élő fajjal nem téveszthető össze: jellegzetes faji bélyeg a kifehéredő szárnyjegy és szárnycsúcs, a potroh elülső felének fehéres, hamvas, bevonata, valamint a fehér potrohfüggelék.

Lárvái erősen tüskézettek.

Életmódja[szerkesztés]

A tócsaszitakötő a kétéves fejlődésű, korán kibújó, szinkronizáltan kelő szitakötők közé tartozik.

Veszélyeztető tényezők[szerkesztés]

Első számú veszélyeztető tényező az élőhelyek elvesztése, leromlása: a folyók szabályozása miatt szinte teljesen megszűnt az új holtágak, morotvák keletkezésének lehetősége, a régebbieket pedig az eutrofizáció, savasodás, feltöltődés, esetleg halasítás, vagy más hasznosítás tesz a faj számára kedvezőtlenné.