Tét

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tétszentkút szócikkből átirányítva)
 Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.
Tét
A város látképe
A város látképe
Tét címere
Tét címere		 Tét zászlaja
Tét zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásTéti
Jogállásváros
PolgármesterBánfi Lajos (független)[1]
Irányítószám9100
Körzethívószám96
Népesség
Teljes népesség4134 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség72,07 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület56,36 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 31′, k. h. 17° 31′Koordináták: é. sz. 47° 31′, k. h. 17° 31′
Tét (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Tét
Tét
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Tét weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tét témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tét (németül: Tietzing) város a Győr-Moson-Sopron vármegyei Téti járásban, melynek egyben székhelye is. A sokoróaljai térségben központi funkciót lát el.

Fekvése[szerkesztés]

Magyarország északnyugati, a Kisalföld délkeleti részén helyezkedik el, Győr és Pápa között nagyjából félúton. A település a vármegye déli határán, a Sokorói-dombság lankáinak és a Marcal-medence síkságának találkozásánál fekszik. Valamikor idáig húzódott a Bakony erdőségeinek határa.

Megközelítése[szerkesztés]

A város legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Pápa és Győr térségét összekötő 83-as főút, mely nagyjából észak-déli irányban végighalad a központján is. A környező települések közül Gyömörével és Lovászpatonával a 8306-os, Felpéccel a 8307-es, Marcaltővel a 8416-os, Rábaszentmihállyal (és azon keresztül, Enesén át Lébénnyel) a 8417-es, Koroncóval a 8418-as, Mórichidával és azon keresztül Rábacsanakkal pedig a 8419-es út köti össze.

Vasútvonal nem érinti a területét, de a közelében húzódik a MÁV 10-es számú Győr–Celldömölk-vasútvonala. A vonal két legközelebbi megállási pontja Gyömöre-Tét megállóhely és Halipuszta megállóhely, Téttől egyformán mintegy 4 kilométerre, Gyömöre, illetve Felpéc közigazgatási területén, de 2019 decemberében – kihasználatlanságra hivatkozva – utóbbi megállóhelyet kivették a személyforgalmi menetrendből.

Nevének eredete[szerkesztés]

A település a nevét valószínűleg első birtokosai, a Thet törzsnemzetség után kapta.

Története[szerkesztés]

Kisfaludy emlékmű
Pokvár kastély
A Sokoró gépgyár

Első ismert okleveles említése IV. Béla adományleveléből, 1269-ből származik. A település 1643 és 1646 között teljesen elnéptelenedett. 1786-ban viszont már 2063 lakosa volt Tétnek, így Győr után a második legnagyobb lélekszámú települése volt abban az időben Győr vármegyének. 1908-ban nyerte el a nagyközségi rangot, majd 2001-ben ismét városi rangra emelkedett.

A kőkorszaktól kezdve lakott hely. A római korban a veteránusok villája, a honfoglalás után a nyugati gyepű harmadik vonalának fontos őrhelye, ahova a XI. században a besenyők települtek. A település határa több helységből keletkezett. Az Öreg Tét elnevezés 1209-ből ismeretes, amikor is „villa veteris Thet” néven szerepel az oklevelekben. Ősi besenyő telep. A tatár pusztítás után IV. Béla király adományozta Poky Tamás királyi ajtónállómesternek 1269-ben. A falu birtokosa 1228-ban Teth Demeter comes. Ezután a Téth nemzetségről nincs több ismert adat. Más felfogás szerint a besenyők elmagyarosodtak a XIV. századra. Tét legnagyobb földesurai a Pokyak voltak, egészen a XVII. század végéig. István tiszteletére monostort alapítottak, ennek romjait várromnak nézvén, tévedésből nevezték el Pokvárnak a dombot. A monostor elpusztulásának ideje nem ismert. Egy 1609-es összeírás a töröknek behódolt területnek írja le. A kegyetlen sanyargatás elől a lakosság elszökött.

Az 1641. évi összeírás szerint pusztasággá vált a falu. A török és a keresztyén magyar földbirtokosok 1646-ban egyezségre jutottak. ekkortól kezdtek a lakosok visszatérni. Protestáns prédikátora volt a településnek. 1690-ben a Leslie-féle ezred elpusztította a falut, de 1697-ben már saját pecsétje van. 1710 körül német telepesek érkeztek, öt évig adómentességet élvezve. Szentkúton 1726-ban katolikus templom épült. 1770-ben a postát Gyarmatról Tétre helyezik át. A következő évtől Tét a Sokoróaljai járás székhelye lesz. Ekkor Győr után az akkori vármegye második legnagyobb lélekszámú települése. Lakóinak száma: 2063 fő (1786). Az evangélikus templom és a falu egy része 1777-ben leégett. A királyi rendelet megengedte a torony nélküli evangélikus templom építését, melyet Mária Terézia személyes engedélyével építenek újjá barokk stílusú kőtemplomként. Győr 1809-es francia megszállása után itt tartották meg a megyegyűléseket. A katolikus templom 1818-ban épült meg. Az országos kolerajárványnak itt is sok áldozata volt. (1831). A kiegyezés utáni ipari fejlődés némi késéssel Téten is megindult, jelentős változást hozva az addig főleg állattartással és állatkereskedelemmel foglalkozó községben. A járásban csak Tétnek van országos marhavásártartási joga, melyet évente négy alkalommal tartottak meg. A téti takácsok ipartársulata 1882-ben alakult meg. Az iparkamara nyilvántartása szerint 65 iparos és kereskedő 22 tanoncot foglalkoztatott a településen. A század utolsó évtizedére éri el legnagyobb lélekszámát (3228 főt) is, és határa is legnagyobb a megyében. Járási hivatalain kívül takarékpénztár, malom, Hangya Szövetkezet (1920) és tíz egyesület működött a faluban. 3010 őstermelőt, 851 iparost, 175 kereskedőt lehet megszámolni 4617 lakosából. Deutsch Simon és Poll Manó 1889-ben alapította meg a község első gyárát, amely a szódagyártó üzem volt. Ugyancsak ők 1898-ban egy vagon kapacitású gőzmalmot építettek. Tét 1908-ban nagyközségi rangot kapott. Ekkor rögzítik hivatalosan a „h” nélküli Tét írásformát. A téti iparoskör 84 taggal 1911-ben alakult meg. A Sokoróaljai Takarékszövetkezetet is ebben az évben alapították.

Az I. világháborúban (1916-ban) befogadó községgé jelölték ki Tétet. Főként menekülő székely családok érkeztek a faluba. A Tanácsköztársaság után törzskönyvezik a pusztákat. (Fenyves, Betlehem, Pokvár, Lesvár, Szarkavár, Szent Imre, Ürgehegy, Szentkút, Csangota és Barcza-tag) Kis földosztással 1922-ben a nincstelenek 1–3 hold földet kaptak, valamint 2 db vitézi telek is gazdára lelt. Ekkor nyílik meg a Tanonciskola, melyet a Sokoróaljai Járási Ipartestület működtetett. Magánvállalkozásban 1925-ben épül meg a villanytelep, melyet a község megvásárol. 1927-ben állami segítséggel Polgári Fiú és Leányiskola kezdi meg a tanítást. Az utolsó békeévben részletes szociológiai felmérés készült a településről, mely szerint a lakosság létszáma 4617 fő volt. Összesen 212 bérescsalád és 226 időszaki munkát vállaló napszámos dolgozott a pusztákon, a kisbirtokos családok száma 1868 volt. A teljesen nincstelen családok száma 84. A nagyközségben 92 önálló iparos 111 alkalmazottat, a 35 kereskedő 22 alkalmazottat foglalkoztatott. A település rátért a várossá fejlődés útjára. A lakásállomány összetétele volt: 589 régi vályog-ház, 499 ház cserepes, és téglából épült. Közöttük voltak komfortos, fürdőszobás házak is. 1938-ban kezdi meg működését a sajtgyár, mely az 50-es évekig működött. A háború kitörése előtt (1943) kezdik el építeni az emeletes községházát, melyet a háború befejezése után készítenek el teljesen. A II. világháború alatt 850 fő menekült a községbe, Budapestről, Győrből és ismételten Erdélyből. A zsidók deportálásával csak két szakképzett kereskedő maradt a faluban, jelentősen csökkent a polgári réteg.

1945-ben a község hadszíntérré válik. Január 20-án Szálasi Ferenc járt a településen. Az 1945. március 26-án érkező szovjet csapatok hadikórházat létesítettek a főszolgabírói hivatalban, majd a pókvári kastélyban is. Lesváron gazdasági telepet kaptak. A főszolgabíróság helyébe a járási főjegyzőség lép, a csendőrség helyébe pedig a rendőrkapitányság szinte azonos hatáskörrel.

A Dózsa Termelőszövetkezet 1949-ben alakul meg Lesváron, ugyanekkor a járási gépállomás is. 1950-ben a tanácsrendszer bevezetésével megalakul a Téti Járási Tanács, azonban már 1954. október 1-jén meg is szűnik, és Tét a járás nagy részével együtt a győri járáshoz kerül. Épületkarbantartó és Építőipari Kisszövetkezet kezdi meg működését 1952-ben. A falu kultúrházát 1954-ben kezdik el építeni, amelyet 1960-ban adnak át. A nagy szövetkezetesítés éve 1959. Amikor megalakítják a Kisfaludy, a Kossuth, a Béke, a Petőfi és a Dózsa Termelőszövetkezetet, majd 1963-ban egyesítik őket. A mezőgazdaság kollektivizálása elől nagyon sokan elhagyták a települést. A falu létszámcsökkenése ekkor indult meg. A Győri Mezőgép téti gyáregysége 1965-ben nyílik meg. 1979-től az ELZETT Művek Győri Lemezárugyárának téti üzemében is termelnek. Két év múlva az Autójavító Szövetkezet varrodát létesített. 1983-ban elkészül az új általános iskola és a sportpálya. A telefonközpont modernizálása 1987-ben fejeződött be. A következő évben új óvodát adnak át.

A rendszerváltás előtti utolsó évben (1989-ben) felépült a regionális gyömörei vízmű, amely egészséges vízzel látja el a nagyközséget. 1990-ben a nagyközségi közös tanács megszűnik, és az addig társközségi státusban lévő községek külön képviselő-testületeket és polgármesteri hivatalokat alkottak (1991).

Az egykori mezőváros és járási székhely 2001. július 1-jétől vált ismét várossá. A megye déli része egészen az ezredfordulóig szűkölködött a városokban, ugyanúgy, mint Veszprém megye északi része, amellyel ez a vidék határos. Tét így a térségben már a várossá válása előtt is központi szerepet töltött be, azóta pedig a térségszervező ereje és gazdasági funkciói erősödésével egyre jelentősebb lesz. Vonzáskörzete mára kiszélesedett, ingázási központtá vált.

Mai élete[szerkesztés]

Városháza

A város népességszáma a 90-es évek elején csökkenést mutatott, aminek oka a migráció, részben a negatív természetes szaporodás. Különösen a tétszentkúti településrész magas halálozási mutatója okozza a veszteséget. A fiatalabb lakosság elvándorlása az 1970-es évekig tartott. Újabban a vándorlási egyenleg pozitív.

Oktatás A lakosság iskolai végzettségét tekintve: általános iskolai végzettséggel 29%, középfokú végzettséggel 27% és felsőfokú végzettséggel kb. 3–4% rendelkezik. Ez a munkaképes lakosságnak 3,6%-a. Az általános iskolai és szakmunkás végzettség jellemző. A középfokú végzettség alacsonyabb színvonalú, s rendkívül alacsonynak mondható a diplomások száma az összlakossághoz képest. A vallásfelekezet szerinti megoszlás: Katolikus és evangélikus a lakosság nagyobb része, de kisebb számban megtalálhatók a református és a baptista vallásúak is. Etnikai kisebbséghez tartozó lakosok is élnek a településen. Az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatási vállalkozások biztosítják a megélhetést. Az aktív keresők száma meghaladja kínált munkahelyek számát. A tömeges mértékű ingázás miatt képes munkahelyet találni. A településről való kiutazás Győr felé tendál.

Az általános iskolai ellátást 8 évfolyamban 2 csoportban biztosítják. Délután napközis ellátást illetve tanulószobai felügyeletet biztosítanak a tanulóknak. A kultúrház a mozinak, az Idősek Klubjának, kulturális szakköröknek, a zeneiskolának és a könyvtárnak ad helyet

Egészségügy Az egészségügyi és szociális ellátást 2 háziorvos, 1 házi gyermekorvos, 2 fogorvos és 2 védőnő biztosítja. Fizikoterápiás kezelést a környező települések számára is biztosít. Idősek Napköziotthona biztosítja az idős és rászoruló emberek számára a napközbeni ellátást. Ma már Tét városa biztosítja a járóbeteg-ellátását is. A Téti Gyógyítóház a járás településeinek ellátására szolgál.

Kulturális élet Említést kell tenni a község kulturális szerepéről is. 1795–1796-ban itt volt plébános Révai Miklós. A reformkor négy kiváló literátora téti születésű: a két Kisfaludy, az itt plébános szolgálatot ellátó Pázmándi Horváth Endre (mindhárman a Magyar Tudományos Akadémia alapító tagjai voltak), valamint Berzsenyi költőbarátja, Téti Takács József földbirtokos. Kisfaludy Károly 1788-ban születik meg Téten

Gazdaságszerkezet, Infrastruktúra Legjelentősebb a Sokoró Ipari és kereskedelmi Kft., mely az egykori Mezőgép (Rekard) téti gyáregységéből alakult át Az 1990-es évektől kezdve a tulajdonviszonyok változásával csak a SOKORÓ gépgyár maradt egyben. Itt a dolgozók lettek a tulajdonosok. A gyár a tulajdonos változás után saját erőből a Mercedes cég kis segítségével 200 dolgozó részére új munkahelyteremtő beruházást végzett, melyet 1996 februárjában adtak át A helyi vízművet a győri székhelyű Pannonvíz Rt. működteti (a szennyvíztisztító-mű 1000 m3/nap kapacitású), a szilárd hulladék elszállítását a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. végzi

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Időszak Polgármester Párt
1990–1994 Pénzes Ambrus független[3]
1994–1998 független[4]
1998–2002 Szabó Ferenc független[5]
2002–2006 független[6]
2006–2010 független[7]
2010–2014 Dr. Kukorelli László független[8]
2014–2019 Bánfi Lajos független[9]
2019-től független[1]

Népesség[szerkesztés]

1938-ban 4617 lakosából 4614 magyar, 2 szlovák, 1 német anyanyelvű. Vallási megoszlás szerint 2247 fő katolikus, 2115 evangélikus, 178 izraelita, 73 református, 3 görögkatolikus, 1 pedig baptista.

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
4023
3994
4097
4176
4134
20132014201820222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,4%-a magyarnak, 2,3% cigánynak, 0,8% németnek, 0,2% románnak mondta magát (10,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,2%, református 2,4%, evangélikus 27,3%, görögkatolikus 0,1%, izraelita 0,1%, felekezeten kívüli 4,1% (26,3% nem nyilatkozott).[10]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Szentháromság templom (Fő utca 127.): Késő barokk (1818). Tornya a homlokzatból ugrik előre. Hajója ötboltszakaszos, szentélye félköríves záródású. Berendezése klasszicista oltár. A padok a XIX. század első feléből valók. (Fő u. 127.) Kulcsa a plébánián kapható meg.
  • Evangélikus templom (Tét, Fő u. 23.): Klasszicizáló, késő barokk (1778), torony nélküli épület. Berendezése: klasszicizáló, késő barokk, a szószékoltár (1780 körüli). Érdekessége, hogy az oltár a megszokottól eltérően nem a bejárattal szemben, hanem a jobb oldalon található. A vörös márvány keresztelőkútja 1868-ból való.
  • Evangélikus harangtorony (Fő utca 75. számú ház előtt)
  • Páduai Szent Antal templom (Tétszentkút): 1726-ban épült barokk stílusban. Átalakítva a XVIII. század végén. Homlokzati toronnyal és félköríves szentéllyel épült, hajója síkmennyezetes. Az oltárok, a szószék és a Pieta-szoborcsoport rokokó alkotások, gazdag szobordíszekkel a XVIII. század első feléből. A képeket Maulbertsch és Dorfmeister festette. A templom mellett a Magyarok Nagyasszonya-szobor. Téttől 3 km-re a 83-as számú út mellett Tétszentkúton. Páduai Szent Antal-kápolna (a temetőben) A kápolnától jobbra az 1849-es csornai csatában hősi halált halt Dzwonkovszky László és Münster Ede magyar honvéd századosok obeliszk síremléke.
  • Kisfaludy-emlékmű (Kisfaludy u. 26. számnál): A híres költő és drámaíró Kisfaludy Károly (Tét, 1788. február 5. – Pest, 1830. november 21.) szülőháza helyén áll.
  • Pokvári Bay-Halászy kastély (Pokvár puszta): A Poky család Szent István vértanú tiszteletére monostort alapított 1251-ben. A monostor azon a helyen állott, amelyet a hagyomány tévesen a mai napig "Pókvárnak" nevez. A Pokyvár várként nem, csak monostorként létezett. 1869-ben Bayné egy kúriát építtetett, melyet később amikor a nagy kastély felépült, 'Kiskastélynak' neveztek el. Az új kastély 1904-1905 között épült. A II. világháború alatt a kastélyt a tulajdonosok elhagyták, a háborút követően a kastélyba a helybéliek költöztek be, majd az Állami Erdőgazdaság vette birtokba. 1965-től a Honvédelmi Minisztérium használta a kastélyt. A rendszerváltást követően magán kézbe került. Teljesen felújították és jelenleg lovas kastélyszállóként üzemel.
  • Izraelita temető: A Kisfaludy utcán továbbhaladva Pokvár puszta felé található meg a ma már emlékhelyként szolgáló egykori téti zsidó temető.
  • Az evangélikus templom harangtornya
    Az evangélikus templom harangtornya
  • Az evangélikus templom
    Az evangélikus templom
  • Páduai Szent Antal templom (Tétszentkút)
    Páduai Szent Antal templom (Tétszentkút)
  • A Kisfaludy emlékmű
    A Kisfaludy emlékmű
  • Izraelita temető és emlékhely
    Izraelita temető és emlékhely

Tét szülöttei[szerkesztés]

Téten éltek vagy élnek[szerkesztés]

Sportélete[szerkesztés]

A település labdarúgócsapatát 1924-ben alapították. Jelenleg a Győr-Moson-Sopron vármegyei II. osztályban szerepel. 1951-ben és 1952-ben bajnoki címet szerzett a Győri "B" csoportban, majd megyei szinten még az 1986-87-es és az 1994-95-ös szezon végén zárt aranyéremmel.

Az egyesületnek van ovifoci-csapata is. Ezután a következő korosztály az u7. Az u7-es, u9-es, u11-es és az u13-as csapatok a téti körzeti Bozsik-programban szerepelnek. A 14 éves korosztály a győri "B" csoportban szerepel, míg a 16 éves korosztály a győri csoportban szerepel. A 19 éves korosztály a Győri Aranyhal étterem II. csoportjában játssza mérkőzéseit. A játékosoknak a sportpálya mellett edzőpálya is a rendelkezésükre áll.

A csapat az alapítása óta több névváltoztatáson is átesett.

A labdarúgócsapat két élvonalban szereplő játékossal is büszkélkedhet. Az egyikük Bősze Sándor, aki a Zalaegerszegi TE FC játékosa volt. A másik labdarúgó a Téti Sokoró FC utánpótlásában játszott, majd innen igazolt a Gyirmót FC-be és lett később a magyar labdarúgó-bajnokság első 2000-es születésű játékosa - ő Kiss Tamás.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Tét két testvérvárosa a hollandiai Leusden, és az erdélyi Csíkszenttamás, utóbbival a város 2009 óta tart hivatalos partnerkapcsolatot.

Lesvári ménes[szerkesztés]

A Téthez tartozó Lesváron működött a Lesvári Ménes. 1923-ban 70 tehenet is tartottak itt, és ezzel a gazdaság Budapest egyik tejellátója volt, maga a ménes pedig világhírűnek számított. 1940-ben az akkor 3 éves, itt nevelkedett mén, Trisotin megnyerte a Magyar Derbyt.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ a b Tét települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Tét települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Tét települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  5. ↑ Tét települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  6. ↑ Tét települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  7. ↑ Tét települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  8. ↑ Tét települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  9. ↑ Tét települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  10. ↑ Tét Helységnévtár

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tét&oldid=26597538”