Távolugrás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
távolugrás
Jessica Ennis - long jump - 2.jpg

Legfelsőbb vezető testület Nemzetközi Atlétikai Szövetség
Első játék ókor
Leghíresebb sportolók Carl Lewis
Technikák ollózás, lépés, homorítás
Kategória atlétika
Olimpiai igen

A távolugrás atlétikai versenyszám, az ugrószámok egyike. Célja, hogy nekifutásból elrugaszkodva a lehető legtávolabb ugorjon a távolugró.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az ókori görögök ismerték.

A pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A salakkal vagy szintetikus anyagokkal töltött futópálya minimum 40 m, maximum 45 m hosszú. Szélessége 1,22 és 1,25 m között van, mindkét oldalán 5 cm vastag fehér csíkkal.

A leérkezőhely legalább 9 m hosszú, 2,75 m széles és 30 cm mély homokkal töltött gödör. A homokot minden ugrásnál (az érvénytelennél is) el kell egyengetni. Az elugrás helyét egy fából vagy más alkalmas, merev anyagból készült 1,22-1,25 m hosszú, fehér gerendával kell jelölni, ez a rugaszkodóléc. A lécnek a futópályával egy szintben kell lennie, keresztezve azt. Mögé plasztilin betétet vagy homokot kell szórni, ami jelzi az esetleges belépést és az ugrás érvénytelenségét.

Hibás ugrások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hibás a kísérlet, ha: - a plasztilinon vagy a homokon lábnyom található; - a talajfogás során a leérkező helyen kívül érinti a talajt közelebb az elugrás helyéhez, mint az ugrás által előidézett, ahhoz legközelebbi nyom; - az ugrás befejezése után a leérkező helyen keresztül megy vissza; - a szabadátfordulás (szaltó) bármilyen formáját alkalmazza, akár a nekifutás, akár az ugrás során.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]