Távoktatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A távoktatás az oktatás egy olyan formája, ahol a tanár és a diák nem egy helyen vannak. A hallgató a képzési idő nagyobbik részében egyedül, önállóan tanul, kisebb részében pedig konzultációkon vesz rész.

Fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távoktatás fogalmát sokféleképpen definiálják, általánosan elfogadott definíció nincs. A Pedagógiai lexikon a következőképpen határozza meg: „A tanulás távirányításának egyik formája. Előírt és tananyaggá rendezett ismeretek, gondolkodási és - korlátozottan - cselekvési műveletek elsajátíttatására irányul, meghatározott követelmények teljesítése, megtervezett tudásszintek elérése érdekében. [1]

Fő jellemzői alapján a távoktatás az oktatás egy olyan formája, ahol a tanár és a diák nem egy helyen vannak. A hallgató a képzési idő nagyobbik részében egyedül, önállóan tanul, kisebb részében pedig konzultációkon vesz rész. Az otthoni tanuláshoz a tananyagot az intézmény bocsátja a hallgató rendelkezésére, a konzultációkon – amelyekhez a kapcsolattartás bármely formái használhatók: internet, telefon, stb. - a tanuló az önállóan szerzett ismereteit mélyíti el.

A távoktatás jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távoktatási formák sok tekintetben különbözhetnek egymástól, de vannak olyan közös jellemzők, amelyekben megegyeznek.

  • Az oktatás valamilyen távolság áthidalásával történik, ezért a tanulóknak meg kell tanulniuk önállóan tanulni.
  • Csak az a tanuló lehet sikeres a távoktatásban, aki az új tanulói szerepben is képes megfelelni – ehhez megfelelően motivált, folyamatosan tanul és a kétoldalú kommunikáció minden lehetőségét kihasználja.
  • A pedagógusnak is új szerepben kell jelen lennie: a tanulási folyamat középpontjában a tanuló áll, a tanár pedig segíti, irányítja őt.
  • Az oktatási anyagok nemcsak az ismeretanyagot tartalmazzák, hanem a tanulási folyamatban alkalmazott módszereket is, biztosítaniuk kell a gyakorlást, a motiválást – tehát a tanuló egyéni tanulását kell szolgálniuk.

A távoktatás története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1840-ben Nagy-Britanniában Isaac Pitman levelezőlapon tanította a gyorsírást. Pitman nevéhez kapcsolják leggyakrabban a levelező oktatás kezdetét. [2]

1856-ban a Londoni Egyetemen olyanok is vizsgázhattak, akiket nem helyben oktattak.

Az első világháborúig sokfelé születnek levelező iskolák szerte Európában és Amerikában.

1927-ben a BBC először kísérletet tesz rádión keresztül sugárzott iskolarádiós műsorokra, de kiegészíti jellegő marad az adás.

1939-ben Amerikában telefon segítségével oktatják a mozgássérülteket és otthonfekvőket.

Az 1960-as évek második felében Franciaországban a rádiós adások bekapcsolódnak az egyetemi szintű levelező oktatásba, majd az 1960-as és 1970-es években a televízió is belép a távoktatási eszközök soraiba.

Az 1980-as illetve 1990-es években a számítógépek elterjedése a háztartásokban kiterjeszti a távoktatás eszközrendszerét.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború előtt csak a jogászképzés működött távolsági keretek között, de az 1950-es években már több felsőoktatási intézmény indított esti és levelező tagozatot.

1980-as években a magánszférában is megjelenik a távoktatás.

1989 után a távoktatás népszerűvé válik Magyarországon. Egyre több felsőoktatási intézmény távoktatási tagozatot indít.

1996-tól a Duna Televízió távoktatási műsorokat sugároz, később további televíziós társaságok is csatlakoznak a kezdeményezéshez.

Napjainkban a hazai regionális központokban és számos magánintézményekben folynak távoktatási képzések, de megjelentek olyan képzési formák is, melyeknek csak a nevében jelenik meg a távoktatás. [3]


A távoktatás előnyei és hátrányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távoktatás előnyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tanulási lehetőséget nyújt azoknak is, akik egyébként hagyományos iskolai keretek között nem tudnának tanulni.
  • Megszűnik a „tanév-beosztás” és az órarend kötöttsége, sokkal nagyobb szerep jut a tanuló saját időbeosztásának, így a tanulás ritmusa igazodhat az egyéni tanulási képességekhez.
  • Az ismeretközpontú oktatás helyett a kompetenciafejlesztésre kerül a hangsúly.
  • Nincs közlekedési, szállás, stb. költség, ezekre időráfordítás.
  • A változatos programkínálatból a hallgató kiválaszthatja az adott pillanatban neki legmegfelelőbbet.
  • Egy képzés egyszerre több hallgató számára válik elérhetővé.

A távoktatás hátrányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A személyközi kommunikáció és a közös tevékenység hiánya csökkentheti a motivációt, így a lemorzsolódás a képzések egy részénél igen magas.
  • A hallgató nem kap elég gyorsan személyre szóló visszacsatolást.
  • A hallgató meg van fosztva egy intézmény életében való aktív részvételtől.
  • Egyes készségeket, szakmai fogásokat csak hagyományos gyakorlati képzéssel lehet elsajátítani.
  • Mivel egyre inkább az internet lesz az oktató és hallgató közötti kapcsolattartás formája, a képzésben való részvételnek eszközigénye van (számítógép, internetelérés, stb.), ill. feltételezi a digitális írástudást.

A távoktatás eszközei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távoktatás eszközeit alapvetően két nagy csoportra – nyomtatott és nem nyomtatott oktatási anyagok – osztjuk.

A nyomtatott oktatási anyagok jellemzői:

  • A 90-es évek közepéig ezek voltak a legelterjedtebbek.
  • Előállítási költségük viszonylag olcsó.
  • Szinte bárhol és bármikor lehet belőlük tanulni.
  • Egy hagyományos tankönyvnél áttekinthetőbb, strukturáltabb, didaktikusabb, hiszen a tanár hiányát is kell pótolnia.
  • Azonban nem interaktívak, a visszajelzést csak az egyes anyagrészekben elhelyezett tesztek, feladatsorok szolgálják.

A nem nyomtatott oktatási anyagok jellemzői

  • Sokféle információhordozó szerephez juthat (rádió, TV, CD, DVD, internet).
  • A hagyományos jelenléti oktatásban kiegészítik az ismeretátadást, a távoktatásban ezek is az ismeretátadás formái.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.pedlexikon.hu/index.php?title=Pedag%C3%B3giai_Lexikon%2C_jav%C3%ADtott_v%C3%A1ltozat:T%C3%A1voktat%C3%A1s
  2. Lengyel Zsuzsanna Mária E-learning: tanulás a világhálón keresztül, Debrecen, 2007 . 7.o.
  3. Lengyel Zsuzsanna Mária E-learning: tanulás a világhálón keresztül, Debrecen, 2007 . 8.o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lengyel Zsuzsanna Mária E-learning: tanulás a világhálón keresztül, Debrecen, 2007 .
  • Kovács Ilma: Távoktatástól távoktatásig (Egy kutató elemzései és részvétele Magyarország távoktatásában 1973 és 2006 között) Válogatott tanulmányok, cikkek és előadások gyűjteménye Budapest 2006
  • Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya Okker Kiadó Budapest 2005
  • Internet és multimédia a távoktatásban eduline.hu/segedanyagtalalatok/letolt/3850