Tápegység

A tápegység olyan készülék, amely az elektromos hálózat energiáját a rácsatlakoztatni kívánt eszköz által megkívánt feszültségűre alakítja.

Az elektromos készülékek különféle feszültséget és áramerősséget igényelnek. Az elektronikus áramkörökkel ellátott berendezésekhez általában egyenfeszültség is szükséges; amit célszerűbb a hálózati váltakozó feszültség átalakításával, mint például akkumulátorokból biztosítani.

Típusai

• Lineáris üzemű tápegység (Analóg-disszipatív)
• Kapcsolóüzemű tápegység (Nagyfrekvenciás, vagy D osztályú)

Fajtái

Stabilizált tápegység

A kimeneti oldalon a feszültség változás kiküszöbölés érdekében szabályzó elektronikát alkalmaznak, így a kimeneti feszültség állandó marad. Amennyiben a táplálandó készülék a feszültség ingadozásaira érzékeny, ilyen tápegységet célszerű alkalmazni.

Stabilizálatlan tápegység

Szabályzó elektronikát nem tartalmaz, ezért a kimeneti feszültség a terhelés, és a bemeneti feszültség függvényében változik. Egyszerűbb felépítésű berendezésekhez használják.

Főbb részei

• Transzformátor
• Egyenirányító(k), vagy Graetz-híd
• Szűrő áramkör. A hálózati egyenirányítás okozta feszültségingadozást („brumm”) és az esetlegesen a hálózatból érkező magasabb frekvenciájú zavarjeleket küszöböli ki.
  • Pufferkondenzátor (kis terhelőáramoknál)
  • RC-szűrő (egy soros ellenállás és egy párhuzamosan kapcsolt kondenzátor)
  • LC-szűrő (egy soros tekercs és egy párhuzamosan kapcsolt kondenzátor)
• Stabilizátor áramkör. A megkívánt kimeneti jellemzők szerint többféle lehet.
  • Feszültség stabilizátoros
    • Soros stabilizátor
    • Párhuzamos stabilizátor
  • Áram stabilizátoros

A tápegység rövidzárlat védelmére gyakran olvadóbiztosítékot; a túlterhelés ellen elektronikus zárlatvédelmet alkalmaznak.

További információk

• Tápegységek
• Dr. Ambrózy András, BME Elektronikai Technológia Tanszék – Teljesítményegyenirányítók méretezése, 2022. július 6. [2021. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva].