Sólyomkő vára
| Sólyomkő vára | |
 | |
| Ország |  Románia |
| Mai település | |
| Tszf. magasság | 484 m |
| LMI-kód | BH-I-s-B-00988 |
| Elhelyezkedése | |
 Sólyomkő vára
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 47° 06′ 38″, k. h. 22° 23′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 38″, k. h. 22° 23′ 04″ | |
Romániában, Bihar megyében, a Réz-hegység nyugati részén, Sólyomkőpestestől északnyugatra fekvő hegy tetején, 484 méteres tengerszint feletti magasságban fekszenek Sólyomkő várának romjai.
Története[szerkesztés]
A várat még a tatárjárás után, 1242–1246 között építtette a Dunántúlon birtokos Geregye nemzetségből származó Pál comes Bihar vármegyei birtokai védelmére. Pál comes IV. Béla hű embere volt, aki Bihar vármegyei birtokait katonai érdemeiért kapta.
Pál comes 1257-ben készült bevallásakor még bírta Sólyomkőt, ahol a vadászsólymokat tartották, valamint Rév és Kér helységeket is.
Pál fiai azonban szembekerültek V. István királlyal és ezért kegyvesztettek lettek, elvesztették bihari birtokaikat, amelyek a Körösök és a Berettyó mentét uraló Borsa nemzetségre szálltak.
A 13. század elején Sólyomkő vára már a Borsa nemzetségbeli Tamás, majd fia Loránt és Borsa Kopasz nádor birtokában volt. 1316 körül Borsa Kopasz fellázadt Károly Róbert király ellen. A király a lázadás leverését Borsa Kopasz egyik legnagyobb ellenségére, a Dobi Dorogiakra bízta, akik – mivel tudták, hogy Sólyomkő vára bevehetetlen – a szomszédos hegyekben két várat építtettek, hogy Borsát kiéheztessék. A kiéheztetett Kopasz így nem tehetett mást, kénytelen volt megnyitni a vár kapuját, s megadni magát. A vár ezután Kopasz hűtlensége miatt királyi birtok volt egy ideig, ahonnan Kaplai Tamás birtokába került, a későbbiekben pedig román eredetű Drágffy Miklós lett a birtokosa.
1403-ban Zsigmond király, később a Szántai Laczkfiak, majd a Kusalyi Jakcsok, Országh Mihály nádor, Perényi Imre nádor birtokolta, kitől csere útján Drágffy János országbíró kezébe került, s még 1552-ben is az ő özvegyéé volt, majd a losonci Bánffyak, Kanizsai László, később Székely Mózes erdélyi fejedelemmé lett ez a vár,
Az 1500-as évek vége felé Bocskai István szerezte meg az akkorra már erősen leromlott erősséget, melyen ekkor jelentős javításokat és a védelmi képesség fokozását szolgáló módosításokat végeztetett, majd Báthory Gábor lett birtokosa.
1630 körül a vár Zólyomi Dávidé, majd leányáé, Zólyomi Erzsébeté lett. A Zólyomiak után II. Rákóczi Györgyöt írták birtokosának.
1660-ban Sólyomkő várát Kemény János fejedelem szerezte meg, kinek idejében; 1660-ban a török ostrom nélkül szerezte meg a feladott várat, végül II. Rákóczi Ferenc lett a vár ura, akitől a császári katonaság foglalta el.
A várat 1711-ben Löwenburg kapitány (Friedrich Löwenburg gróf) parancsára rombolták le, miután a szatmári béke kimondta a megsemmisítését.
Leírása[szerkesztés]
A vár rommaradványai még ma is jelentősek, láthatók a feltöltődött várárok nyomai is, melyen egykor felvonóhíd vezetett át egészen a kaputoronyig.
A várrom közelében egy őrtoronyból átalakított kápolna maradványai, a vártól keleti irányban úgy 300 méterre egy négyszög alakú, középkori eredetű kőtorony romjai találhatók.
Képgaléria[szerkesztés]
-
A Sólyomkővár északi védőbástyájának romjai -
Lázár Annának és... -
...két fiúgyermekének... -
...a kápolnája
Források[szerkesztés]
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bihar vármegye
- Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok (Panoráma, 1987) ISBN 9632432339
További információk[szerkesztés]
- Sólyomkő vára
- Romok között is jövendő – Sólyomkő vára – Erdély.ma, 2010. január 12.
.svg){kind=small}