Szvetlana Joszifovna Allilujeva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szvetlana Joszifovna Allilujeva
Joseph Stalin with daughter Svetlana, 1935.jpg
Sztálin Szvetlánával 1935-ben
Született 1926. február 28.
Szovjetunió, Lana Pityerszk
Elhunyt 2011. november 22. (85 évesen)
Richland Center, Wisconsin
Foglalkozása memoár-szerző
Iskolái Moszkvai Állami Egyetem

Szvetlana Joszifovna Allilujeva (cirill betűkkel: Светлана Иосифовна Аллилуева); korábban: Szvetlana Joszifovna Sztalina; később: Lana Peters; (Szovjetunió, Lana Pityerszk, 1926. február 28. – Richland Center, Wisconsin, 2011. november 22.) Sztálin lánya, memoár-szerző.

Huszonhét éves volt, amikor meghalt az apja. 1967-ben emigrált, 1984-ben hazatért, 1986-ban ismét elhagyta a Szovjetuniót. Egy időben tele volt vele a világsajtó, különösen az 1967-ben megjelent memoárja okán (Húsz baráti levél [1]Двадцать писем к другу, azaz Dvadcaty piszem k drugu). Számtalan házasságot, szerelmi és politikai drámát élt át.

Hruscsov visszaemlékezései [2] szerint ő volt az egyetlen ember, akit Sztálin szeretett.

Közvetlenül halála előtt az Egyesült Államokban élt. Halálát vastagbélrák okozta.[3]

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyezsda Allilujeva

Anyja, Nagyezsda Szergejevna Allilujeva, Sztálin második felesége volt.

„N.Sz. Allilujeva – egy ismert forradalmár, Szergej Allilujev (nála rejtőzködött egy időben Lenin) lánya volt. Egy meg nem erősített anekdota szerint 1903-ban Bakunál a tengerben fuldokló kétéves Nagyezsdát a vízből Sztálin mentette ki. A szerelem pedig 1917-ben bontakozott ki Szentpéterváron. 1918-ban házasodtak össze. Két gyermekük született, Vaszilij és Szvetlána.”

Moszkvában járt iskolába (1932 – 1943), amit kitűnő eredménnyel végzett el. Ezután bekerült az MGU-ra, [4] ahol először a Filológiai Fakultásra járt, majd megbetegedett. Visszatérve az egyetemre az első évfolyamot kezdte el ismét, de már a Történelmi Tanszéken. Új- és legújabbkori történelmet tanult, Németországra specializálódott. Az egyetem után akadémiai aspirantúrát folytatott. A filológiai tudományok kandidátusa lett.

Ezután fordítóként és irodalmi szerkesztőként dolgozott. Fordításai angol nyelvből készültek (pl.: John Lewis, 1889-1976, angol filozófust fordította).

1944-ben férjhez ment Vaszilij Sztálin egy évfolyamtársához, Grigorij Morozovhoz. A házasságot Sztálin utasítására nem ismerték el törvényesnek. Ebből a házasságból egy fia, Joszif született.

1949-ben a hírhedt művészetpolitikus Zsdánov fiához, Jurij Zsdánov kémikus, filozófushoz ment férjhez. A fiút az új férj adoptálta. Született egy lányuk: Jekatyerina.

1962-ben Moszkvában megkeresztelkedett.

Emigráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szvetlána 1967-ben Indiába utazott harmadik férje, Szingh temetésére, és nem tért haza. Ezt írja erről a Húsz levélben:

„Az 1967-es kinnmaradásomnak nem politikai, hanem emberi okai voltak. Emlékeztetek itt arra, hogy közeli indiai barátom hamvait vittem oda, és nem szándékoztam disszidálni. hanem egy hónap után haza akartam térni. Ugyanakkor azokban az években átadtam magam az ugynevezett szabad világ idealizált eszméjének, egy olyan világénak, amelyet az én generációm egyáltalán nem ismert.”

Nyugaton maradása, aztán a Húsz levél – amelyben Allilujeva visszaemlékszik apjára, a Kremlben eltöltött évekre – 1967-es megjelenése világszenzáció volt, és hárommillió dollárt fialt.

Rövid ideig Svájcban tartózkodott, aztán átköltözött az Egyesült Államokba. Ott 1970-ben férjhez ment, szült egy lányt, és 1972-ben elvált.

Anyagi ügyei jól mentek. A Der Spiegel például 480 000 márkát fizetett a memoár kiadási jogáért.

1982-ben Angliába, Cambridge-be költözött. Az Amerikában született lányát itt egy internátusban neveltette. Ő maga utazóvá vált, bejárta szinte az egész világot.

„„Sztálin lánya az emigrációban ugyanúgy nem tudott mit kezdeni magával, mint hazájában. Néha megrohanta a honvágy a Zsivago doktor … filmzenéjének hallatán, majd elégette szovjet útlevelét egy kerti grillsütőn.” – Élet és irodalom, Hahner Péter”

Hazatérés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltehetően a magány okozta (de tippelnek arra is, hogy fia, Joszif hívására), hogy 1984 novemberében lányával – aki egy kukkot sem beszélt oroszul – megjelent Moszkvában. Szenzációnak számító sajtókonferenciát rendezett, ahol közölte, hogy »a Nyugaton egy percig nem volt szabad«.

A szovjet hatalom barátsággal fogadta, az állampolgárságát azonnal helyreállították. De hamarosan beköszöntött a kiábrándulás. Nem találta meg sem fiával, sem lányával (akit '67-ben elhagyott) a közös hangot. Az akkori szovjet rendszerrel napról napra romlott a viszonya.

Elutazott Grúziába, ahol megértéssel fogadták. Moszkvai utasításra számára minden feltételt biztosítottak. Egy felújított kétszobás lakásba költözhetett be, támogatták pénzzel és egy állandó kocsival, sofőröstül. A lánya iskolába járt és lovassporttal foglalkozott. Ingyenes tanárok oktatták az orosz és a grúz nyelvre.

Goriban, a Sztálin Múzeumban ünnepelték meg hatvanadik születésnapját.

Mindennek ellenére sok konfliktusa volt Grúziában mind a hatalommal, mind régi barátaival. A gori múzeum dolgozói nem egyszer hallották követeléseit, panaszait arra, hogy személye nem kap kellő figyelmet.

Második emigráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két év után levelet írt az SzKP Központi Bizottságának, amelyben kérte, hogy elutazhasson az Egyesült Államokba. 1986-ban Gorbacsov személyes beavatkozására engedélyezték a visszatérését. Tbiliszit elhagyva úgy nyilatkozott, hogy elege lett a vademberekből. Ugyanakkor megőrizte az amerikai mellett a szovjet állampolgárságát is. Sokan úgy vélik, hogy ez a két év anyaggyűjtésre való volt leendő könyvéhez.

Amerikában Wisconsin államban telepedett le. Ugyanakkor 1992 szeptemberében újságírók egy angliai öregek házában találtak rá. Utána egy darabig egy svájci kolostorban lakott. 1992 decemberében Londonban látták.

2005-ben interjút adott az orosz Rosszija tévének egy dokumentumfilmhez (Allilujeva és a férfiak). 2008-ban is készült róla egy 45 perces film: Szvetlána Szvetlánáról.

Végül Wisconsinban élt, Madison városában.

A lánya, Olga Peters önállóan él az Egyesült Államokban, Portlandben (Oregon). Fia kardiológusként dolgozott, Joszif Morozov 2008-ban, Moszkvában halt meg, 63 éves korában.


Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élete utolsó évtizedét viszonylagos visszavonultságban töltötte. Haláláról felröppen találgatásoknak az vetett véget, hogy 2011. november 28-án Mary Turner, Richland megyei halottkém hivatalosan bejelentette: Lana Peters elhunyt. A 85 éves nő halálát vastagbélrák okozta. [5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Twenty Letters To A Friend – First published 1967, by Hutchinson (London) and translated from Russian into English by Priscilla Johnson.
  2. "Khrushchev Remembers" Little Brown & Company (January 1970)
  3. http://index.hu/bulvar/2011/11/28/meghalt_sztalin_lanya/
  4. Moszkvai Állami Egyetem: „Lomonoszov Egyetem”
  5. Meghalt Sztálin lánya

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]