Szuvláki
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
A szuvláki (görögül Σουβλάκι) rövid fa- vagy fémnyársra húzott húsdarabkák elnevezése. A magyar rablóhúsnak nagyjából megfelel, azonban lényeges különbség, hogy a szuvlákira szinte csak húst tűznek, míg a magyar rablóhúsra zöldségeket is szúrnak bőségesen (és nem csak húsból áll).
Az eredeti szuvláki sertéshúsból készül. Ma a korszerű táplálkozási szokások miatt készül borjú- és csirkehúsból egyaránt. A csirkés változatot vékony szalonnarétegbe szokták tekerni, hogy ne száradjon ki a hús. A szuvlákit rendszerint faszénen sütik, de roston is készülhet. Az éttermek a borjú és csirke kivitelt fémrúdon készítik zöldségekkel elválasztva a húskockákat.
Tartalomjegyzék |
Elkészítése [szerkesztés]
A csirke-, sertés- vagy borjúhúst fel kell kockázni. A paprikát, szalonnát, hagymát - ízlés szerint akár paradicsomot is - kockára vagy kisebb darabokra kell vágni. Egy fa pálcikára először a húst, utána a szalonnát, hagymát, paprikát és a többi hozzávalót tetszőleges sorrendben fel kell szúrni, majd megsütni. Ajánlatos kint sütni a szabadban, hogy legyen egy kis finom, füstös íze. A zöldségeket bátran lehet variálni, akár padlizsánt is hozzá lehet adni a recepthez.
Tálalás [szerkesztés]
Általában szalmakrumplival (sült burgonyával) szokták enni, Erdélyben a rablóhúst musdéllyal (fokhagymamártással) szokták meglocsolni és savanyú uborkával, krumplipürével vagy akár kenyérrel is lehet enni.
Érdekesség [szerkesztés]
Az arabok a hús helyet csirkemájat szoktak használni.
Változatok (lásd még) [szerkesztés]
 |
Ez a gasztronómiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
