Szung Csiang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szung Csiang (kínaiul: 宋江; pinyin hangsúlyjelekkel: Sòng Jiāng) egy kevésé dokumentált felkelés vezetője volt a Szung-dinasztia idején, Huj-cung császár uralkodásának (ur. 1100-1135) vége felé, a 12. században. Alakját a nagy hatású Ming-kori regény, a Vízparti történet tette halhatatlanná, melynek egyik főszereplője, és amelynek központi témája az általa vezetett felkelés.

Szerepe a felkelésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felkelés a Santung-béli Liangsan 梁山 mocsár vidékére kitelepült vándor rablók és banditák megszervezésével kezdődött. A lázadók eredeti vezére Csao Kaj 晁蓋 / 晁盖 volt, aki a rablóvezér Vang Luntól vette át a hatalmat. Még Csao Kaj életében Szung Csiang a felkelés eszmei vezére, majd halála után tényleges formális vezére lett. A felkelés kiterjedéséről megoszlanak a történészek véleményei, de valószínűsíthető hogy az észak-kínai Santung és Hopej tartományokra terjedt ki. Zsang Su-jenek, Hajcsou járás mandarinjának fennmaradt emlékiratai szerint a felkelést 1112-ben verték le egy tengerparti csatában. A történészek nagyjából megegyeznek abban, hogy Szung Csiang már a vezéri hatalom átvételekor tisztában volt azzal, mivel reális alternatívát nem tud nyújtani a középkori kínai társadalommal szemben, meg kell adnia magát. A Huang-ho-kor történetei című krónikában az olvasható, hogy Szung Csiang meghódolása után magas katonai méltóságra emelkedett, és segédkezett a Fang La 方臘 / 方腊 vezette felkelés leverésében.

Regény alakjaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szung Csiang alakja ihlette a híres kínai regény, a Vízparti történet hasonló nevű főhősének alakját. A regény 12. századi kínai legendákból áll össze, és végleges formáját a 16. század környékén nyerte el. Írójáról megoszlanak a vélemények, valószínűleg Si Naj-an írta nagy részét. A regény nagyrészt a felkelést beszéli el, erősen idealizált stílusban. A történet szerint Szung Csiang Jüncseng városának jegyzője, aki segít Csao Kajnak, a liangsani banditák későbbi vezérének a hatóság elől való menekvésben, majd később, miután meggyilkolja hűtlen feleségét Jen Po-hszit, száműzik egy távoli tartományba, majd kalandos úton a liangsan várba jut, a betyárok közé, akik megteszik második vezérüknek, majd, miután Csao Kaj egy csatában életét veszti, első vezérüknek. Szung Csiang, vagy ahogy a regény nevezi, Szung Kung-ming, a santungi Jókorjött Eső 108 vezért és sok ezernyi betyárt gyűjt maga köré Liangsanban, ahol sikerrel állnak ellen a császári csapatok támadásainak, sőt, bevesznek egy-két nagyobb várost is. Majd, mikor a császár amnesztiát ajánl nekik, vezéreivel együtt megadja magát, és magas katonai rangot kap, valamint felkeléseket ver le. Később a császári miniszterek ármánykodása következtében megmérgezik, de halála után nagy rangra emelik.

A regény Szung Csiangot, mint az igazság bajnokát ábrázolja. Bár – a regény többi hősével ellentétben – kiemelkedő fizikai erőt nem tulajdonít neki, igazságosságát követendő példának állítja. A regény előszavában utalás történik arra, hogy a 108 vezér tulajdonképpen 36 égi és 72 földi csillag megtestesülése, tehát sorsuk előre meg volt írva, példájukat követni ezért nem érdemes és nem is lehetséges. A „csillagsorsra” példa, hogy míg a liangsani testvériség tartott, a vezérek gyakorlatilag „sérthetetlenek” voltak, ám a császárnak való meghódolás után, a Fang La elleni hadjáratban négyötödük odaveszett. A regény híven és érdekesen ábrázolja a középkori kínai társadalmat és néphiedelmeket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csongor 1977: Csongor Barnabás: Kínai regény - kínai társadalom. In Si Naj-an: Vízparti történet. I-III. kötet, Budapest, Európa Könyvkiadó 1977. A Világirodalom Remekei. III. kötet, 309-322. o.
  • Csongor 1985: Csongor Barnabás: Emberi világ egy kínai regényben. In: Kína kultúrája Magyarországon. Szerk. Ferenczy Mária. Budapest, MTA Orientalisztikai Munkaközösség, 1985. 44-56. o.
  • Si 1977: Si Naj-an: Vízparti történet I-III. Ford., a jegyzeteket és az utószót írta Csongor Barnabás. 2., bőv. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó 1977. A Világirodalom Remekei. ISBN 963 07 1168 0
  • Tőkei–Miklós 1960: Tőkei Ferenc  Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]