Szung Csiang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
書.svg  A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
書.svg  Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Szung Csiang (kínaiul: 宋江; pinyin hangsúlyjelekkel: Sòng Jiāng) egy kevésé dokumentált felkelés vezetője volt a Song-dinasztia idején, Huizong császár uralkodásának (ur. 1100-1135) vége felé, a 12. században. Alakját a nagy hatású Ming-kori regény, a Vízparti történet tette halhatatlanná, melynek egyik főszereplője, és amelynek központi témája az általa vezetett felkelés.

Tartalomjegyzék

Szerepe a felkelésben [szerkesztés]

A felkelés a Shandong-béli Liangshan 梁山 mocsár vidékére kitelepült vándor rablók és banditák megszervezésével kezdődött. A lázadók eredeti vezére Chao Gai 晁蓋 / 晁盖 volt, aki a rablóvezér Wang Luntól vette át a hatalmat. Még Chao Gai életében Song Jiang a felkelés eszmei vezére, majd halála után tényleges formális vezére lett. A felkelés kiterjedéséről megoszlanak a történészek véleményei, de valószínűsíthető hogy az észak-kínai Shandong és Hebei tartományokra terjedt ki. Rang Shuyenek, Haizhou járás mandarinjának fennmaradt emlékiratai szerint a felkelést 1112-ben verték le egy tengerparti csatában. A történészek nagyjából megegyeznek abban, hogy Song Jiang már a vezéri hatalom átvételekor tisztában volt azzal, mivel reális alternatívát nem tud nyújtani a középkori kínai társadalommal szemben, meg kell adnia magát. A Huanghe-kor történetei című krónikában az olvasható, hogy Song Jiang meghódolása után magas katonai méltóságra emelkedett, és segédkezett a Fang La 方臘 / 方腊 vezette felkelés leverésében.

Regény alakjaként [szerkesztés]

Song Jiang alakja ihlette a híres kínai regény, a Vízparti történet hasonló nevű főhősének alakját. A regény 12. századi kínai legendákból áll össze, és végleges formáját a 16. század környékén nyerte el. Írójáról megoszlanak a vélemények, valószínűleg Shi Nai'an írta nagy részét. A regény nagyrészt a felkelést beszéli el, erősen idealizált stílusban. A történet szerint Song Jiang Yuncheng városának jegyzője, aki segít Chao Gainak, a liangshani banditák későbbi vezérének a hatóság elől való menekvésben, majd később, miután meggyilkolja hűtlen feleségét Yan Boxit, száműzik egy távoli tartományba, majd kalandos úton a liangshan várba jut, a betyárok közé, akik megteszik második vezérüknek, majd, miután Chao Gai egy csatában életét veszti, első vezérüknek. Song Jiang, vagy ahogy a regény nevezi, Song Gongming, a shandong Jókorjött Eső 108 vezért és sok ezernyi betyárt gyűjt maga köré Liangshanban, ahol sikerrel állnak ellen a császári csapatok támadásainak, sőt, bevesznek egy-két nagyobb várost is. Majd, mikor a császár amnesztiát ajánl nekik, vezéreivel együtt megadja magát, és magas katonai rangot kap, valamint felkeléseket ver le. Később a császári miniszterek ármánykodása következtében megmérgezik, de halála után nagy rangra emelik.

A regény Song Jiangot, mint az igazság bajnokát ábrázolja. Bár – a regény többi hősével ellentétben – kiemelkedő fizikai erőt nem tulajdonít neki, igazságosságát követendő példának állítja. A regény előszavában utalás történik arra, hogy a 108 vezér tulajdonképpen 36 égi és 72 földi csillag megtestesülése, tehát sorsuk előre meg volt írva, példájukat követni ezért nem érdemes és nem is lehetséges. A „csillagsorsra” példa, hogy míg a liangshani testvériség tartott, a vezérek gyakorlatilag „sérthetetlenek” voltak, ám a császárnak való meghódolás után, a Fang La elleni hadjáratban négyötödük odaveszett. A regény híven és érdekesen ábrázolja a középkori kínai társadalmat és néphiedelmeket.

Források [szerkesztés]

  • ↑ Csongor 1977: Csongor Barnabás: Kínai regény - kínai társadalom. In Si Naj-an: Vízparti történet. I-III. kötet, Budapest, Európa Könyvkiadó 1977. A Világirodalom Remekei. III. kötet, 309-322. o.
  • ↑ Csongor 1985: Csongor Barnabás: Emberi világ egy kínai regényben. In: Kína kultúrája Magyarországon. Szerk. Ferenczy Mária. Budapest, MTA Orientalisztikai Munkaközösség, 1985. 44-56. o.
  • ↑ Si 1977: Si Naj-an: Vízparti történet I-III. Ford., a jegyzeteket és az utószót írta Csongor Barnabás. 2., bőv. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó 1977. A Világirodalom Remekei. ISBN 963 07 1168 0
  • ↑ Tőkei—Miklós 1960: Tőkei Ferenc — Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960.

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]

m • v • sz
Kínai irodalom
Témakörök
Legfontosabb személyek
Legfontosabb művek
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szung_Csiang&oldid=13317614”