Szumátrai tantalusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szumátrai tantalusz
Milky Stork (Mycteria cinerea).jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Nem: Mycteria
Faj: M. cinerea
Tudományos név
Mycteria cinerea
(Raffles, 1822)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szumátrai tantalusz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szumátrai tantalusz témájú kategóriát.

A szumátrai tantalusz (Mycteria cinerea) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kambodzsa, Indonézia (Szumátra, Jáva, Bali, Szumbawa, Celebesz és Buton szigeteken) és Malajzia területén honos. Előfordult Thaiföldön és Vietnamban is, de már kihalt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérete 90-100 centiméter, Tollazata majdnem teljesen fehér, kivéve a szárnyai végét. Feje csupasz és piros, csőre hosszú és sárga színű.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban a vizes élőhelyeket kedveli. Sekély vízben kutat halak és más kisebb állatok (békák, kígyók, rákok és vízirovarok) után.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedési területének északi részén júliustól augusztusig költ, míg a délebbi területeken a monszun időszakban, novembertől márciusig. Egy-egy költőkolóniában több száz fészek is található. Vegyes telepeken költ. Többnyire gémekkel, íbiszekkel és kárókatonákkal társul.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élőhelyeinek elvesztése és a vadászat ezt a fajt is érinti. Összegyedszámát 5500 és 6000 egyed közé becsülik. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a "sebezhető" kategóriába sorolja.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]