Szulafélék
 |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fehérhasú szula (Sula leucogaster) |
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szulafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szulafélék témájú médiaállományokat. |
A szulafélék (Sulidae) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe tartozó családja. 3 nem és 9 faj tartozik a családba.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulásuk
A legtöbb faj a trópusi és szubtrópusi éghajlaton találhatóak meg. Legfőképp óceáni madarak, fészkelni sekély óceáni szigetekre vagy sziklákra szoktak.
[szerkesztés] Megjelenésük
A szulák közepes és nagy testű madarak. A legkisebb faj a fehérhasú szula, melynek testhossza 64 centiméter, testsúlya 724 gramm, a legnagyobb testhossza viszont 100 centiméter, testsúlya 3,6 kilogramm. Tollazatuk színében a fehér és a barna dominál. A Morus nemre a sárga fej és nyak jellemző. A hímek csőrszíne és szemel eltér a tojóéktól, de a tojók nagyobbak mint a hímek. A fiatalok tollazata általában sötétebb mint a kifejlett példányoké. Csőrük hosszabb a fejüknél, erős és henger alakú, a hegye felé fokozatosan vékonyodik és gyengén lefelé hajlik, ez lehetővé teszi, hogy csúszós halakat is biztosan tartsanak a csőrükben. Szemük előre néz, ami jó térlátást biztosít számukra. Szárnyuk hosszú és keskeny, ami lehetővé teszi hogy erős szélben is repülni tudjanak. Lábuk rövid és vastag, 4 lábujjuk között úszóhártya található, ami segíti az úszást és a búvárkodást. Farkuk 12 tollból áll, mely ék alakúan hegyesedik. Arctájékuk csupasz.
[szerkesztés] Életmódjuk
Meglehetően nagy magasságból vetik magukat a vízbe vadászat közben (10-30, néha még 100 méterről is), és általában 10 méter mélyen mennek le a víz alá (de néha 25 méterre is). Különösen kedvelik a makrélát és a szardíniát is. Némely faj egyes halfajokat részesítenek előnyben, de nem akkora mértékben hogy ne lehetne pótolni más halfajjal. A táplálékot általában a víz alatt nyelik le, nagyon ritkán hozzák a felszínre.
[szerkesztés] Szaporodásuk
Nagy telepekben fészkelnek, amelyek akár 750.000 párt is magába foglalhatnak. Évente általában 1 fészekaljuk van. Fészkük egy földbe vájt mélyedésből áll, és nem bélelik semmivel, néha egy kis guanó található az alján. A legtöbb fajnál a fészekalj 1 tojásból áll, de egyes fajnál 2 vagy akár 3 tojásból is. Általában 41–45 napig költik, néha akár 57 napig is. A fiókát az első hónapban soha nem hagyják egyedül, mikor már tud repülni a szülők még akkor is ápolják és etetik.
[szerkesztés] Rendszerezés
A család az alábbi 3 nem és 9 faj tartozik:
- Papasula (Olson & Warheit, 1988) – 1 faj.
- falakó szula (Papasula abbotti)
- Morus (Vieillot, 1816) – 3 faj
- szula (Morus bassanus)
- fokföldi szula (Morus capensis)
- ausztrál szula (Morus serrator)
- Sula (Brisson, 1760) – 5 faj
- kéklábú szula (Sula nebouxii)
- guánószula (Sula variegata)
- álarcos szula (Sula dactylatra)
- piroslábú szula (Sula sula)
- fehérhasú szula (Sula leucogaster)
[szerkesztés] Forrás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tölpel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
